Are you teq?

Hogy mi? Teq vagyok-e? Ez meg mit jelent? Legelőször ezek a kérdések fogalmazódtak meg az emberekben, amikor a címben olvasható felirattal találkoztak a különböző hazai fesztiválokon.

A megoldásra hamar fény derült, ugyanis egy új, teljes egészében magyar ötleten alapuló sportágat reklámoztak a fenti szöveggel, nevezetesen a teqballt. Két szóban megfogalmazva, ez nem más, mint: lábtenisz pingpongasztalon. Persze gondolhatnánk, hogy ez nem egy nagy újítás, mivel a lakótelepeken majdnem minden srác játszott hasonlót a beton pingpongasztalokon. A lényeg azonban itt is a részletekben bújik meg!

Az első jelentős különbség az asztal mérete és formája. Valamivel alacsonyabb, mint a hagyományos pingpongasztal, a két vége pedig hajlított, hogy a labda a játékosok felé pattanjon, a hálót pedig egy átlátszó plexi helyettesíti. A szabályrendszere elméletben nagyon egyszerű, de a gyakorlatban annál nehezebb hozzászokni. Egy játszma 12 pontig tart, minimum kettővel kell nyerni és négy szervánként van csere. Mint a teniszben, itt is létezik a kettős hiba, az első rontott adogatás után lehetőség van egy másodikra. Egy játékos maximum háromszor érhet a labdába és egymás után nem érintheti ugyanazzal a testrészével (például ha a térdével fogadott, akkor utána lábfejjel, fejjel vagy vállal érhet csak bele), plusz háromszor nem lehet ugyanúgy visszaadni a játékszert (ha kétszer fejjel ment az átadás, harmadszorra váltani kell). Játszható párosban is, ekkor mindkét félnek érintenie kell a bőrt, csak úgy lehet szabályosan áttenni. A csuszára két opciót is bevezettek, ha a fogadó fél hagyja lepattanni a földön, akkor meg kell ismételni a pontot, de ha beleér és megpróbálja visszajuttatni, akkor szabályos labdamenetnek számít. Ha netán a „hálóhoz” ér a labda, nincs megállás vagy ismétlés, folytatódik a játék, egyedül a szervánál kell újat adni.

Ezzel a pár egyszerű kitétellel minden szabályt tudunk, innentől csak a kreativitásunk és a technikai tudásunk szab határt sikerességünknek. Az első tapasztalatok alapján a szerváló fél van előnyösebb helyzetben, mivel a fogadónak a megpattanó labda lekezelése mellett arra is ügyelnie kell, hogy melyik testrészével érinti és melyikkel juttatja vissza a bogyót. Hogy ez mennyire összetett feladat, mi sem bizonyítja jobban, hogy a fesztiválokra meghívott NB1-es focistákat sokszor legyűrték az ott próbálkozó tehetséges amatőrök.

A szülőatyák, Borsányi Gábor és Huszár Viktor találmánya az állóképesség és a technikai tudás fejlesztése mellett a koncentrációs képességet is jelentősen fejleszti már az első pár alkalom után, ezt tapasztalatból mondhatom. Nem véletlen, hogy a nemzetközi labdarúgás is felfigyelt az újításra, a premiert követően Nigériából, Dél-Koreából és Ausztráliából is érdeklődtek, de a legnagyobb elismerést kétségkívül a southamptoni edzőközpontból érkező meghívó jelentette.  Magyarországon a Sziget után szeptemberben az Akváriumban találkozhatunk a teqballal, ahol a fesztiválok első három helyezettjei mérik össze tudásukat.  Készüljetek, mi biztos ott leszünk!

Egy kis ízelítő a játékból:

http://youtu.be/D2kJsazMdxc

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]