A pusztulás legvalószínűbb oka az emberi tevékenység által kiváltott éghajlatváltozás. A legfrissebb kutatások alapján ilyen korallfehéredés normális körülmények között körülbelül 18 év alatt fordulna elő a természetben.
A korallfehéredés 175-ször nagyobb valószínűséggel magyarázható az emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozással, mint természetes folyamatokkal.
A vizsgálat alatt rekord meleget, harminc Celsius-fok feletti hőmérsékletet mértek a Korall-tengeren. Ezzel a különösen magas hőmérséklettel a telepes zátonyépítő kőkorallok már nem tudtak megküzdeni, így a korallzátonyok megbetegedtek, és elkezdtek kifehéredni. A víz hőmérséklete 1900 óta átlagban 1 Celsius fokot emelkedett az üvegházhatású gázok kibocsátásának köszönhetően, emellett körülbelül fél Celsius-fokos emelkedést okoztak a természetes változások.
A klímamodellek alapján, ha az üvegházhatású gázok elérnek egy bizonyos szintet az atmoszférában (körülbelül 2034-re), akkor a most márciusban mért, harminc fok feletti vízhőmérséklet képviselheti majd az új átlagot a Korall-tengeren.
Andrew King, a melbournei egyetem tanára, a tanulmány vezető szerzője így nyilatkozott: „Teljesen biztosak vagyunk az eredményeink hitelességében, amely elsősorban az emberi tevékenységet okolja az aggasztó mértékű korallfehéredésért…Egy emberek nélküli világban sem lenne teljesen lehetetlen, hogy ennyire meleg felszíni hőmérsékletet kapjunk a tengeren, de ez rendkívül valószínűtlen….Bár a jelenlegi éghajlaton ez a jelenség szokatlan, de nem kivételes. És az előjelzéseink szerint az 2030-as évek közepétől átlagossá válhat.”
Ove Hoegh-Guldberg, a tanulmány másik szerzője és a Globális Változások Intézet igazgatója, a Queensland Egyetem tanára, már 1999-ben megjósolta ezt a problémát:„a korallok uralta zátonyok eltűnnek a Nagy-korallzátonyról a 21. század közepére.” Guldbrerg szerint „a jelenlegi globális korallfehéredés és a most megjelent tanulmány arra enged következtetni, hogy az egykor igencsak ellentmondásos, 1999-es jóslatok valójában talán még túl konzervatívak is voltak…Bár ez a tény ebben az esetben, aligha ad okot az ünneplésre.”
Wenju Cai, a CSIRO (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation) vezető klímatudósa nagyon hasznosnak ítéli ezeket a vizsgálatokat: „Soha nem gondoltam volna, hogy az 2030-as évekre a Nagy-korallzátony teljesen elpusztulhat, ráadásul sokkal gyorsabban, mint azt valaha is elképzeltük…Ilyen tömeges korallfehéredésnél minden kutatási eredményjelentős, ha meg akarjuk menteni a zátonyokat.”
Terry Hughes, a James Cook Egyetem korallzátony-biológusa és a Nemzeti Korallfehéredés Munkacsoport (National Coral Bleaching Taskforce) vezetője egyáltalán nem lepődött meg a hír hallatán, mivel már korábban látható volt, hogy ez be fog következni.
A korallzátonyok képesek lennének regenerálódni, de a folyamatosan ismétlődő negatív hatások és ártalmak gátolják ezt a folyamatot. Más kutatások eredményei alapján, a korallzátonyok felépüléséhez körülbelül 15 év szükséges akkor, ha védve vannak többek közt a halászattól és a rossz vízminőségtől.
A jelenlegi kutatás folytatásához további független szakértői véleményeket kérnek ki.
Forrás: origo.hu
