Múlt hét pénteken hozták nyilvánosságra a németországi Eppelsheimben talált leleteket, amik megváltoztathatják az emberiség kialakulásáról szóló ismereteinket. Habár a leletek tavaly kerültek elő, a kutatók egy teljes éven át nem publikálták azt – mostanáig.
Az ásatás vezetője, Herbert Lutz, aki egyben a Mainzi Természettudományi Múzeum igazgatója is, elmondta, mekkora fontossággal bír ez a rejtély. Két fogat találtak meg a Rajna egykori medrében, amik ugyanazon egyedtől származnak. Ezek egyetlen európai leletre sem hasonlítanak, kizárólag az Afrikában talált “Lucy” névre keresztelt előember fogaival vethetőek össze – csakhogy attól legalább 5 millió évvel idősebbek!
A megtalált fogak. Forrás: Naturhistorisches Museum Mainz
A tudomány jelenlegi álláspontja szerint az emberré válás sok millió éves folyamata Afrikában zajlott. Az embernek és a mai afrikai majmoknak a fejlődésük “családfáján” található egy közös ős, ahonnan az evolúciós fejlődések eltértek, az egyik ágon létrejöttek az emberszabásúak, a másikon az előember; ilyen volt például az egyik első és nagyon fontos lelet, az Australopithecus afarensis csoporthoz tartozó, már említett Lucy. Csakhogy az a tény, hogy Lucy-hez hasonló egyedek éltek sok millió évvel ezelőtt Európában, számos elméletet felboríthat. Mainz polgármestere így fogalmazott a felfedezést illetően: “Nem szeretném túldramatizálni, de azt hiszem, a mai nap után elkezdhetjük újraírni az emberiség történetét”.
Persze ennek ellenére Dr. Herbert kerüli a spekulációkba bocsátkozást, és egyenlőre marad a tényeknél. “Egy egész populáció kellett hogy legyen. Nem lehetett egyedül, magányosan mint Robinson Crusoe. Tehát a kérdés az, hogyha találtunk főemlős fajokat a Mediterrán-térségben [ebből a korból], akkor ehhez hasonlót miért nem?” Továbbá kifejtette, az egyik lehetőség az afrikai leletekkel való nagy hasonlóság miatt, hogy rokon fajról van szó. Lehetséges még, hogy az evolúciós nyomás miatt egymástól függetlenül, két külön helyen és időben is kifejlődhetett ez a két faj.
A továbbiakban a múzeum specialistákat kér fel a fogak részletes tanulmányozására.
Mivel kiváló állapotban maradtak meg, ezért sok izgalmas adattal szolgálhatnak. Nagy felbontású röntgennel vizsgálják majd a fogzománcot, amiből megállapítható ennek az egyednek a kora és fejlődési üteme, a fák évgyűrűihez hasonló módon. Egy másik kutató a fogak felületén található bemélyedéseket és karcolásokat tanulmányozza majd, ezekből az étrendre lehet majd következtetni. Ez – más vizsgált fajokról is általánosságban beszélve – már vonhat magával az életmódra, az emésztőrendszerre és a testi felépítésre való következtetéseket is, ezért nagyon fontos szinte bármilyen korszak és állatfaj tanulmányozóinak a fogleletek felfedezése.
Az ásatás helyszíne. Forrás: Bastian Lischewsky
A fogak keletkezésének idején számos más főemlős faj élt Európában, azonban elsősorban a Mediterrán térségben; régészeti bizonyítékok vannak Spanyolországban, Törökországban, Görögországban és hazánkban is (leggazdagabbak a Rudabányai leletek). Az Alpokot átlépve azonban alig találunk ilyen jellegű fosszíliákat, az Eppelsheim-i ásatás a legészakibb lelőhelye az európai főemlősöknek a miocén korban.
Maguknak a fogaknak az előkerülésé is majdnem a véletlennek köszönhető. Ezt a lelőhelyet már tizenhét éve ássák. Mikor elkezdték, tisztában voltak a lehetőséggel, hogy homina leleteket találhatnak, ám több, mint másfél évtized után, tavaly éppen be akarták fejezni a munkát ezen a lelőhelyen, mikor az ominózus felfedezés megtörtént. Így most a kutatás egyértelműen folytatódik.
Források: Researchgate, dw.com, 24.hu
