A Manchester United legendája visszavonulása óta sok eltérő szerepben tűnt fel: rendszeresen szerepel tévés szakértőként, kampányolt a Brexit ellen és a késeléses bűncselekmények visszaszorítása mellett, illetve készített egy megrázó dokumentumfilmet felesége haláláról. Legújabb projektje azonban még az ő mércéjével is különleges.
Borzalmasan nehéz éveket tudhat a háta mögött Rio Ferdinand. Felesége és három gyermeke anyja, Rebecca Ellison 2015-ben, mindössze 34 évesen hunyt el rákos megbetegedés következtében, két évvel később pedig édesanyját vesztette el hasonló betegséget követően. Nem csoda, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy megkímélje gyerekeit egy újabb tragédiától.
A közelmúlt történéseinek hatására Ferdinand egy egészen újszerű kutatásba szállt be: egy olyan DNS-vizsgálatot reklámoz, amely segítséget nyújt a hosszabb és egészségesebb élethez vezető, személyre szabott edzésterv és táplálkozási program kialakításában. Hiába lesz tavasszal négy éve, hogy felhagyott a profi sporttal, a korábbi középhátvéd 40 évesen is pont olyan edzettnek tűnik, mint pályája csúcsán – sőt, azóta mintha el se hagyta volna a konditermet. Annak ellenére, hogy mindig is a legfittebb játékosok közé tartozott, gyakran érezte gyengének magát vékony testalkata miatt. Visszavonulása utáni első célja volt, hogy rendesen kigyúrja magát, már csak azért is, hogy kipróbálja magát a profi box világában. Ezt az álmát tavaly, licenckérelme elutasítását követően kellett feladnia.
Bár az ökölvívás kimaradt, így is kevés dolog van, amibe Ferdinand ne kóstolt volna bele visszavonulása óta. A már említett tevékenységek mellett könyv formájában is feldolgozta felesége tragédiáját, elindította saját ruházati márkáját FIVE néven és rendszeresen látogat iskolákat, illetve börtönöket is.
Ezúttal a Guardian tudósítójával ült le, hogy Avrom Lasarow dél-afrikai üzletemberrel közösen elmagyarázzák, miként tudja a DNAFit egyetlen DNS-vizsgálata megváltoztatni a páciens életét. „Visszavonulásom után több izmot akartam magamra szedni, de hamar falba ütköztem” – ragadja magához a szót egyből Ferdinand. „Nem értettem, mit csinálok rosszul. A vizsgálat eredményei után jöttem rá, hogy túl sok szénhidrátot és túl kevés fehérjét fogyasztottam. Amióta átalakítottuk az étrendemet, kényelmesen tartom a 101 kilós súlyomat. Összehasonlításként, aktív éveim alatt voltam 85.” Persze mindez még nem jelent semmit, laikusként, DNS-teszt nélkül is meg lehet állapítani, hogy a megnövelt fehérjebevitel és a súlyzós edzések izomnövekedést eredményeznek.
Rio Ferdinand és Avrom Lasarow
Sok szakember szerint még nem tart ott a nutrigenetika mint tudományág, hogy a DNAFit-hez hasonló szárnypróbálgatások igazán sikeresek legyenek. Prof. Eran Segal, az izraeli Weizmann Tudományos Kutatóintézet munkatársa is alátámasztja e vélekedést. „Mindamellett, hogy ez egy igen kiaknázatlan kutatási terület, nem biztos, hogy a tudomány jelenlegi állása mellett készen állunk az alaposabb megismerésére. Mint ahogy az se, hogy valóban működik-e egyáltalán.” Ferdinand ennek ellenére hajthatatlan. „Higgyétek el nekem, sokkal tovább játszhattam volna. Meg lehetett volna a 100 válogatottság is.” – mondta a 81 „háromoroszlános” szerepléssel visszavonult védő.
Mi másban segítette még a DNAFit? „Az alkohollal. Ha mértékkel fogyasztod… Hogy is van, napi egy pohár?” „Napi egy pohár bor kifejezetten jót tesz neked.” – veszi át a szót Lasarow. „Legalábbis Rio esetében: olyan génállománnyal rendelkezik, hogy a mértékkel fogyasztott alkohol növeli a „jó” koleszterinszintjét.”
Menyasszonyával próbálnak jó példát mutatni a gyerekeknek, ám ez nem jelenti azt, hogy néha ne férne bele egy „görbe este”. „Simán lehet, hogy benyomok egy gyrost pénteken, aztán leugrok meginni egy sört, whiskyt vagy valami mást. Amíg fiatalabb voltam, rengeteget ittam.” Mennyi az annyi, merül fel a jogos kérdés. „Nyolc, kilenc, tíz korsó simán lecsúszott… És csak utána jöttek a vodkák. Komolyan, régen képes lettem volna reggeltől estig inni, másnap pedig kezdeni elölről.”
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy profi évei alatt sem vetette meg az alkoholt. „Mindig ezt mondom, ha megkérdezik, hogy mit bántam meg pályafutásom során: nem kellett volna innom.” Hogy többet ivott-e, mint egy átlagos focista? „Nem.” – válaszolja, majd gyorsan meg is gondolja magát. „Na jó, amikor fiatalabb voltam, akkor igen. Tiszta idióta voltam. Amíg a West Hamnél játszottam… Karrierem egy része teljesen összemosódott. Van, hogy az emberek felemlegetnek meccseket, eredményeket, én meg csak csöndben bólogatok. Fogalmam sincs, miről beszélnek. Egyszerűen nem emlékszem.”
Úgy hangzik, minden rutinszerűen ment. „Meccsek előtt sose ittunk. Mindig utána, szombat vagy vasárnap. Teljesen más világ, tiszta őrület. A foci, pia, szórakozóhelyek által kijelölt háromszögben éltem az életem.” Miután a Manchester Unitedhez igazolt, felhagyott a szezon közbeni tivornyázással, de nyáron bőségesen bepótolta az így kieső szórakozást. „Akkor már csak a nyári szünetben ittunk, két hétig abba se hagytuk.”
Ez az életvitel könnyedén a pályafutásába kerülhetett volna. „Szerencsés voltam. Egyedül a velem született adottságaimnak köszönhetem, hogy a szervezetem kibírta ezt az időszakot. Volt egy pont, amikor döntenem kellett: eljött az idő, hogy valódi profiként viselkedjek.”
A rövid kitekintés után hamar visszatér a beszélgetés tárgyára. Elmondása szerint régebben nem járt szűrővizsgálatokra, ám felesége és édesanyja elvesztését követően ez megváltozott. „Fiatal családom már így is egy életre elég traumát élt át, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy megkíméljem őket egy újabb idő előtti tragédiától. Ebben pedig a DNS-tesztből kinyerhető információ is segítségemre van.”
A DNAFit London egyik szegényebb kerületében, Peckhamben indított ismeretterjesztő kampányt, ahonnan maga Ferdinand is származik. „Már voltunk néhány iskolában, és gyakorlatilag minden gyerek érdeklődőnek mutatkozott.” A tesztet csak nagykorúak vehetik igénybe, teszi hozzá. A kérdésre, hogy mi ennek az ára, Lasarow válaszol: „Mennyit is költesz egy hónapban kondibérletre? Simán lehet, hogy fél évig edzel, de nem éred el a kívánt eredményt, mivel nem vagy tisztában azzal, hogy mire van szükséged. Természetesen, mint minden innovációnak, ennek is van egy ára, de ez igazán elhanyagolható. Egy teszt 99 fontba kerül.”
Nem a labdarúgás volt az egyetlen sport, amit a fiatal Ferdinand kipróbált. Tehetséges tornász volt és még balettozott is. „Egyszer kíváncsiságból lementem megnézni, aztán négy évig ott ragadtam.” – emlékszik vissza. „Eleinte kétszer, aztán volt, hogy heti háromszor is jártam. Profi azért nem lehetett volna belőlem, de nem volt elpazarolt idő, amit a tánccal töltöttem. Sokat javított az egyensúlyérzékemen és a mozgáskoordinációmon.”
Búcsúmeccsén, gyermekei társaságában
Gyerekként egy középiskolába járt Stephen Lawrence-el, akinek 1993-as, rasszista indíttatású meggyilkolása nagy port kavart Angliában. Bár Ferdinandnál négy évvel idősebb volt, többször is fociztak együtt, így személyesen is ismerte a fiút. „Hihetetlen, ami történt. Mindig hallottunk gyilkosságokról, de amikor egy srácot a suliból késelnek meg… Borzalmas. Amikor meghallottuk, mindenkinek az volt az első kérdése, hogy hol történt. Elthamben. Mindenki ugyanazt gondolta: mi az istenért ment Elthambe? Köztudottan rasszista környék volt, mi nem tehettük be oda a lábunkat.”
Nem véletlen, hogy Ferdinand hangosan fellépett mind a késeléses bűncselekmények, mind pedig a labdarúgásban fellelhető rasszizmus ellen. Emlékezetes, hogy miután John Terry állítólag rasszista megjegyzésekkel illette testvérét, Anton Ferdinandot, Rio nem állt többet szóba a Chelsea korábbi játékosával, annak ellenére sem, hogy a válogatottban egy védőpárost alkottak. Emellett sokszor hangot adott Brexit-ellenes álláspontjának is, így megkapta a kérdést, hogy kipróbálná-e magát a politikai színtéren. „Nem, az egy sötét világ. Mivel nehezemre esik megbízni a politikusokban, nem hiszem, hogy közéjük tudnék állni.”
Ferdinand is tagja volt az angolok aranygenerációjának, amit hiába alkottak a korszak legjobb játékosai, csapatként sose tudtak jelentős sikert elérni. Hogy érezte magát, látva, hogy egy szerényebb képességű angol válogatott tavaly nyáron a világbajnokság elődöntőjéig menetelt? „Nem savanyú a szőlő, ha erre irányul a kérdés” – szögezi le. „Nem csak az számít, milyenek a játékosaid. Annak idején nálunk játszottak a világ legjobb középpályásai: Scholes, Gerrard, Lampard, Beckham, Hargreaves, Carrick, stb… De nem volt mellé egy olyan edzőnk, aki hatékonyan tudta volna használni őket. Egy nagyon merev 4-4-2-t, vagy 4-4-1-1-et játszottunk, ennél sose volt bonyolultabb hadrendünk. Aztán jöttek a világversenyek, és olyan csapatok vertek ki, akiknek fele olyan jó játékosaik se voltak, mint nekünk. Kell egy jó edző, a játékosoknak pedig hinni kell az ő elképzeléseiben. Szerencsére a mostani társaságnál ez megvan.”
A válogatottal nem sikerült maradandót alkotni
„Most is elég érzelmes embernek tartom magam, de azóta sokkal nyitottabb vagyok.” – feleli a kérdésre, hogy milyen hatással volt rá a visszavonulás. „Korábban mintha szemellenzővel jártam volna, sok dolgot nem láttam át jól az emberi kapcsolataimban.” Dokumentumfilmjében meglepő őszinteséggel mesélt felesége elvesztése után kialakult pánikbetegségéről is. „Nagy dolognak éltem meg, hogy beszélni tudtam róla. Mindenkinek voltak már mentális problémái valamilyen formában. Az a fontos, hogy megragadjuk a probléma forrását, és azt próbáljuk orvosolni.”
Hogyan tekint magára Rio Ferdinand? Mint exsportoló, tévés szakértő, vagy esetleg vállalkozó? „Sose szerettem, ha beskatulyáznak. Például, amíg balettoztam, minden haverom ezzel szívatott, de nem zavart, jól éreztem magam a bőrömben és már fiatalon sem érdekelt, ki mit gondol rólam. Épp ezért később focistaként nem esett nehezemre létrehozni egy digitális magazint, éttermet nyitni, vagy az élet más területein kipróbálni magam.” „Azon kevés sportemberek egyike vagy, aki nem fél hangot adni a véleményének, bármi is legyen az” – teszi hozzá a Guardian riportere. „Igen, bár pont az ellenkezőjére próbálnak nevelni. Ez a probléma…”
forrás: Guardian
képek forrása: The british blacklist, Irish Mirror, Talksport, Guardian, The Times
