Sajnálatos módon a rasszizmus nem számít új keletűnek az élet egyik területén – így a sport világában – sem. A sportszövetségek évtizedek óta küzdenek a kirekesztés ellen, egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az elmúlt hónapokban azonban üdvözítő előrelépést tapasztalhattunk a hátrányos megkülönböztetés elleni harcban: fiatal sportolók egyre gyakrabban és bátrabban szólalnak fel az őket ért atrocitások ellen.
A hetekben ismét a rasszizmus kérdése uralta a sporthírek jelentős részét. Előző kedden egy első ránézésre csekély jelentőséggel bíró olasz bajnoki, a Cagliari–Juventus mérkőzés került a figyelem középpontjába, miután a vendégek két játékosát, a friss világbajnok Blaise Matuidit és az olaszok frissen berobbant csodagyerekét, Moise Keant is rasszista megjegyzésekkel és folyamatos huhogással próbálta kizökkenteni a hazai publikum. A 19 éves támadó nem hagyta megválaszolatlanul a beszólásokat: a hajrában szerzett gólja után a hazai tábor elé szaladt, majd karjait széttárva ünnepelte a győzelmet bebiztosító találatot.
Moise Kean „provokatív” gólöröme
Miközben a sportvilág számtalan tagja biztosította támogatásáról a Juventus játékosait, onnan érkezett kritika, ahonnan a legkevésbé várná az ember. „Kean tudja, hogy gólszerzés után a csapattársaival kéne ünnepeljen” – nyilatkozta a lefújás után Leonardo Bonucci, a torinói csapat tapasztalt védője. „Blaise [Matuidi] is hallotta és felháborítónak tartja a gólt követő rasszista megjegyzéseket. Szerintem mindenki egyenlően hibás a történetben: Moise-nak nem kellett volna provokálni, a tábor pedig nem reagálhatna így.” Mondani sem kell, a 31 éves hátvéd reakciója legalább akkora felháborodást váltott ki, mint a szurkolók magatartása. A Manchester City sztárja, Raheem Sterling egyenesen nevetségesnek titulálta Bonucci szavait egy másnap reggel neki címzett Instagram-bejegyzésben.
Nem véletlen, hogy Sterling az elsők között kelt Kean védelmére. Az angol játékos éveken át volt a szigetországi bulvársajtó első számú célpontja – sokak szerint inkább bőrszíne, mintsem fényűző életvitele miatt. Nemrégiben viszont a rasszizmus elleni harc egyik vezéralakjává nőtte ki magát. Egy decemberi, Stamford Bridge-en lejátszott angol bajnoki során emlékezetes módon egyszerűen csak kinevette az őt néhány méterről inzultáló hazai szurkolókat. Másnap – kihasználva az eset visszhangját – egy hosszú Instagram-posztban hívta fel a figyelmet a sajtóban kialakult kettős mércére. Két példával mutatta be, hogy ugyanaz a lap milyen eltérő hangvételben számolt be arról, hogy a Manchester City két akadémistája, az angol labdarúgás nagy reménysége, Phil Foden és a színes bőrű Tosin Adarabioyo házat vásárolt a családjának.
Raheem Sterling Instagram-posztja
A legutóbbi válogatott szünetben hasonló okokból került ismét reflektorfénybe Sterling és az angol válogatott. A Montenegróban 5–1-re megnyert Eb-selejtezőn a felnőtt nemzeti csapatban napokkal korábban debütáló tinédzser, Callum Hudson-Odoi és a Tottenham balhátvédje, Danny Rose esett rasszista megnyilvánulások áldozatául. Sterling Moise Keanhez hasonlóan vette védelmébe csapattársait: gólja után kezeit a füléhez emelve ünnepelt a podgoricai közönség előtt. „Nem frusztráltságból cselekedtem” – válaszolta, mikor gólöröméről kérdezték. – „Csak tudtukra akartam adni, hogy ennél több kell, ha meg akarnak állítani minket”.
Hiába volt életében először kezdő a felnőtt válogatottban, Hudson-Odoi örömét is beárnyékolta a nézők viselkedése. Ennek ellenére korát meghazudtoló érettséggel nyilatkozott a mérkőzést követően. „Sehol sincs helye diszkriminációnak, mind egyenlőek vagyunk. Idejöttünk, hogy játsszunk egy fair mérkőzést, elfogadhatatlan, hogy közben ilyen dolgokat kell hallgatnunk. Rose és én is hallottuk a majomhangokat a nézőtérről, remélhetőleg az UEFA megfelelően fog eljárni.”
Arról megoszlanak a vélemények, hogy mi lenne a megfelelő retorzió. Legvalószínűbbnek a zárt kapus büntetés és némi pénzbírság tűnik, ám vannak, akik drasztikusabb lépéseket szorgalmaznak: egyre erősödnek azok a hangok, akik a hasonló eseteket az adott sorozatból való kizárással szankcionálnák. Danny Rose is az elégedetlenkedők táborát erősíti. „Elég szomorú a jelenlegi helyzet, de mire számítunk, amíg akkora bírságokat kapnak az országok, amit simán elköltök Londonban egy éjszaka alatt?”
Callum Hudson-Odoi (középen) és Danny Rose (jobbra) a Montenegró elleni Eb-selejtező előtt
Bár a hasonló incidensek visszaszorításában még nem történt átütő előrelépés, mindenképpen biztató, hogy egyre több sportoló fel mer szólalni a rasszizmus ellen. Az biztos, hogy támogatásban nincs hiány – példának okán Rose mindkét edzője, a válogatottat irányító Gareth Southgate és a Tottenham menedzsere, Mauricio Pochettino is hangsúlyozta, nem haboznának lehívni csapataikat, ha megismétlődnének a bekiabálások. Azt, hogy mekkora szükségük van erre a játékosoknak, tökéletesen példázzák a balhátvéd múlt heti szavai:
„Egyszerűen elegem van” – nyilatkozta csapata szerdai bajnokija után, amikor még mindig a montenegrói esetről kérdezték. „Úgy számolok, hogy még öt-hat évem van hátra, aztán alig várom, hogy hátat fordítsak ennek az egésznek. Látom, hogy miként mennek a dolgok… Csak abba akarom már hagyni.”
források: Sky Sports, Guardian
képek forrásai: CNN International, FOX Sports, itv.com
