Október 25-én rendezték az ELTE PPK által szervezett Harmadik Kor Egyeteme előadássorozat harmadik alkalmát. A soron következő előadó Kovács Mónika szociálpszichológus, Kollektív emlékezet és a holokausztmúlt Magyarországon: fájdalmak, bűntudat és együttélés címmel tartott előadást.
Az időseknek szóló program sikerét mutatja, hogy a harmadik előadásra is megtelt szépkorúakkal a PPK aulája, körülbelül 100-an voltak kíváncsiak az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézet egyetemi docensének referálására.
Kovács Mónika az előadása elején leszögezte, hogy nem a holokauszt történetéről lesz szó, hiszen nem történész, hanem annak kollektív emlékezetéről. A fogalmi bevezetőből megtudhattuk, hogy a kollektív emlékezet alapvetően egy kisebb vagy nagyobb közösség számára közös hiedelmekből, tapasztalatokból, emlékekből álló összeforrasztó erő, amely összeköti a közösség egyéni identitásait. Jellemzően pozitív, erősen leegyszerűsítő, szubjektív nézőpont, amely valamilyen örök érvényű igazságot fogalmaz meg a közösség számára.
Kovács Mónika az ELTE PPK Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Intézetének egyetemi docense
A holokauszt emlékezetében kettősség mutatkozik Magyarországon – véli Kovács Mónika. Egyrészt globális szinten megtörtént a csatlakozás a nyugatias emlékezetkultúrához. Erre számos példa hozható fel: április 16. a holokauszt magyarországi áldozatainak hivatalos emléknapja, amelyről az iskolákban is megemlékeznek. Ezenkívül fontos a Holokauszt Dokumentációs Központ működése, valamint az, hogy Magyarország tagja a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetségnek. Mindemellett emlékművek, könyvek, filmek, politikai beszédek sokasága foglalkozik a holokausztmúlttal és annak feldolgozásával. Azonban a globális emlékezetkultúra mellett megjelenik lokális szinten a felelősséghárítás, egyes szereplők mentegetése, rehabilitálása, valamint a versengő áldozatiság.
Három fő csoportot lehet megkülönböztetni a holokauszt kollektív emlékezetében. Az áldozatok sorsközösség-érzését az elszenvedett trauma hatása, illetve idősebb generációknál emléke tartja fenn. Nagyon fontos, hogy amíg a kívülállók nem ismerik el a traumát, addig ez az áldozatoknak egy másodlagos traumát is okozhat. A trauma elismerésével viszont az áldozatok kezébe kerül a megbocsátás és ezzel a továbblépés lehetősége. Az elkövetők általában próbálják a felejtést elősegíteni, az áldozat szavahihetőségét megkérdőjelezni, és természetesen elkerülni a felelősségre vonást. A harmadik csoport a be nem avatkozók csoportja. Felelősségük kevésbé nyilvánvaló, azonban közösségük az elkövetőkkel morálisan biztosra vehető. Mivel ez a csoport is törekszik egy pozitívabb identitás kialakítására, próbál jobb erkölcsi pozíciót szerezni. Ehhez alkalmazható stratégiák a már fent említett hárítás, versengő áldozatiság, azaz a „mi is szenvedtünk eleget” hangoztatása, illetve törekvés az elkövetőktől való határozott elkülönülésre.
A csoportok közötti megbékélést segítheti az embermentők csoportjának bemutatása, hiszen egy pozitív azonosulási mintát jelent. Mindenféleképpen szükség lenne egyértelmű üzenetekre a felek részéről, hogy az áldozatok a trauma elismerése által visszaszerezzék a morális státuszuk feletti kontrollt. A megbékélésre égető szükség van, hiszen általa lehetőség adódna a közös csoportidentitás visszaállítására vagy újraépítésére.
A részvételért pecsét jár. Aki minden előadást meghallgat, a rendezvénysorozat végén “diplomát” kap.
Az előadás végén Kovács Mónika kitért a holokauszt tanításának fontosságára. Hangsúlyozta, hogy a ma jelen lévő eseménytörténeti és emlékezeti megközelítésen túl a holokauszt megfelelő kontextusba helyezésével erősíthető az alapvető emberi jogok iránti elkötelezettség, illetve segíteni lehet a pluralista társadalomban jelenlévő különbözőségek tiszteletének a kialakulását.
A Harmadik Kor Egyeteme következő előadására november 8-án kerül sor. Dr. Szöllősi Gergely János az ELTE TTK egyetemi adjunktusa, Horizontális géntranszfer események mint molekuláris fosszíliák című előadásával természettudományos vizekre evez.
