KEK futsal, szervezői szemmel – interjú Simon Krisztiánnal

Simon Krisztián értékelte a KEK futsal pénteki és szombati játéknapjainak minden izgalmát.

Mint arról már korábbi tudósításomban említést tettem, Simon Krisztián szervezővel beszélgettem a KEK futsal-hétvégéjéről, amelyet ebben a cikkben olvashattok teljes terjedelmében. Nézzük, hogyan értékelte Krisztián a pálya mellől az eseményeket és a hangulatot. 

Röviden hogyan foglalnád össze az A és B csoport péntek délelőtti eseményeit?

Mindkettőben ádáz küzdelmek zajlottak, mindkét csoportban erős csapatok voltak. Az A csoportban, ugye, az NKE végzett az élen, a Kamikázé Kolozsvár lett a második, a SOTE a harmadik és a Corvinus a negyedik. A csoport a Kolozsvár és a SOTE meccsével kezdődött, ez után játszott az NKE a Corvinus ellen, ezeknek az volt az érdekessége, hogy mindkét meccs rangadónak számított, hiszen nagyjából azonos erősségű csapatokról beszélhetünk. Érdekesség, hogy az NKE tavaly három csapatot indított, ehelyett most csak kettőt, de érezhetően az A csoportban szereplő csapatuk volt az erősebb, amit az is mutat, hogy minden meccsüket megnyerve végeztek az élen. A B csoportban egy ideig úgy tűnt, hogy nem az ELTE fogja megnyerni a csoportját, de végül a kezdetben mutatott visszafogottabb teljesítményük után sikerült behúzniuk a csoportelsőséget. Összességében a délelőtt során inkább a kiélezett, egy-két gólos győzelmeket hozó meccsek voltak a dominánsabbak, hiszen kiegyenlítettebb csoportok meccseit játszották le. 

Hogyan értékelnéd az ELTE teljesítményét? 

Az első, egyébként elég ki-ki meccsüket megnyerték a Sapientia ellen, ez jelentette végül azt, hogy az ELTE elsőként, a Sapi másodikként végzett a csoportjában. Ez után döcögős teljesítménnyel az Asterix ellen végül 1:1-es döntetlent sikerült játszaniuk, ez volt nevezhető mélypontnak. Azonban hamar kijöttek a gödörből, és a székelyudvarhelyi Flash Team ellen 3:1-re nyertek, ami ugyan egy ideig szoros meccs volt, de végül sikerült megnyerniük. Látszik tehát, hogy az Asterix elleni döntetlen csak helyzeti megingás volt, és ennek ellenére meglett a csoportelsőség. 

Mit gondolsz az ELTE további esélyeiről az egyenes kieséses szakaszban? 

Mivel biztatóan zárták a csoportkört, így a kérdés az, hogy az egyenes kieséses, úgynevezett „play-off” szakaszra sikerül-e átmenteniük a jó formájukat. 

Az őszi KEK-hez képest hogyan értékelnéd az ELTE teljesítményét? 

Jó kérdés, hiszen ősszel nem sikerült a várakozásoknak megfelelően zárni a KEK-et. Korábban rendszeresen az élcsapatok között végeztek, ez azonban ősszel nem sikerült nekik. Ilyen szempontból kérdéses, hogy ez a torna hogy fog számukra kifutni, és sikerül-e felszívniuk magukat. 

Az eddig látott csapatok közül kit, vagy kiket látsz a torna esélyeseinek?

A Debreceni Egyetem mindig ki szokott emelkedni, és ez most sincs másként. Az ELTE ugye az előbb elmondottak alapján esélyes lehet a végső győzelemre. Ezen kívül az NKE mutatott még jó formát, bár friss csapat, az ilyeneknél mindig kiszámíthatatlan, meddig jutnak, de mindenképp esélyeseknek számítanak. Külön nagy szó, hogy 100%-osan nyerték meg a csoportjukat. Volt még a délelőtt folyamán egy másik helyszín, ahol én nem tudtam ott lenni, a Takács Károly Játékcsarnokban, mivel őket nem láttam, így az ő esélyeikről nem tudnék beszélni, de az is egy erős csoport. 

A kárpátaljai egyetemek a kialakult konfliktus miatt idén nem képviseltetik magukat a KEK futsalon, ezzel kapcsolatosan tudnál-e esetleg bővebb információkkal szolgálni? 

Két csapat érkezett volna Kárpátaljáról, az utolsó pillanatban azonban vissza kellett mondaniuk a nevezésüket, hiszen már nem tudtak átjutni a határon. Az Alumni Kupán ugyanakkor indult kárpátaljai csapat, ők végül azért tudtak részt venni, mert Ukrajnában jártak egyetemre, viszont Magyarországon élnek azóta. 

Szombaton rendezték meg a futsal egyenes kieséses szakaszát, összefoglalóan hogyan értékelnéd a play-offot? 

Rendkívül jó iramú mérkőzéseket láthattunk, nagyon élvezetes volt. Volt itt minden a ki-ki meccsektől kezdve a sokgólos győzelmekig bezáróan, összességében aki kint volt, az semmiképp sem bánhatta meg. Voltak olyan nagycsapatok, akik viszonylag hamar elbúcsúztak, voltak olyan csapatok, akik erejükön felül teljesítettek, és hatalmas küzdelemmel kivívták a továbbjutást. Számomra az egyik legszimpatikusabb teljesítményt a Pázmány futsalcsapata nyújtotta, akik végül a bronzmeccsen csak negyedik helyezést értek el, de nagyot küzdöttek, szépen játszottak. 

A pálya széléről melyik meccset találtad a legizgalmasabbnak?

Erre szervezőként nehéz jó választ adni, hiszen az ember nyilván nemcsak meccset nézni van ott, hanem van egy csomó egyéb teendője is. Figyelni kell arra, hogy minden stimmeljen, ha bármi van, menni kell, így ez nyilván kizárja, hogy csak a meccsekre figyeljek. Ezzel együtt azt mondanám, hogy az ELTE–NKE- és az ELTE–Pázmány-meccs nagyon színvonalas volt. Én magam mindkettőt nagyon élveztem, és biztos vagyok benne, hogy a nézők sem voltak csalódottak. 

Az ELTE kapott gól nélkül menetelt a döntőig, amelyet végül szintén így nyert meg. Mennyire sikerült átmenteniük a jó formájukat az egyenes kieséses szakaszra?

Mint ugye azt mondtam, az ELTE esélyei azon múltak, hogy mennyire tudják magukat felszívni, és mennyire sikerül tovább vinniük a jó formájukat, és ezt nem csak, hogy megtették, de a pénteki teljesítményüknél még jobbat produkáltak szombaton. Ugye a sorsolás annyiban kedvezett nekik, hogy a csoportkörös ellenfeleikkel kivétel nélkül találkoztak a play-offban, de ettől nem lett könnyebb a helyzetük, hiszen mindenki meg akarta nyerni a meccseit. Az mindenképpen elismerésre méltó, hogy a megszerzett tapasztalataikat jól használták ellenük. Én azt gondolom, hogy miután tavaly nem sikerült bejutni az egyenes kieséses szakaszba, idén mindent meg akartak tenni annak érdekében, hogy idén a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák, és a lehető legtovább eljussanak, ezért egységesen, csapatként mentek előre. Ennek köszönhető, hogy sikerült megnyerjék a tornát, és külön kiemelném, hogy a torna lejobb kapusának választott Oswald Dániel is az ELTE csapatából került ki, tehát nemcsak csapatszinten, de egyénileg is maximális teljesítményt nyújtottak. 

Mennyire találtad meglepőnek a két tavalyi döntős, a Debreceni Egyetem és a TE csapatainak idő előtti búcsúját?

Mindenképpen meglepő volt, bár azért ehhez hozzá kell azt tenni, hogy nem tudott egyik csapat sem az ősszel látott keretével érkezni, hiszen néhány játékosuk a hétvégén nagypályán játszott. 

Milyennek láttad a döntőt? Megérdemelt eredmény született? Milyen volt a hangulat? 

Nos, az utóbbi idők döntőit a kiélezett és feszült meccsek jellemzik, hiszen itt a tét már óriási, nagy a nyomás a csapatokon, és egy-egy apró hiba is döntő lehet. Egyik csapat sem szeretne túlságosan nyíltan játszani, hiszen egy labdavesztés utáni kontrából könnyen hátrányba kerülhet, és az után nehéz visszakapaszkodni a meccsbe. Ez a döntő is beleillett ebbe a sémába. Egy feszült és éles 0:0-s rendes játékidő után végül a szétlövés döntött a kupa sorsáról. Ez külön érdekes, hiszen itt minden eddiginél nagyobb nyomás helyeződik mind a rúgójátékosokra, mind a kapusokra. Ez a feszültség volt érezhető a nézőkön is, akik egyébként nagyszerűen szórakoztak. Mind az ELTE-nek, mind a Sapientiának sok szurkolója volt, vagyis jó kis hangulatot adtak ennek a döntőnek.

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]