Második alkalommal rendezett csörgőlabda MEFOB-ot a Tüskecsarnokban az ELTE BEAC. Az ünnepélyes megynyitón szó esett a sportági felelősségvállalásról, az esélyegyenlőségről, valamint a jövőbeli tervekről is.
Megannyi ember éli úgy az életét szerte a nagyvilágban, hogy talán nem is tudja, mi fán terem a csörgőlabda. Első hallásra akár egy gyerekjátéknak is tűnhet, azonban eredeti funkciója egyáltalán nem a szórakozást szolgálta. Annak idején a sportnak ezen formáját a hadirokkantak mielőbbi felépülésének érdekében alkalmazták Németországban, a II. világháború idején. Ezt a tömeges elterjedés követte Európában, majd az egész világon. Rövidesen versenysporttá nőtte ki magát, népszerűsége miatt pedig az 1976-os torontói paralimpián műsorra is tűzték. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a szabályok egységesítésére volt szükség, mivel azok országonként eltérőek lehettek. Ezen szabályok szerint a 10 perces mérkőzéseket háromfős csapatok játsszák, akik a 9 méter széles kapujuk előtt guggoló vagy térdelő pozícióból elfeküdve igyekeznek kivédeni az ellenfél csapat gurításait. Azonban a szemük ebben nem lehet segítségükre, hiszen a sportolók fekete szemüveget viselnek a játék közben. Ennek célja az esélyegyenlőség a különböző látássérült sportolókkal szemben. A labda helyzetéről a játékosok egyetlen módon, a hallásuk segítségével tájékozódhatnak, a labdában elhelyezkedő csörgők hangja alapján. Éppen ezért a mérkőzések során nagyon fontos a síri csend megléte a tornacsarnokokban, amikre a bírók is különös figyelmet fordítanak.
A 2019-es évhez hasonlóan idén is a Tüskecsarnok adott otthont a II. Csörgőlabda MEFOB-nak, melyre november utolsó péntekén került sor. Mivel 2020-ban a járványhelyzet nem tette lehetővé az esemény megrendezését, a rendezvény a mai napra tolódott, azonban jóval több sportoló tette tiszteletét, mint két évvel korábban. Bizton állíthatom, hogy ezen a reggelen az ’A’ tornateremben összegyűlő sportolóknál volt mérhető a legmagasabb érték az egy főre jutó nevetések számát tekintve. Ez a tényező a másokra gyakorolt pozitív hatásokon kívül arra is segítségünkre volt, hogy megbizonyosodjunk arról, biztosan a jó terem felé vesszük-e az irányt. Feszültségnek nyoma sem volt a sportolók közt, akik szorgalmasan melegítettek a megmérettetésre. Minden csapatban helyet kapott egy-egy magyar válogatott, látássérült sportoló, akik afféle mentorként is helytálltak a nap folyamán. Felemelő volt látni, milyen türelmesen, jókedvűen és hatalmas lelkesedéssel tanítgatták az ép diákokat a csörgőlabda fortélyaira, együtt nevetve velük egy-egy balul sikerült gurítás után. Rendkívül tanulságos látvány volt mindezt megtapasztalni, hiszen míg a mindennapokban többnyire a látássérült emberek szorulnak segítségre, ebben a szituációban ők adhatták át tudásukat és tapasztalataikat az épeknek. Nemhiába tartja a mondás, a sport valóban összekovácsolja az embereket. Abszolút összhangot és csapatjátékot figyelhettünk meg, melyben mindenki, látásától függetlenül egyenlően értékes tagja volt az együttesnek.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/csorgolabda2-1920x1282.jpg)
Az esemény megnyitójára 10 órakor került sor, ahol számtalan gondolatébresztő mondat töltötte be a tornacsarnokot. Szó esett a társadalmi felelősségvállalásról, miszerint mindenki érezze feladatának, hogy lehetőséget adjon az egyénnek, ami által lehetségessé válik bárki számára a sportban való kiteljesedés. Mindez természetesen fogyatékossági korlátok nélkül, egymást egyenrangú partnerként kezelve történjen. Ezen közös cél elérése többek között a sportág népszerűsítésével érhető el, ami szemlátomást jó úton halad, hiszen kezdetnek az idei MEFOB-ra több csapat érkezett, mint 2019-ben. Szappanos Pál István, a Magyar Kézilabda Szövetség Parasport Albizottságának elnöke említette, hogy a tervek szerint 2022-ben Magyarország lesz a házigazdája a csörgőlabda világbajnokságnak, ami szintén jó hatással lehet a sportág megismertetésére valamint terjesztésére is. Ezen felül 2024-ben a tervek szerint szintén hazánk adhat otthont az Európai Egyetemi Játékoknak parasport téren. Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke kiemelte a nagyszerűségét annak a ténynek, miszerint szervezeti összefogás történt annak érdekében, hogy látó egyetemisták próbálják ki magukat egy olyan sportban, amit nem számukra találtak ki. Kiemelte a társadalmi felelősségvállalás fontosságát, valamint hangsúlyozta, minden sport mindenkié. Elhangzott a délelőtt egy rendkívül fontos mondata is, ami akár az egész esemény mottójaként is megállta volna a helyét, miszerint „fogyatékosnak lenni nem egyenlő a vesztes jelzővel”.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/260067603_10159846932827065_7090781611841580312_n-1920x1282.jpg)
Murai László, a HÖOK elnöke köszöntőjében visszautalt a 2019-es évre, mikor maga is részt vehetett egy csörgőlabda mérkőzésben. Állította, „élete élménye volt” a meccs, illetve leszögezte, hogy az inkluzív sportot a világ legjobb történései közt tartja számon.
A megnyitó ünnepség után egy gálamérkőzésre került sor, amelyben a csapatonként egy-egy válogatott sportolón kívül még a Paralimpiai Bizottság elnökét is megmozgattatták a szervezők. A szórakozás mellett a pár perces meccs reprezentálta a csörgőlabda játszmák menetét, így a laikus nézők is közelebb érezhették magukat a sportághoz. A természetesen tét nélküli mérkőzés vége döntetlennel zárult, ezután pedig a porond az egyetemista csapatok birtokába került.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/csorgolabda1-1920x1282.jpg)
Remélhetőleg az elkövetkezendő években többet hallhatunk erről az egyedülálló sportágról, mely az esélyegyenlőség mellett a fogyatékkal élők sportolására is hatással van és lehet is a jövőben, hiszen ahogy Szabó László is elmondta, minden sport mindenkié, inkluzívvá tételük pedig a legjobb dolog, ami csak a sportágakkal történhet.
Fotók: BEAC Facebook