Újjászülető könyvek

Sokakat érdekel, mi folyik egy restaurátor műhelyben, hogyan kelnek új életre szinte megsemmisült könyvek. Szalaváry Miklóssal, az ELTE Egyetemi Könytár restaurátor –műhelyének munkatársával beszélgettünk foglalkozásáról: a restaurátor mesterségről.

Az Egyetemi Könyvtárban a nyolcvanas években is folytak restaurátori munkálatok: a könyvtár bekapcsolódott a Corvinák helyrehozásába. A restaurátor-műhely nagyjából tizenöt éve működik, az alapító Szalaváry Miklós irányításával. Ez alatt az idő alatt saját erőből és pályázati támogatással évente huszonöt-harminc könyvet restauráltak. Szalaváry Miklós és kolléganője, Kovács Szilvia végzik a munkát. Főleg a könyvtár állományával foglalkoznak, a kézirattári anyaggal: kódexekkel, ősnyomtatványokkal illetve 16 – 17. századi könyvekkel. A restaurálás sorrendjét a nyomtatvány „sürgősségi állapota“ szerint határozzák meg: a legsúlyosabb állapotban lévő könyvek élveznek elsőbbséget. A károsodások fizikai és kémiai eredetűek: például penész okozta károkat javítanak a műhelyben.

A restaurálás alapja, hogy a folyamat visszafordítható legyen: természetes módszerekkel kell helyreállítani a könyvet, hogy az eredeti állapot újra elérhetővé váljon. A könyv javítására alapvetően kétfajta módszert alkalmaznak, ezek a papíröntéses módszer és az úgynevezett kasírozás. „A kasírozás során egész vékony fátyolpapírt ragasztunk a lapra, amitől szinte teljesen átlátszó marad. Ezt akkor használjuk, ha egy könyv el van repedve. A fátyol vagy más néven japán papír összetartja a lapot.“ – világosít fel a mester. A restaurálás során különböző vegyszereket is használnak, a savtalanításhoz például kalcium-hidroxidot, fertőtlenítéshez pedig alkoholt.

Egy-egy kiadvánnyal különböző ideig dolgoznak. Az az 1541-es ősnyomtatvány például, amely Szalaváry egyik utolsó munkája, egy évig készült, a kisebbek pedig a könyv vastagságától és a sérülés mértékétől függően két-három hét alatt készülnek el. A legrosszabb állapotú könyvek  azok, amelyekben a penész már annyira tönkretette a lapokat, hogy amikor hozzáérnek, szétmálik. „Ezeknél a könyveknél kihívás már az is, hogy a könyvet lapjaira szedjük szét. Utána át kell mosni, és különböző úgynevezett nedves kezeléseknek alávetni“- magyarázza Szalaváry Miklós, akinek elmondása szerint a restaurálásnál mindig törekedni kell rá, hogy csak annyira bontsuk ki a könyvet, amennyire feltétlenül szükséges a rendbehozáshoz, hiszen egy 15. századi könyv kötése művészettörténeti értéket képvisel, egy reneszánsz kötés pedig a reneszánsz kor stílusjegyeit hordozza magán. Meglepő, de vannak olyan könyvek, amelynek a kötése értékesebb, mint ami a két tábla között van. A restaurált könyveket speciális körülmények között tárolják, mivel jelentős károkat okozhat a pára, a meleg és a fény, ezért ezek értékét folyamatosan figyelik.

Magyarországon körülbelül százötven restaurátor dolgozik. A restaurátor-műhelyek nem egyszemélyesek, általában két vagy több főből állnak, hogy egy-egy restaurálási munka során tudjanak egymással konzultálni. A  mesterséget egyébként a Képzőművészeti Egyetem levéltáros-restaurátor szakán illetve az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) négyévente meghirdetésre kerülő köny és restaurátor- tanfolyamán lehet megtanulni. Ez utóbbin kimondottan a technikai ismereteket sajátítják el a résztvevők: a bőr-, textil- és egyébb anyagokkal dolgozást. A felvétel feltétele általában a rajzolási készség, a papírral való bánás (például a hajtogatás) készsége, valamint a kémiai és művészeti ismeretekben való jártasság.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár is részt vesz a június 16-ai Múzeumok Éjszakája programban, amelynek keretén belül „A könyveknek is megvan a maguk sorsa“ címén a restaurálás rejtelmeibe is betekintést nyerhetnek az érdeklődők. A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött: http://www.konyvtar.elte.hu/regM.php. Ne maradjatok le! 😉

[nggallery id=99]

Fotók: Müller András

 

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]