Február 8-án este útjára indult a szombathelyi Üvegkarc Műhely: a nem csak magyar szakos tagok heti rendszerességgel irodalmi művek mellett beszélgetnek filmes és színházi adaptációkról, képzőművészeti alkotásokról, zeneművekről, sőt, pszichológiai és filozófiai kérdésekről is. Az alapító vezetőkkel, Czita Virág és Kővári Dorottya harmadéves hallgatókkal beszélgettünk.
– Minden bizonnyal mély irodalomszeretetre van szükség ahhoz, hogy hallgatóként felvetődjön az emberben egy irodalmi diákműhely gondolata. A ti esetetekben mennyire régre nyúlik vissza az irodalom iránti érdeklődés?
– Virág: Nálam az irodalom szeretete általános iskolás korom óta jelen van. Az egyik tanárom olyan odaadással adott elő például József Attiláról, hogy engem is magával ragadott, nemcsak a költő, hanem maga az egész irodalom. Innen ered a pedagógusi pálya iránti érdeklődésem is.
– Dorottya: Nekem is általános iskoláig nyúlik vissza, és én is elmondhatom, hogy fantasztikus magyartanárom volt. Van egy emlék, ami máig intenzíven él bennem: a tanárnő Ady Endréről beszélt, én elvarázsolva hallgattam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy kicsengettek. Nagyon jelentős élmény volt számomra, el is döntöttem, hogy a későbbiekben a magyarral mindenképpen foglalkozni szeretnék. Gimnáziumban szintén nagyon jó tanárom volt, aki mindig kíváncsi volt a véleményünkre; ez a fajta tapasztalat fakultáción is folytatódott egy harmadik pedagógussal, aki pedig arra tanított minket, hogy nézzünk a művek mögé és minden oldalát vizsgáljuk meg azoknak. Rávilágított arra is, hogy mennyire fontos az önismeret: sokkal jobban megértjük magunkon keresztül a történeteket, és ezek természetesen visszafelé is hatnak.
– Aztán pályaválasztáskor – részben – a magyar szak mellett döntöttetek, ahol most, harmadik évetekben irodalmi diákműhely létrehozására adtátok a fejeteket. Honnan jött ez a gondolat?
– Dorottya: Mindkettőnkben felmerült, hogy jó lenne beszélgetni az irodalomról és a társművészetekről, amire a magyar szakos tantervben viszonylag kevés lehetőség van, mégis jó lenne komplexen, összefüggéseiben látni a dolgokat. Éppen ezért gondoltuk úgy, hogy a műhelybeszélgetések fókuszában az irodalom áll majd, azonban egy-egy mű vagy probléma vizsgálata során fontos szerepet szánunk a filmeknek, a színháznak, a zenének, a filozófiának, a képzőművészetnek és a pszichológiának is.
– Miért kap ekkora szervezőerőt egy irodalmi műhelyben az interdiszciplinaritás?
– Virág: Általános és középiskolában is egymástól szétválasztott tantárgyakat tanulunk, és mi magunk is tapasztaltuk diákként, hogy így elég nehéz meglátni a közöttük lévő összefüggéseket, esetenként átfedéseket; ezt próbáljuk ellensúlyozni.
– Dorottya: Ha már közoktatás: az irodalomtankönyvek zeneműveket és képzőművészeti alkotásokat ajánlanak, de ezek szinte sosem kerülnek elő. Nem feladata a szaktanároknak mindenhez érteni, és persze, van ének-zene és rajzóra is, mégis, olyan jó lenne, ha az órákon előjöhetnének a tantárgyak közötti kapcsolatok.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
– Szinte minden mondatotokból látszik, hogy pedagógusnak készültök, de ne szaladjunk ennyire előre. Miért az Üvegkarc Műhely névre esett a választás?
– Virág: Mindenképpen olyan beszédes nevet kerestünk, amely kifejezi azt, hogy több irányból közelítünk irodalmi témák felé. Egyik szaktársunkban felvetődött az ötlet, hogy keressünk a kedvenc irodalmi műveinkben szavakat, szókapcsolatokat, így találtunk rá a „százlátó üveg” kifejezésre, ami egy József Attila-versben fordul elő. Megfogott minket ez a név, de mégis úgy gondoltuk, nem az igazi, mégis szerettük volna, ha valamilyen módon az „üveg” szó benne marad a nevünkben, hiszen sok mindenre enged asszociálni. Például az ablaküvegre, ami ablak lehet a világra, ugyanakkor, ha az üveg karcos, azt csak akkor látjuk, ha közelebbről vagy több perspektívából nézzük meg. A karc mint hangutánzó szó utal egyrészt az éles, kellemetlen hangra is, miközben keletkezik, részben emiatt egyfajta negatív töltettel is bír, de ezt nem bánjuk. Ahogy az életben, úgy az olvasásélményeink során is fontos, hogy a rossz, negatív dolgokkal is szembe tudjunk nézni.
– Dorottya: Természetesen pozitív gondolatokba, véleményekbe ugyanúgy szeretnénk belemenni a műhelybeszélgetéseink során, viszont vannak művek – gondolok például az Eszter hagyatékára –, amelyek nem éppen vidámak. Fontos, hogy az ilyen műveket is ugyanolyan mélyen tudjuk elemezni, hiszen az általuk előhívott érzések, gondolatok megélése, megfogalmazása segítik fejlődésünket, önismeretünk mélyítését. Az említett versen kívül egyébként eszünkbe jutott a Téli éjszaka is – szintén József Attila. Azt hiszem, ez a két versrészlet jól összefoglalja, milyen gondolatok mentén született meg az Üvegkarc Műhely neve.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy – valami szalag –
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.
– Én a szó egyik jelentésére, a különleges képzőművészeti technikára, az üvegkarcra, más szóval üvegklisére asszociáltam, amikor először meghallottam ezt a nevet. Ennek az eljárásnak nincsenek szabályai, nagyfokú szabadságot ad az alkotónak és más eljárásokkal is könnyen kombinálható – nem kevés hasonlóságot vélek felfedezni a technika és a Műhely szellemisége között. Másrészt a karcolat mint irodalmi műfaj régies neve szintén „karc”. Számomra az Üvegkarc szóban a „karc” az irodalomra, az „üveg” pedig az egyéb tudomány- és művészeti ágakra utal.
– Virág: Eddig bárkinek mondtuk ezt a nevet, mindenkinek valami új dolog jutott eszébe. Ezért is gondoljuk jónak, hiszen mindenki számára saját jelentéstartalommal bírhat. A te megfejtésed is nagyon érdekes, és illik is rá.
– Ebben egyetértünk. Hogyan zajlott a Műhely indulásának előkészítési folyamata?
– Dorottya: Nyár végén fogalmazódott meg mindkettőnkben az igény arra, hogy egy diákműhely keretein belül megvalósíthatnánk a korábban említett vágyainkat. Összetalálkoztunk Virággal, beszélgetni kezdtünk, és olyan volt, mintha kimondtuk volna egymás gondolatait, ezért hát belevágtunk együtt. Felkerestük egy közös oktatónkat, Czetter Ibolya tanárnőt, aki nagyon lelkesen fogadta az ötletet, majd másik két tanárnő is vállalta, hogy segítené a munkánkat. Ezt követően jött a tematika összeállítása. Rengeteg előkészület előzte meg a Műhely elindítását, de már maga ez a folyamat is nagy élmény volt.
– Tehát három oktató fogja majd segíteni a munkátokat. Kik ők pontosan, mit lehet tudni róluk és milyen szerep jut majd nekik?
– Virág: Magam részéről dr. Czetter Ibolya főiskolai tanárt ismerem jobban, aki az ELTE BDPK Magyar Irodalomtudományi Tanszékének vezetője. Kutatási területe a stilisztika, valamint Márai Sándor és Kristóf Ágota életművének kutatója, így ő képviseli a Műhelyben az irodalomtudományi területet.
– Dorottya: Engem mindhárman tanítottak már. Nagy Anna tanárnő, akinek az Irodalom Tanszéken és a Vizuális Művészeti Tanszéken is vannak órái, esztétaként művészetelmélettel foglalkozik, így több művészeti ág irányából látja az egyes alkotásokat. Szakterülete a képzőművészet-elmélet, de aktívan zongorázik is, szóval ő hozza be a beszélgetésbe a társművészeteket. Végül, Pergelné dr. Remete Eszter az ELTE PPK Pedagógiai és Pszichológiai Intézetének adjunktusa, aki amellett, hogy oktatói tapasztalattal rendelkezik – és nemcsak pszichológiai, hanem pedagógiai tárgyak tanításában is érdekelt –, a gyermekek fejlődéslélektanának kutatója.
– A tavaszi félévre konkrét tematikát hirdettetek meg. Mesélnétek részletesebben arról, mi vár majd az érdeklődőkre?
– Dorottya: Márai Sándor műve, az Eszter hagyatéka előkerült már egy szemináriumi órán; nagyon érdekesnek találtam magát a történetet és az apró részleteit is, úgyhogy javasoltam a Műhely témái közé. A Parasztopera a szombathelyi Weöres Sándor Színház kapcsán merült fel, ugyanis 2014-ben itt is bemutatták Mohácsi János rendezésében. Egyébként egy opera formájú balladisztikus színházi előadásról van szó, ahol végig énekelnek, csak egyetlen egy helyen nem. Oscar Wilde nevét Nagy Anna tanárnő vetette fel, Az öreg hölgy látogatása címet viselő, Friedrich Dürrenmatt által írt tragikomédiát pedig Czetter tanárnő, hasonlóan Milan Kundera Hamis autóstop novellájához. A Truman Show-film Virág javaslata volt.
– Csakugyan?
– Virág: Igen. Még középiskolás koromban találkoztam ezzel a Peter Weir által rendezett amerikai sci-fivel, és nagyon nagy hatással volt rám. Lassabban történnek benne a dolgok, mint a ma megszokott filmekben, de utólag rájövünk, egy-egy jelenet mennyi mondanivalóval szolgált. Nem szeretnék túl sok mindent elárulni, de azt állítja középpontba, hogy milyen az, amikor a valóságosnak hitt világ mégsem valódi.
– A tematikában szereplő művek mennyire tükrözik a ti egyéni érdeklődéseteket?
– Virág: Úgy gondolom, a tematika jól tükrözi az érdeklődésünket mind Dorottyával, mind pedig az oktatókkal. A kiválasztott alkotásokat legalább két tag alkalmasnak találta, hogy foglalkozzunk velük, a többiek pedig kíváncsisággal fogadták az ötletet. Ez is azt mutatja, hogy igyekszünk mindenki véleményét figyelembe venni.
– Dorottya: Örülnénk annak is, ha majd a későbbiekben olyan művek is bekerülnének a tematikába, amelyek valamiért ellenszenvet váltanak ki belőlünk, hogy azokról is gondolkodhassunk, beszélgethessünk, és jobban megérthessük őket. Így voltam egy színházi előadással is: semmi komoly jelentést nem tudtam neki adni, és ez nagyon zavart. Többször megnéztem, de nem jutottam előbbre… Aztán amikor beszélgettünk róla, sokkal jobban megértettem. Meg nem szerettem, de legalább tudtam hozzá értelmezést, jelentést társítani.
– Ha jól tudom, a tavasz folyamán egy konferencia is tervben van.
– Virág: Így van, április 28-ára szervezünk egy tanár-diák konferenciát, és még előtte, március 8-án lesz lehetőség arra is, hogy a Műhely tagjai bemutassanak kiselőadás formájában egy számukra kedves témát, ami kapcsán szívesen folytatnának diskurzust a többi résztvevővel. Téma egyik esetében sincs megszabva, annyi kikötés van, hogy egy irodalmi műből kell kiindulni, de a vizsgálat szempontja nem kell hogy irodalmi legyen. A konferencián egyébként a Magyar Irodalomtudományi Tanszék oktatóinak is lehetőségük lesz egy rövid előadásban bemutatni a kutatási területüket.
– Milyen elvárásokkal indultok neki a félévnek a Műhely szempontjából?
– Dorottya: A legfontosabb az, hogy kialakítsunk egy befogadó, elfogadó és támogató légkört, ahol nyitottak vagyunk egymás gondolataira. Bízunk benne, hogy ezek a műhelybeszélgetések szabadabbak, oldottabb hangulatúak lesznek, mint akár egy szemináriumi óra.
– Vannak távlati céljaitok is?
– Dorottya: Nem egy félévre tervezünk, folytatni kívánjuk a későbbiekben is mind a beszélgetős alkalmakat, mind a konferenciákat. Persze, fantáziáltunk már arról is, milyen jó lenne nyáron mondjuk egy tábor a Műhely szellemiségében megvalósulva, kis csapatépítéssel kiegészülve.
– Óvatosan fogalmaztok ezekkel az ötletekkel kapcsolatban, feltételezem, nagyrészt a járványügyi helyzet miatt. Nem lehet egyszerű egy műhelyalapítást és -indítást az online térben leszervezni. Hogyan érintett titeket az, hogy a tagokkal egyelőre csak egy Teams-csoportban „találkozhattok”?
– Virág: Nagyon szerettük volna, ha a kialakult helyzet javul és személyesen indíthatjuk útjára a Műhelyt, de hiszem azt, hogy az online tér ellenére is inspiráló és pezsgő szellemi élet alakulhat ki a Műhelyben.
– Térjünk rá arra, amiről ha nem esett volna szó az elején, az olvasók már akkor is sejtenének: tanár szakos hallgatók vagytok. Mit gondoltok, milyen tapasztalatokat ad nektek a Műhely, amelyeket akár majd pedagógusként is tudtok majd alkalmazni?
– Virág: A Műhelyben szerezhető gondolkodás elsajátítása nagyon fontos lenne nekünk, tanár szakos hallgatóknak, hiszen mire pályakezdőkké válunk, berögzül az, hogy az egyes irodalmi művekhez érdemes egy-egy képzőművészeti alkotást, zenét vagy filmet társítani, a tapasztalataink alapján pedig akár kapásból is lehet majd rá ötletünk, hogy mit. Az efféle attitűd képviselését fontosnak tartom, többek között azért is, mert a leendő diákjaink számára „az egy dologhoz több mindent társítunk” szemléletmód segíthet jobban elsajátítani a tanultakat, hiszen minél több mindennel kapcsoljuk össze, annál jobban megjegyezhető. És szinte már szükséges a figyelem fenntartásához, mert egy igencsak impulzív, ingergazdag világban élünk.
Számomra az is előny, hogy alapító vezetője lehetek a Műhelynek, hiszen már most rengeteg tapasztalatot szereztem arról, milyen másokkal együtt dolgozni, meghallgatni őket, asszertívan képviselni a saját álláspontomat és így tovább.
– Dorottya: Ezzel teljesen egyetértek. Lényegesnek tartom leendő pedagógusként, hogy meghallgassunk mindenkit, azért, hogy mindenki érezze: számít a véleménye; hogy úgy tudjunk vitatkozni és érvelni, hogy közben ne bántsuk egymást, és hogy a megértés, a közös munka és a közös cél legyen a legfontosabb.
– Hogyan reagálnátok jövőbeli gyakorló tanárként arra, ha egy diákotok nem csupán szigorúan irodalmi szemszögből írja meg az esszéjét például az Édes Annáról, hanem a benne lévő lélekábrázolás bemutatása mellett különböző filozófiai kérdéseket is felvet, sőt, hozzákapcsol egy-egy képzőművészeti alkotást is?
– Dorottya: Nem látnám problémának, sőt, nagyon jó dolognak tartanám, ha az illető még filozófiai vonulatot is belevinne az elemzésébe, de fontos, hogy azok a dolgok is szerepeljenek benne, amelyeket egy érettségin elvárhatunk, hiszen azokra tudunk pontot adni. Elkerülhetetlen, hogy irodalmi elemzést írjon, de ha ezen felül meglát összefüggéseket más tudományágakkal vagy művészetekkel, akkor az csak plusz értéket ad. Alapvetően a Műhelyt is így építettük fel: az irodalom van a középpontban, innen indulunk el más irányokba, gondolkodással és véleményformálással.
– Virág: Az, hogy több nézőpontból, interdiszciplinárisan közelítünk egy-egy műhöz, a kritikai gondolkodás fejlődését segíti elő. Szerintem egy ilyen helyzetben az őszinte, nyílt kommunikáció szükséges: ismertetni kell az érettségi értékelési szempontjait, de el kell mondani azt is, miért fontos az, hogy összefüggéseket keressünk a művek és más területek között.
– Térjünk vissza magára a Műhelyre. A hallgatói kezdeményezésre létrejövő diákműhelyek az önképzés egyik lehetséges felsőoktatási formáját jelentik. Ti miért tartjátok fontosnak, hogy a kötelező tananyagon túl saját indíttatásból is közösségben foglalkozzanak a hallgatók azzal, ami érdekli őket?
– Virág: Az egyetemi éveink során el kell mélyítenünk az érdeklődésünket és a szeretetünket a szakjaink iránt, hiszen a diákok elé a legjobb példamutatás úgy kiállni, ha szenvedéllyel tudunk beszélni az általunk tanított tantárgyakról. Mi, tanár szakos hallgatók biztosan tudunk mondani legalább egy pedagógust, aki hatására ezt a pályát választottuk. Törekednünk kell arra, hogy egy nap mi is ilyenek lehessünk, de ehhez önismeretre és kibontakozásra van szükség már a tanulmányaink idején is.
– Olyan érdekes ez: ha én elolvasok egy művet, akkor hatással van rám és mondanivalója van számomra – lehet, nem az, mint másnak, de végtére is ez az irodalom lényege, nem? Ha ezzel egyetértetek, miért látjátok mégis fontosnak azt, hogy megosszuk másokkal a gondolatainkat az elolvasott művek kapcsán, és meghallgassuk egymás véleményét, nézőpontját?
– Virág: Maga az olvasás magányos foglalkozás, de ha beszélgetünk róla, társasági élménnyé válik. Másfelől, egymás véleménye által átértékelődhet bennünk a sajátunk, és így kicsit többek leszünk – akkor is, ha csak hallgatjuk másokét, és mi nem osztjuk meg a sajátunkat. A Műhely tehát azok számára is jó lehetőséget kínál, akik introvertáltabbak és nem szívesen osztják meg másokkal a gondolataikat. De természetesen nemcsak nekik, hanem bárkinek tudnánk ajánlani a csatlakozást, aki a felsorolt tudomány- és művészeti ágak közül akármelyik iránt érdeklődik, és szeretne véleménycseréket hallgatni, vagy a saját meglátásait ismertetni egy elfogadó közösségben. A részvétel természetesen nem kötelező mindegyik alkalmon; egy-egy beszélgetésre is be lehet nézni.
– Van még valami, amit szívesen elmondanátok a Műhellyel kapcsolatban?
– Dorottya: Igen. Ezúton is szeretnénk kifejezni hálás köszönetünket a Műhelyt segítő három oktatónak, akik a kezdetektől fogva támogatták az ötletünket, majd segítő kezet nyújtottak az Üvegkarc Műhely életre hívásában és megvalósításában.
Az Üvegkarc Műhely tagjai közé egy űrlap kitöltésével lehet jelentkezni – nem csupán magyar szakos hallgatóknak –, amelyet ide kattintva lehet elérni, a félév részletes tematikája pedig ide kattintva olvasható. A Műhely munkájába bármikor be lehet kapcsolódni.
Kiemelt kép: stthomas.edu
