Borús péntek, helyenként gólzáporral – ez volt a KEK futsal első játéknapja a Ludovikán

Felfele és lefele is kilógó csapatok, szoros meccsek, nagy arányú győzelmek és jó hangulat jellemezte a KEK futsal első játéknapját. Aki ott volt, elégedett lehet, aki kihagyta, bánhatja. Hogy miért? Tudósításunkból kiderül.

Immáron 13. alkalommal került megrendezésre a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája, ismertebb nevén a KEK, amely ezúttal is sok sportágban várta a jelentkezőket és az érdeklődőket. Az alumni foci mellett asztaliteniszben, e-sportban, futásban, futsalban, kosárlabdában, nagypályás futballban, röplabdában és teqballban is összemérhették tudásukat a sportolni vágyó fiatalok vagy alumnusok. 

Én személyesen a futsalon voltam jelen, és ott követtem a C és D csoport eseményeit élőben, ahogyan tavaly ősszel is, és csalódás ezúttal sem érhetett. Bár a délelőtt eseményeit nem volt szerencsém élőben követni, a lényeges információkat Simon Krisztián szervezőtől sikerült megtudnom, akivel készített interjúm egészében külön cikkben lesz majd olvasható, térjünk azonban át a lényegre. 

A játéknap délelőtti felében az A és a B csoport mérkőzései kerültek megrendezésre a Ludovika Campus futsalcsarnokában. Az A csoportban az NKE, a Kamikázé Kolozsvár, a SOTE és a BCE futsalcsapatai játszottak egymás ellen. A csoportot az NKE három győzelemmel, mondhatni magabiztosan nyerte meg, miután a Corvinust 2:1-re, a SOTE-t 1:0-ra és a Kolozsvárt 3:1-re megverte. A csoport második helyezettje a Kolozsvár lett, ami az NKE elleni 3:1-es veresége mellett 2:2-t játszott a Corvinusszal és 3:1-re verte a SOTE-t. A harmadik és negyedik helyen a SOTE és a Corvinus osztozkodott, miután azonban a Semmelweis megverte a BCE-t 3:1-re, így ők lettek harmadikak, a BCE pedig csoportutolsóként zárt. 

A B csoport ennél számunkra nagyobb jelentőséggel bírt, hiszen az ELTE itt szerepelt a Sapientia, a Székelyudvarhely és az érdi Asterix FC mellett. A csoportot végül az ELTE nyerte, bár az ehhez vezető utuk rázósnak nevezhető. A kezdő meccsükön a tavalyi 4. helyezett Sapientiát 3:2-re sikerült megverni, azonban utána az Asterix FC-vel játszottak egy 1:1-es döntetlent, és végül a Székelyudvarhelyen magabiztos 3:1-es győzelemmel léptek túl. A csoportmásodik Sapi az ELTE elleni vereséget követően döntetlennel folytatta a Székelyudvarhely mellett, majd legyőzte 2:1-re az Asterixet, így a harmadik és negyedik helyeken kellett osztoznia a székelyudvarhelyieknek és az érdieknek, akik ugyan pontazonossággal és egymás ellen egy 1:1-es döntetlennel végeztek, a Székelyudvarhely jobb gólkülönbséggel végül befutott a 3. pozícióba. 

A délelőtti események leírása mellett az ELTE teljesítményéről is kérdeztem Simon Krisztiánt, akivel készült interjúim az egész hétvége eseményeit átfogják, illetve át fogják fogni, ebből következik néhány részlet (a teljes interjút, amelyben a KEK futsal hétvégéjének eseményeit összegezzük, a holnapi nap, külön cikkben olvashatjátok):

B.M.: Hogyan értékelnéd az ELTE teljesítményét? 

S.K.: Az első, egyébként elég ki-ki meccsüket megnyerték a Sapientia ellen, ez jelentette végül azt, hogy az ELTE elsőként, a Sapi másodikként végzett a csoportjában. Ez után döcögős teljesítménnyel az Asterix ellen végül 1:1-es döntetlent sikerült játszaniuk, ez volt nevezhető mélypontnak. Azonban hamar kijöttek a gödörből, és a székelyudvarhelyi Flash Team ellen 3:1-re nyertek, ami ugyan egy ideig szoros meccs volt, de végül sikerült megnyerniük. Látszik tehát, hogy az Asterix elleni döntetlen csak helyzeti megingás volt, és ennek ellenére meglett a csoportelsőség. 

B.M.: Mit gondolsz az ELTE további esélyeiről az egyenes kieséses szakaszban? 

S.K.: Mivel biztatóan zárták a csoportkört, így a kérdés az, hogy az egyenes kieséses, úgynevezett „play-off” szakaszra sikerül-e átmenteniük a jó formájukat. 

A nap hátralévő részében a C és a D csoportok meccsei zajlottak a Ludovikán, amelyek a délelőttiekkel ellentétesen már kevésbé az egyenlő erőviszonyokról, inkább a sokgólos találkozókról és a nagy arányú győzelmekről, illetve vereségekről szóltak, ezzel együtt azonban itt is voltak kiélezett versenyek. 

Rögtön a C csoportban kialakult egy éles verseny, ugyanis egy körbeverésnek köszönhetően a Debreceni egyetem, a Kolozsvári Góbék és az Eszterházy Károly Egyetem pontazonossággal végzett, mindhárom csapat két győzelemmel és egy vereséggel zárta a csoportot, amelyből a rendkívül gyengén teljesítő Metropolitan Egyetem mindösszesen egy rúgott góllal, utolsóként jutott az alsó vigaszágra. De nézzük is, hogy történt mindez. 

A Debrecen az előző torna ezüstérmeseként meglepetésre vereséggel kezdte a menetelést, és az Eszterházytól kapott ki 2:1-re egy kiélezett és kifejezetten színvonalas meccsen. Ezt követően egy nehezen megszerzett 3:2-es győzelmet arattak a Kolozsvárral szemben, amely majdnem el is ment a végén, azonban abszolút megérdemelték a győzelmet. A Kolozsvár bátran és nyíltan játszott, és bár a debreceniek a tavaly őszi teljesítményüket nem ütötték meg, mégis sikerült legyőzniük ellenfelüket. A csoportot a METU elleni meccsel zárták, akiken rendkívül könnyen, 10:1-es győzelmet aratva léptek túl. A Debrecen is érezte, hogy nem nagy az ellenállás, de még félgőzzel játszva sem hagyott sok megválaszolatlan kérdést. A második helyen az a Kolozsvár végzett, ami első meccsén könnyűszerrel verte 5:0-ra a METU-t, majd beleszaladt a Debrecen ellen egy szoros vereségbe. A csoportot végül egy lebilincselő meccsen az Eszterházy Károly Egyetem legyőzésével zárta, amely a 3:1-es eredmény ellenére nagyon szoros és abszolút háromesélyes találkozó volt. Másik oldalról ugyanakkor ez a meccs jelentette azt, hogy az Eszterházy nem elsőként jut tovább, hiszen azok után, hogy a nyitómeccsükön megverték a Debrecent, a második meccsükön mint forró kés a vajon, úgy mentek át a METU-n, és egy abszolút egysíkú mérkőzésen 6:0-ra verték őket. Nem meglepetés tehát, hogy a Metropolitan utolsóként végzett. Az őszi teljesítményükkel ellentétben idén sem támadásban, sem védekezésben nem voltak képesek olyan erőt kifejteni, amely akár egyik csapatot is megállíthatta volna. 

A D csoportban a Pázmány mellett a Marosvásárhely, a Dunaújváros és a Miskolci Egyetem versenyzett, ez a csoport hozta a legtöbb gólt az egész tornán eddig. A csoport első mérkőzésén a Pázmány rögtön egy kiélezett, de végül kapott gól nélküli, 2:0-os győzelemmel kezdett a Miskolc ellen. Ezt követően a másik két csapat meccsén a Marosvásárhely egy teljesen egysíkú mérkőzésen 10:1-re legyőzte a Dunaújvárost, amely megbetegedések miatt csere nélkül, mindösszesen öt játékossal tudott eljönni a tornára, így várható volt, hogy nem lesznek erő, amellyel számolni kell. Ezt követően ismét a Marosvásárhely játszott, ezúttal a Pázmány ellen. Teljesen x-es meccs volt ez a két csapat között, nagyon egy szinten voltak erőviszonyok tekintetében, azonban a meccs vége előtt nagyjából három perccel a vásárhelyiek egy egészen szürreális, több emberről végül a Pázmány kapujába pattanó góllal nyertek. Ekkor még nem tudhattuk, de később végül ez a gól döntött a csoportelsőségről, amelyet így a Marosvásárhely szerzett meg. A Miskolc a Dunaújváros ellen kezdte meg a szereplését, első meccsüket rögtön egy magabiztos 14:1-es győzelemmel zárták, és a meccset talán az a jelenet írta le, amikor a miskolciak kapusa kézből kirúgta a labdát, és centiken múlott, hogy megszerezze a második (igen, a második) gólját. A Dunaújváros egy újabb, egészen megsemmisítő vereséggel zárta a tornát a Pázmány ellen, akiktől 18, azaz tizennyolc gólt kaptak, igaz, erre is volt egy válaszuk. A tabellán végső állás szerint a Pázmány végzett második helyen, és a Marosvásárhelytől egy hektikus, kiélezett meccsen vereséget szenvedő Miskolc csak a vigaszágat jelentő harmadik pozíción zárt. Bár vezettek is a meccsen, a gól után a Vásárhely átvette a kezdeményezést, és bár nehezen, de fordítani tudott.

Említés szintjén érdemes még kitérni az E csoport küzdelmeire is, amelyekről pontos beszámolót nem tudok adni, hiszen másik helyszínen rendezték, ugyanakkor a szombati play-off nap szempontjából fontos tudni, hogy első helyen zárt a tavalyi győztes Testnevelési Egyetem, mögöttük a BME, harmadik helyen az Óbudai Egyetem, negyedikként az NKE második csapata, és utolsóként a révkomáromi Selye János Egyetem végzett. 

Röviden és tömören ez volt a pénteki futsal-láz a Ludovikán. Izgalmas, pörgős, néha inkább taktikus futsalnak lehettek szemtanúi az érdeklődők, akik pedig a teljes meccsnapot végignézték, jó egyéni- és csapatteljesítmények mellett – és ezzel az érdekességgel zárom a mostanra igen bő lére eresztett tudósításom – összesen 125 gólnak lehettek szemtanúi.

Képek: Zsolnai Dóri – ELTE Online