December 4-én két szekcióban, online rendezte meg az ELTE szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központja az intézményi Tudományos Diákköri Konferenciáját. Ezúttal a Vizuális Művészeti szekció munkájáról szóló beszámolónkat olvashatjátok.
Az előző félév óta nem megy ritkaságszámba, hogy a járványügyi helyzet miatt a Tudományos Diákköri Konferenciákat (TDK) is online formában bonyolítják le. Nem volt ez másképp a december 4-én rendezett nagyszabású TDK-rendezvényen sem, amelynek a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ (BDPK) valamely illusztris terme helyett a Microsoft Teams adott otthont. Az, hogy a hallgatók otthonaikból prezentálhatták munkájukat, abból a szempontból is előnyös volt számukra, hogy a verseny intézményi fordulója ilyen módon valóban főpróbaként szolgálhatott számukra, hiszen a 2021 tavaszán rendezett 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencia szintén online zajlik majd le; a Művészeti Szekcióban virtuális kiállításra kell majd készülni.
A megjelent versenyző hallgatókat, témavezetőiket, a zsűri tagjait, valamint az érdeklődőket dr. Lenner Tibor egyetemi docens, a BDPK igazgatója köszöntötte. „Olyan rangos diákköri mozgalom eseményére jöttünk ma össze a virtuális térben, amely immár 70 éve működik Magyarországon” – kezdett bele az esemény fontosságának hangsúlyozásába. Hozzáfűzte: „a TDK célja az, hogy a tudományos téren munkát és ezzel minőségi többletudást, alkotási alkalmat kínáljunk az arra vállalkozó egyetemista hallgatóknak, akik a felsőoktatási tanulmányaik mellett készek arra, hogy többlettőkét gyűjtsenek szakmai vagy tudományos karrierálmaik megvalósításához”. Az igazgató azt is elmondta, hogy a kar alapítása óta eltelt rövid időben minden eddiginél többen jelentkeztek a megmérettetésre: a Természet- és bölcsészettudományi szekcióban 14-en, a Vizuális művészeti szekcióban pedig 16-an mutatták be a munkájukat, sőt, rajtuk kívül két középiskolás is prezentált a konferencián. „Mind a mostani konferenciát, mind a következő hónapok és évek tudományos diákköri munkáját pályázati forrásból tudjuk támogatni” – jelentette be örömmel, kiemelve: a BDPK immár másodszor részesült pozitív elbírálásban az Emberi Erőforrások Minisztériuma hazai tudományos diákköri műhelyek és rendezvényeik támogatására kiírt pályázatán.
A pályamunkák bemutatására rátérve dr. Bordács Andrea egyetemi docens, a Vizuális Művészeti Tanszék vezetője konferálta fel a részt vevő hallgatókat, akiknek prezentációját kritikus szemmel és értő figyelemmel kísérte zsűritársaival együtt: Nagy Anna mestertanárral (BDPK Magyar Irodalomtudományi Tanszék), Tóth Csaba egyetemi docenssel (BDPK Vizuális Művészeti Tanszék), valamint dr. Agócs Nándor egyetemi adjunktussal (BDPK Történelem Tanszék). A hallgatók feladata az volt, hogy bemutassák az értékelő oktatóknak azt, hogy az alkotásaik mögött milyen előzmények és gondolatok rejtőznek, és hogy miért úgy vitelezték ki őket, ahogy.
A zsűri egyöntetű véleménye szerint a legmeggyőzőbbnek Nyerges Kincső Kinga munkája bizonyult, így az első helyezés természetesen őt illette. A My body is fucking art háromrészes digitális festménysorozat saját testét ábrázolja különböző szövegekkel (például laboreredményekkel, kalórianaplókkal) kiegészítve, amelyek segítenek megérteni a képeket. Célja egyrészt az volt, hogy az étkezési zavarokkal kapcsolatos tabukat ledönthesse, másrészt az, hogy önterápiát végezhessen, hiszen ő maga is küzd a testével (konzulens: dr. Bordács Andrea).
A második helyezést Szentgyörgyvári Ivett érdemelte ki, aki a pointillizmus stílusirányzatból kiindulva két akrill festményt készített el a látással és annak hiányával kapcsolatban. Az alkotás fő inspirációs forrása a „mező” volt, ami bár többféleképpen értelmezhető, ő a látómezőt értette főként alatta. Az első festmény fekete háttere a látó emberek beszűkült látását, míg a másik festmény színei a kiterjedtebb érzékelést szimbolizálják. Érdekesség, hogy Ivett a feketén és a fehéren kívül hat színt használt fel, és a stílusirányzatnak megfelelően a festményei apró pontszerű ecsetvonásokból állnak össze, és az egymás melletti színeket a szemünk olvasztja egybe, vagyis optikai színkeverés történik. Munkájának a Vak látás és látó vakság címet adta (konzulens: Nagy Gábor György).
A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Papp Noémi állhatott fel, aki a divatipar láthatatlan árnyoldalára kívánta felhívni a figyelmet az installációjával, amely a The true cost címet viseli. Úgy véli, nem csupán az a borzasztó, hogy ez az iparág mennyire kizsigereli a Földet és az emberi erőforrásokat, hanem az is, hogy ezt az oldalát mi, fogyasztók nem is igazán látjuk. Éppen ezért a drapéria utal a válaszfalra, ami az egyszerű fogyasztó és a ruhaipar között áll, és egyben elrejti azokat a dolgokat, amiket nem akarnak, hogy lássunk, míg a fehér póló az egész fast fashion ágazatot szimbolizálja. A pólóról nem tudjuk, ki kikészítette, hol és milyen körülmények között, ahogyan azt sem, hogy mennyit utazott, míg a bolt polcára került, vagy, hogy mennyi vizet kellett felhasználni az előállításához (konzulens: dr. Bordács Andrea).
Bár a zsűri különdíjat nem osztott ki, de nagyon színvonalasnak ítélte meg Gottlieb Kíra Enyészetét is, aki celluxból és folpackból készített egy emberi testet, amelynek a feje zöld karton, lábait pedig zöld hímzés, tehát növényzet borítja. Célja az volt, hogy a saját magáról mintázott, ülő pozíciójú alak a földhöz közeliséget és a fogságot jelenítse meg úgy, hogy közben az enyészeté lesz (konzulens: Nagy Gábor György).
Szintén eredményesen szerepelt Vígvári Virág is, aki ráadásul nem egy, hanem két alkotással is sikerrel indult a versenyen. A Fényévnyire vászonra, vegyes technikával készült letisztult és egyszerű figurákat ábrázol, amelyek éppen híres táncjeleneteket végeznek úgy, hogy betartják a vírushelyzet miatti 1,5 méteres védőtávolságot. A ráhelyezett fólia ugyanakkor az eredeti mozdulatot mutatja, így kifejezve a két helyzet ambivalenciáját (konzulens: Nagy Gábor György). A Layers esetében pedig Virág különböző áttetsző anyagok textúráját vizsgálta kísérleti fotótechnika segítségével. Arra volt kíváncsi, hogy mennyi réteget lehet egymásra pakolni úgy, hogy még átlátszó maradjon és hogy a legalsó is látszódjon (konzulens: Nagy Gábor György, Garas Kálmán).
Ugyancsak két pályamunkát mutatott be Sáray Panna Zsuzsanna is, ám azok közül csak a Cartographer érdemelt továbbjutást, amely installáció során egy égetett fatáblán szintén égetett technikával készült parafakorongok kaptak helyet (konzulens: Nagy Gábor György). A Ki ette meg a vajat? célja pedig az volt, hogy bemutassa azt a fegyvert, amelyet Panna kenőkésekből készített. Bár a zsűri döntése alapján ezzel a munkával nem mérettetheti meg magát az országos fordulóban, a lelkesedése töretlen: a tervei között szerepel egy nuncsaku létrehozása is (konzulens: Nagy Gábor György, Garas Kálmán).
Mátyás Zsófia az Ember a gépezetben című munkáját a steampunk és a punk stílusok inspirálták, amely során sokszorosító grafikai eljárással fametszeteket, majd ezekből nyomatokat készített. Célja az volt, hogy kifejezze: bár a punkok lázadni próbálnak, ők ugyanúgy a gépezet részei, mint bárki más (konzulens: dr. Bordács Andrea, Nagy Csaba).
Anonim képkockák – a találó cím Kiss Bence pályamunkájához tartozik, aki a kevésbé jól sikerült fotóinak alakjait felismerhetetlen, arctalan módon ábrázolta (konzulens: Nagy Csaba).
Sztojka Bettina célja a Külvilággal az volt, hogy a karantén alatti kifele vágyakozást jelenítse meg. Ehhez a bezártság alatt az ablakából kifele monokróm fotókat készített, majd ezek alapján vászonra, tűfilccel, precíz vonalakat húzva készítette el az alkotását (konzulens: Nagy Gábor György).
Felde Virág a filctollas vonalazással készült Repüléssel a repülés sokoldalúságát és fajtáit próbálta bemutatni. Az elkészült alkotásain az ejtőernyőzés, a hőlégballonozás és a siklóernyőzés is szerepel (konzulens: Nagy Gábor György).
Panem et circenses – ezzel a latin nevű pályamunkával nevezett a konferenciára Gulyás Máté, aki a Colosseum és egy stadion egyvelegét készítette el. Ötletét a két létesítmény hasonló szerepéből merítette (konzulens: Nagy Csaba).
Harcsás Eszter Krisztina Karakterek címmel három önportrét mutatott be, amelyeket élete egy stresszel teli időszakában készített el, így a frusztáltságot és a makacsságot hívatottak megjeleníteni (konzulens: Nagy Gábor György).
A konferencián összesen 12 hallgató szerzett jogosultságot arra, hogy a 35. Országos Tudományos Diákköri Konferencián is szerepelhessen. A tanszékvezető egyébként ígéretet tett arra, hogy az intézményi fordulón induló minden hallgató pályamunkáját kiállítják majd az egyetemi Zero galériában, amint a járványügyi helyzet javul, így mindenki szabadon megtekintheti azokat élőben is.
A nyertes hallgatóval, Nyerges Kincső Kingával korábban mi is készítettünk interjút, amelyben a saját művészetéről és önkifejezéséről mesélt. Ide kattintva olvasható.
A TDK Természet- és bölcsészettudományi szekciójáról is beszámoltunk, amelyet pedig ide kattintva olvashattok el.
Kiemelt kép: a nyertes pályamunka
