Lehet-e kapcsolat a hanuka, a karácsony és az adventi időszak között? Papp Richárd, kulturális antropológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója az előadása során a két ünnepet egy-egy gondolat mentén összehasonlította, választ keresett arra a kérdésre, hogy milyen vallási jelentéstartalmak állhatnak a mindennapi kulturális gyakorlatok, az erre az időszakra jellemző vásárlási láz és a különböző ünneplési formák mögött. A következőkben egy kulturális antropológus szemével vizsgáljuk meg a két ünnepet.
Papp Richárd, az ELTE- TáTK oktatójának kutatási területei az identitás, vallás, kulturális emlékezet, modern mítoszok és rítusok. A fényünnepekről tartott előadása során több szempontból mutatta be a hanuka és a karácsony közötti hasonlóságokat, de hangsúlyozta, hogy fontos felismerni az ünnepek közötti különbségeket is, hogy megértsük az ünnepek egymáshoz való viszonyát.
A két ünnep, illetve az azt megelőző időszak egy kozmikus- ökológiai változásra reflektál, a hanuka és a karácsony is a téli napfordulóhoz kapcsolódik. Az erre az időszakra jellemző sötétséget és hideget ellensúlyozza a két ünnep, a fényünnepek funkciója, hogy megmutassa a fény, világosság és melegség reményét. A mécsesek, a sötétségből való kiút, születés és otthon fogalomcsokrok mind a két ünnepet jellemzik.
Az ünnepeket a fény ünnepének is szokták nevezni, azonban etnográfiai és a vallásantropológiai tekintetben mélyebben megérthető a két eseménysor, hogyha azok a transzformációk ünnepeként tartjuk számon, gondolkozunk róluk. Az első transzformáció, mely erre az időszakra jellemző, a fent említett ökológiai transzformáció, mely a fény, világosság felé történő változás. A második, előadás során említett változás, a kozmikus transzformáció. Ebben az időszakban megváltozik az idő jelentése, a hétköznapokból szent idő válik, erre a szakrális időszakra készíti fel az egyéneket a hanuka nyolc napja, az adventi időszak és az azt betetőző karácsony. Harmadik transzformációként az oktató a szeretet és a szabadítás transzformációját említette. A sötétségből a világosságba vezető ünnep egyben a lelki sötétségből a lelki világosság felé való transzformációt, változást is jelenti. Annak ellenére, hogy mind a két ünnep csak belülről saját etnikus, kulturális és vallásos kategóriáiból érthető meg, mind a kettőnek van egyetemes jellege. A hanuka, a zsidó vallás jelentéstartalmaiból bontható ki, míg a karácsony a keresztény aspektusból érthető meg, a partikularitás és a saját maga jegyében való megértés mellett hangsúlyos a két ünnep univerzális jellege is.
A zsidó ünnepek, így a hanuka is, a Tórához kapcsoló történetek, melyeket egy-egy rítus során meg lehet élni. A hanuka a Kr.e II. századhoz, a Makkabeus-felkeléshez kapcsolódó történet, mely a Tóra megőrzését meséli el, a középpontban a jeruzsálemi szentély áll. A Nagy Sándor utáni időszakban egy szír család uralkodott Palesztina felett. IV. Antiokhosz Epiphanész, a politikai propagandájának középpontjába önmaga istenségét emelte, mely keretei közé nem tudta beilleszteni azt, hogy a jeruzsálemi zsidóság, a számukra kiemelkedő fontosságú szentélyben egy Istent imádnak, aki nem ő volt. A jeruzsálemi szentély az a hely, ahol a hívők kapcsolatot teremthetnek Istennel, áldozatok formájában kommunikálhatják felé a félelmeiket, boldogságukat, megélhetik Isten állandó jelenlétét. IV. Antiokhosz Epiphanész, támogatva a zsidóságtól elfordult hellenista zsidó pártot, a szentély megszentségtelenítette, az emberábrázolása tiltása ellenére elhelyezte Zeusz és önmaga szobrát a templomban, illetve naponta kétszer disznót áldozott az oltáron. A korra addig jellemző vallási tolerancia megszűnt, betiltotta a Tóra olvasását és egyéb olyan rítusokat, hagyományokat, melyek a zsidó vallásban elengedhetetlenek. A IV. Antiokhosz Epiphanész ellen fellázadó zsidók indították el a Makkabeus- felkelést, mely sikerrel jár. Jeruzsálemet visszafoglalták, és hozzáláttak a megszentségtelenített szentély megtisztításához. A romok között egyetlen rituálisan tiszta dolgot –az Isten állandó jelentétét reprezentáló kilencágú gyertyatartozóhoz tartozó – olajat találnak. Az olaj, normális esetben csupán egy napig égne, azonban ebben az esetben nyolc napon át égett, mely idő alatt megtisztították a templomot, szakralizálták a szentélyt. A zsidóság a hanuka alatt a nyolc napig égő gyertya csodájára emlékezik.
A történelem során különböző szokások, áldások, rítusok rakódtak rá az eseménysorra, napjainkban is látható köztereken a nyolc és az ezek meggyújtására szolgáló egy gyertya. Felmerül a kérdés, hogy miért ünneplik a zsidók nyilvánosan a hanukát, mi lehet ennek a vallási háttere? A hagyomány szerint, akár otthon, családi körben ünneplik a hanukát a családok, a gyertyának az ajtó vagy az ablak közelében kell lennie, hiszen a fényt, az Tóra megőrzésének egyetemes jellegét hirdeti az ünnep, így másnak is részesülnie kell az örömből, nyilvános táncokból. Az ünnephez tartozó másik aspektus, a valláshoz kapcsolódó ének, mely nem csupán a hanukát, hanem az Egyiptomból való kivonulást, a babiloni száműzetést és megmenekülést, a purimot és Eszter történetét is magába foglalja. Megjelenik a gyűlölet-szeretet és a szolgaságból szabaddá válás transzformációja.
A zsidó ünnep bemutatása után az oktató a karácsonnyal és adventi időszakkal kapcsolatos párhuzamokat emelte ki, hiszen keresztény ünnep, a karácsony sok hasonlóságot mutat a hanukával. Központi alakja Jézus, aki a sötétségből világosságot teremtett, aki bűn sötétségéből kiemelt és lehetőséget adott ara, hogy az embernek örök élete legyen. A betlehemi születésével létrejött az első transzformáció, Istenből ember lett. Az adventi időszak alatt, a keresztény narratíva szerint, lehetőség van arra, hogy az ember erkölcsileg magába nézve transzformálódjon, érzéseit és gondolatait tisztázza. A karácsonyhoz tartozó jelképek tudatosan meghatározottak. A négy adventi gyertya Krisztus eljövetelére utal, az alig pár évszázados, német protestáns eredetű hagyomány, a fenyőfa egyszerre jelképezi az örök élet- és Jézus keresztfáját. Az ajándékokat az Istennek szánt ajándékot jelképezik, az édesség a bűnbocsánatot.
A két ünneppel kapcsolatban megfogalmazódik az a kritika, hogy napjainkra konzumünneppé váltak, a vallási jelentés a háttérbe szorult és a fogyasztói kultúra került előtérbe. Papp Richárd az előadását azzal zárta, hogy igaz, mindenki másképp kommunikál a két ünneppel kapcsolatban, de fontos látnunk azokat a jelentéstartalmakat, melyeket az ünnepek magukban foglalnak és szimbolizálnak. Etnográfiai és vallásantropológiai szempontból jelentős a belső jelentéstartalmak mély és értelmező megértése.
A linken elérhető az oktató egy korábbi, a témával foglalkozó előadása.
