Az anyanyelv napján az anyanyelvünkről – Konferencia a BTK-n

A nagy múltú Édes Anyanyelvünk és a most indult Magyaróra folyóiratokról és azokon keresztül a klasszikus művek oktatásáról tartottak konferenciát az ELTE BTK-n. A tartalmas beszélgetésről tudósítunk.

Február 21-e minden évben az anyanyelv nemzetközi napja. Az alkalomból az ELTE Bölcsészettudományi Kara, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda közös konferenciát tartott a BTK Kari tanácstermében. A magyar nyelv helyét a világban bemutató előadások mellett a szervezők egy kerekasztal-beszélgetéssel színesítették a programot.

A beszélgetést Mészáros Márton kulturális újságíró vezette, beszélgetőpartnerei Balázs Géza, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének professzora, Blankó Miklós, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda irodavezetője, Pölcz Ádám, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának adjunktusa és Deák-Takács Szilvia, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium magyartanára voltak. A kerekasztal-beszélgetésben bemutatkozott a Magyaróra, vagyis A magyar nyelv és irodalom barátainak és tanárainak lapjának első száma és az Édes Anyanyelvünk című folyóirat.

Blankó Miklós és Mészáros Márton

Blankó Miklós és Mészáros Márton

Mészáros Márton első kérdésére, miszerint milyen múlttal rendelkezik az Édes Anyanyelvünk, Balázs Géza válaszolt. A tanszékvezető elmondta, hogy a folyóirat 1979 óta létezik, a Magyarosan lap szellemi utódja. A lap a rendszerváltáskor összeomlott, egy ideig meg is szűnt. 1992-ben az Anyanyelvápolók Szövetsége vette át a lap fenntartásának felelősségét. A felelős szerkesztője Grétsy László. A folyóirat évente ötször jelenik meg, az 5 szám színes borítói – tanár úr humoros megfogalmazásában – a 4+1 évszakot jelképezik.

Mészáros arra is rákérdezett, hogy miért volt igény az online elérés biztosítására. Balázs elmondta, hogy bár nem ugyanaz az olvasási élmény, mégis a böngészhetőség miatt nagy igény mutatkozott az internetes elérésre. 2016-tól az ÉA összes (addigi és azóta megjelent) száma elérhető digitálisan, de az előfizetők ugyanúgy megkapják a megjelenés napján a postaládájukba a becsomagolt példányt.

Balázs Géza

Balázs Géza

A beszélgetés során egy másik folyóirat is felmerült. Blankó Miklós arról beszélt, hogy amikor a Magyartanítás megszűnt, igény mutatkozott a szellemiségét továbbvivő folyóiratra. Az első ötlet az volt, hogy Új Magyartanítás címen élesszék újra a lapot, de ennek jogi akadályai voltak. A megoldást a Magyaróra cím jelentette, ami azért is szerencsés, mivel mind a két oldal benne rejlik: a tanár és a diák is. Alapvetően tematikus számokban gondolkodnak a szerkesztők, az első összevont szám írásai a Bánk bán köré épülnek. A második számra már csak a tördelés vár, április elsején fog megjelenni. A Bánk bán-témát a mű 200 éves évfordulója jelentette. Katona József drámája két évszázad távlatából már megmutatja, hogy mennyire nehéz klasszikus művet tanítani 2020-ban. Az efféle nehézség leküzdésére akár sorvezetőként is szolgálhat a szám.

Deák-Takács Szilvia hozzátette, hogy tanítani sokféleképpen lehet. Saját tapasztalatairól is beszélt, amikor elmondta, hogy az új tanítási viszonyokhoz a tanárnak alkalmazkodni kell, különben elveszíti a diák érdeklődését. Az IKT-s (információ- és kommunikációtechnológiai) eszközöket bevetni jó ötlet, de szükség van az alapszövegre, különben tartalmatlanná válik az óra. Nádasdy Ádám „fordítását” is csak a Katona-szöveg mellett tudja elképzelni, egyedül semmiképpen sem.

A moderátor megkérdezte, hogy vajon melyik eszközt tartja a legsikeresebbnek, de a tanárnő azt a választ adta, hogy az a tananyagtól, a tanártól, sőt az osztálytól is függ. Példaként kiemelte Tiborc életrajzának modern módon való feldolgozását, amit a diákok különös lelkesedéssel készítettek el. Felhívta a figyelmet azonban olyan veszélyekre is, amelyeket a szereplők „cseteltetése” hordoz. Ugyanis ez a módszer könnyen bohóckodássá válhat, ha nincs meg a klasszikus szöveg nyújtotta alap.

Deák-Takács Szilvia

Deák-Takács Szilvia

Blankó Miklós arra a kérdésre, hogy kell-e tanítani a Bánk bánt, közvetítette azon tanári hangot, hogy nem szükséges, mivel szenvedéssel teli mindkét részről. A véleménnyel nem ért egyet, elsősorban azért, mert a Bánk bán a NAT része (még mindig) és a nehézségek leküzdésére nem az elutasítás a válasz. A Magyaróra a szöveg aktualitásait igyekszik kiemelni, különböző módszereket vonultat fel, különböző célok eléréséhez.

Mészáros feltette a kérdést a Bánk bán kapcsán: mi lesz a jövője a nagy klasszikusoknak? Pölcz Ádám személyes történettel világított rá a művek fontosságára. Jókai zsenialitását először nem is az iskolai oktatás során ismerte fel, hanem később, a húszas éveiben járva. Ahhoz azonban, hogy akkor újra elővegye Jókait, kellett, hogy korábban már találkozzon vele. Lehetséges útként felmerült a beszélgetésben, hogy nem a legkisebbeknek kéne oktatni a klasszikusokat, de ennek a fontosságáról nem volt vita a kerekasztal résztvevői között.

Balázs Géza elmondta, hogy „ha nem tanulunk meg nehezebb műveket olvasni, akkor soha nem tanulunk meg olvasni”. Ha a tanár jó, akkor a diák elfogadja a nehezebben emészthető irodalmat is, még ha nem is érti teljesen. Deák-Takács Szilvia véleményét markánsan kifejezte: „Isten ments, hogy kivegyék Jókait!” Véleménye szerint a klasszikus művek jó oktatásának záloga lehet, hogy nem is egész műveket, hanem részleteket olvastatnak a diákokkal. Ha a tanár jól végzi a dolgát, akkor a diák rá fog érezni az ízére.

Pölcz Ádám

Pölcz Ádám

Mészáros Márton utolsó kérdése a Magyaróra soron következő lapszámára vonatkozott. Pölcz Ádám elmondta, hogy a következő lapszám címe Retorikatanítás a kommunikáció évszázadában lesz. A téma hangsúlyos interdiszciplinaritása miatt felmerült a Retorika mindenben címlehetőség is. Balázs Géza elmondta, hogy várható a nyilvános bemutató. Mivel a Bánk bán-szám bemutatója Kecskeméten volt, a Katona-emlékházban, így a Retorika szám bemutatója stílusosan Athénban kellene legyen. A közönséget megnevettető mondat után a tanár úr elmondta, hogy a lap nyitott, szívesen fogadnak írásokat új szerzőktől is.

Pölcz Ádám befejezésül kifejtette, hogy a szövegek témái között szerepelnek az elméleti jellegű tanulmányok, dalszövegelemzés, disputa, de – ami talán meghökkentő – az illatok retorikája is előkerül. A legtöbb írás az Én hogyan tanítom a retorikát? kérdés köré épül, ezzel is jelezve, hogy a Magyaróra következő lapszáma is egy tanórát jelöl meg keretnek.

A kerekasztal-beszélgetés után a főleg magyartanárokból álló közönség és a beszélgetésben részt vevők közt kötetlen beszélgetés alakult, ami a konferencia és a beszélgetés tartalmasságát jelzi. A közönség pedig érdeklődve várja a Magyaróra és az Édes Anyanyelvünk következő lapszámait.

Képek: Csomos Attila (ELTE Online)