Simon Ádámmal, a H+ Média és Kulturális Egyesület elnökével és főszerkesztőjével, a Herényi Kulturális és Sportegyesület munkatársával, az ELTE SEK öregdiákjával beszélgettünk az önkéntes munkáról, annak társadalmi hasznosságáról, egyéni előnyeiről és történelmi átalakulásáról.
Milyen értéket ad hozzá az önkéntesség a társadalomhoz?
Azért kell az önkéntes programokat támogatni az ország minden területén, mert minden ember a saját idejéből tud adni ahhoz, hogy társadalmi javulást érhessünk el. Ha a magyar lakosság azon része, amelynek megvan a lehetősége arra, hogy önkéntes munkát végezzen, valóban önkénteskedne, akkor egy jóval békésebb, együttműködőbb, erős, összetartó közösségekből álló társadalmat tudnánk létrehozni és fenntartani. Azt kell megértenünk, hogy az önkéntesség nem időpazarlás, hanem olyan fontos alapmotívuma a társadalomnak, amelyet ha megerősítenénk, akkor bármilyen más gazdasági, szociális és egyéb problémát meg lehetne oldani általa.
Azt mondják, minél többet adsz, annál többet kapsz vissza. Egyetértesz ezzel?
Sokan azt gondolják, hogy az önkéntes munka arról szól, hogy csak adunk valamit, holott az ember ezzel párhuzamosan folyamatosan kap vissza élményeket, készségeket, ezért azt gondolom, hogy ez a mondás az önkéntességre tökéletesen igaz. Másfelől az önkéntesség az önfejlesztés legjobb, mindenki számára elérhető eszköze.
A magyarországi Nemzeti Önkéntes Stratégia program céljai között szerepelt, hogy mindenki számára elérhető legyen az önkéntesség, és hogy az önkéntes munkának minden szektorban lehetősége legyen megjelenni. Mennyire valósult ez meg?
Ennek az időszaknak nagyon pozitív eredménye az, hogy az önkéntesség valamennyi szektorban megjelent, ugyanakkor vannak olyan területek, amelyek esetében jóval nagyobb önkéntességet kellene biztosítani. Egyre több cég és intézmény indít vállalati önkéntes programot, ami egyrészt közösségformáló, másrészt az adott cég vagy intézmény számára is jó: a munkavállalók társadalmi munkájukkal segítik az ő szerveződésük céljának megvalósítását, így két, teljesen más alapokon nyugvó szektort, a civil és a vállalati szektort tudja összekapcsolni ez a programtípus. Örömteli, hogy elindultak a senior önkéntes programok is, amelyek az időseket hozzák vissza a társadalom világába, hogy olyan tevékenységeket végezhessenek, amelyeket a klasszikus munka világában már nem tudnának végezni – például nyugdíjas pedagógusok tudnak segíteni gyerekek táboroztatásában vagy korrepetálásában. Ezek a példák is azt mutatják, hogy valamennyi ember számára elérhetővé vált az önkéntesség.
Sokan azért nem vállalnak önkéntes munkát, mert úgy gondolják, annyi idő alatt, amennyit ebbe belefektetnek, már pénzt is kereshetnek, például diákmunkával. Mi az, ami a pénzt kompenzálni tudja?
Az önkéntes munka ellen talán a legnépszerűbb kifogás a „nincs időm rá”, a másik pedig a kérdésben is jelzett „ennyi erővel inkább pénzt keresek”. Teljesen normális elvárás az, hogy a munkákért valamilyen módon elismerést szeretnénk kapni. A kérdés az, hogy a társadalom van-e elég érett arra, hogy ezeket az elismeréseket ne csak pénzben mérje, hanem készség- és képességfejlesztésben, vagy a közösségi cél elérésében. Az önkéntes tevékenység nem ingyenmunka, és tévhit az is, hogy ezzel nem lehet előbbre jutni.
Magyarországon az önkéntesség kommunikációja jóval nagyobb hátrányban van, mint nyugaton. A 19. és a 20. század fordulóján nagyon aktív élet volt Szombathelyen civil szerveződések és kisközösségek terén, az egész országban nőegyletek, különböző csoportok jöttek létre. Ahol jelenleg dolgozom, a Herényiek Háza is közösségi összefogás eredményeként épülhetett fel még a válság éveiben. Akkor még azt látták, hogy a közösség és az önkéntes munka ereje igenis nagy – noha az önkéntesség még így nem volt kimondva, talán csak az önkéntes tűzoltók esetében – , és az önkéntesség egyfajta társadalmi rang volt. Számított az, hogy ki mennyi pénzt ajánlott fel különböző egyletek számára, vagy hogy ki milyen önkéntes alapú munkát vállalt az arisztokrata rétegekben. Ez az USA-ban ma is megvan: minél tehetősebb az illető, annál jelentősebb társadalmi szerepvállalást illik nyújtania, amivel ők aztán versengenek is. Magyarországon az 1950-es évektől kezdve a társadalmi intézmények leépülésével, valamint a kommunista szombat mint politikai termék megjelenésével nagyon súlyos törés keletkezett a társadalomban. Ez azt jelentette, hogy szombatonként a párt által fontosnak tartott munkákat társadalmi munkában kellett elvégezni. Ez a mai napig jelentős hatással bír az önkéntességre, hiszen ezen generációk emlékezetében élénken él még az, hogy minden szombaton ingyen kellett dolgozniuk, és innen jön az a közhiedelem, hogy az önkéntesség ingyenmunka, és nincs semmi értelme. Az elmúlt évtizedben látszik ennek feloldódása, de szerintem még egy évtizednyi munka lesz az, hogy levetkőzzük az ingyenmunka címkét.
Visszacsatolva a klasszikus „nincs rá időm” kifogáshoz: az önkéntes tevékenységnek vannak formális és nem formális változatai; például ha leszedjük a szomszédnak az almát, az egy nem formális önkéntes tevékenység. Ez, akármennyire nem tűnik fontosnak, igenis példát mutat mások számára. Gondoljunk csak bele: ha mindenki csak egy szomszédjának segítene, akkor országos szinten erős közösségek és civil szerveződések működhetnének ezen az alapon. A legkisebb tevékenység is számít és egyáltalán nem elhanyagolható.
A múlt legnagyobb részében az önkénteskedés azt jelentette, hogy a magasabb társadalmi státuszú emberek ruha- és ételosztással, illetve pénzadománnyal segítették a hátrányos helyzetűeket. Hazánkban a rendszerváltozást követően változott meg az önkéntesség. Mit jelent ma önkéntesnek lenni?
Magyarországon ma önkéntesnek lenni nagyon összetett szerepvállalásként jelenik meg, hiszen a korábbi rossz tapasztalatok miatt ingyenmunkaként van számontartva, de a fiatalabb korosztályokban szerencsére egyre többen látják meg benne a lehetőséget: például ha valaki tanár szeretne lenni, akkor milyen jó, ha nyaranta gyerekek táboroztatásában segít, vagy ha valaki óvónőnek készül, akkor milyen jó, ha ki tudja próbálni magát kisgyermekek között. Ennek következtében remélem, idővel közelít a magyar felfogás a nyugati mintához, miszerint az önkéntesség társadalmilag hasznos, az egyén fejlődését is szolgálja, valamint az önkéntes egyén közösségbe kapcsolódásával nagy dolgokat lehet elérni akár lokális, akár regionális, akár országos szinten. Ha ezt a szintet elérjük, akkor Magyarországon is ugyanolyan fontos része lehet az önkéntesség a társadalmi felfogásnak, mint a nyugati országokban.
Egyesek szerint az önkéntesség az utóbb években közösségi tevékenységből egyéni tevékenységgé vált. Rossz nyelvek szerint az önkénteseket valójában nem a segítés vágya vezérli, hanem az, hogy például a kapcsolati hálójukat bővítsék. Mit gondolsz erről?
Az egyéni és a közösségi önkéntes munka: alapvetően ez a kettősség mindig is megvolt az önkéntességben, és nem látom azt, hogy egyikből a másikba alakulna vagy alakult volna. Inkább azt mondanám, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeket közösségben célszerűbb végezni, és vannak olyanok, amelyeket egyénileg eredményesebb. Ugyanakkor láttunk már példát arra, hogy egyetlen ember is képes a teljes Tisza-tavat megtisztítani a szeméttől, azaz tud ugyanolyan eredményt elérni, mint egy közösség – persze ez így hosszabb időbe és több energiába telik. A közösség mindig egyénekből áll össze, és ha az egyének össze tudják egyeztetni a céljukat, akkor közös összefogású akciók jöhetnek létre – például TeSzedd! –, de senkit sem tántorítanék el attól, hogy egyénileg vágjon bele valamibe. Lehet, hogy az ő példája csak egy ember számára lesz ragadós, de akkor már máris két emberről beszélhetünk. Hosszú távon a példa fog nagyon sok embert bevonni ezekbe a tevékenységekbe, ezért az egyéni tevékenységeknek ugyanúgy látom hasznát.
Az önkéntes munka az esetek többségében közcélú és közhasznú. Az, hogy ebből az egyén profitálhat, egyáltalán nem jelent problémát, sőt, a kapcsolati háló bővülése mindenképpen az önkéntes tevékenység velejárója. Az önkéntes tevékenységből lényegében az adott civil szervezet és az önkéntes egyaránt profitál. Az egyéni célokat nem kizárni kell, hanem össze kell egyeztetni a szervezet céljaival.
Mi volt a civil szervezetek feladata a karantén időszaka alatt, és hogyan hatott rájuk a koronavírus-járvány?
A koronavírus-járvány alapjaiban változtatta meg a civil szervezetek működését, de ez nemcsak a civil szektorra volt jellemző, hanem az élet minden területére. A civil szervezetek zöme magas átlagéletkorral rendelkezik, így a szervezetek egy része azzal segített a legtöbbet, hogy otthon maradt, hiszen az idős tagsági összetétel miatt főként online tudtak segíteni. Voltak olyan szervezetek, amelyek ezt jól felismerték és alkalmazkodtak ehhez, de akadtak olyanok is, amelyek az alap tevékenységüktől eltérően maszkvarrásba, illetve -osztásba kezdtek. A legnagyobb aktivitást az egészségügyi és szociális területen tevékenykedő civil szervezetek mutatták. Összességében a civil szektor jól vizsgázott a karantén időszaka alatt, és vagy online, vagy fizikai jelenléttel segítették a járvány hatásainak kezelését. Az elkövetkezendő időszakban azonban nekik kell majd a segítség, hogy a különböző bevételkieséseket, pályázati forráshiányokat kezelni tudják majd.
Téged mi motivál arra, hogy önkéntes munkát végezz? Egyáltalán mióta önkénteskedsz?
12 éves korom óta végzek önkéntes tevékenységet, melyet kezdetben a Smidt Múzeumban folytattam. Már nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy valamiben kellett számukra a segítség, és azalatt egy baráti társaság keretein belül megfogalmazódott bennünk, hogy a múzeum kertjét tegyük rendbe. Ennek az lett az eredménye, hogy elindította az önkéntes tevékenységemet a múzeumban, ahol kezdetben múzeumi újság indításával, később teremőrködéssel, majd tárlatvezetéssel, illetve programok szervezésével-lebonyolításával segítettem a múzeum működését. Később több civil szervezethez csatlakoztam önkéntesként, mára pedig több egyesület, szervezet vezetőségi tagjaként, illetve továbbra is önkénteseként segítem az ezekben a civil szervezetekben folyó munkát.
Hogy miért is önkénteskedem? Azért, mert az önkéntességben találtam meg azt, amit kerestem: az engem körülvevő nyüzsgésnek, pörgésnek ilyen módon látható haszna keletkezik. Az évek múlásával természetesen felismertem az önkéntesség minden előnyét, ami tovább motivált abban, hogy folytassam ezt az utat.
Sokan elmennek a világ végére önkénteskedni, te a szülővárosod segítése mellett tetted le a voksodat. Miért?
Nagyon lokálpatrióta szemléletű vagyok, amihez nagyon sok köze van a szombathelyi Smidt Múzeumnak, másrészről élhető és jó városnak tartom Szombathelyt, ahol az önkéntes tevékenységemmel talán kicsit hozzá tudok adni a további fejlődéséhez.
Tavaly hét év után ismét „Az Év Vas Megyei Önkéntese” elismerésben részesülhettél többed magaddal, amire a munkahelyed, a Herényiek Háza terjesztett fel. Mit kell tudni erről az elismerésről? Amikor először megkaptad, akkor milyen tevékenységet végeztél, hogy kiérdemelted?
2012-ben a Vas Megyei Önkéntes Centrum adományozta ezt a díjat, amelyet a Smidt Múzeumban végzett munkám elismeréseként kaptam meg, tavaly pedig a Herényi Kulturális és Sportegyesület mint jelenlegi munkaadóm terjesztett fel erre a díjra, ami nagyon jóleső érzés volt számomra. Utóbbival hét évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba, amikor a Herényi Virágúton önkéntességet vállaltam: az akkor bevezetésre kerülő dottón segítettem az utasok közlekedését. Az évek múlásával már visszatérő önkéntesként jöttem a virágútra, sőt, annak idején még a záróvizsgáim előtt is ugyanúgy segítettem a dottó utasainak közlekedését, de arra is volt példa, hogy az egyetemi óráim után jöttem, és segédkeztem a virágúton – idővel egyre több feladatban. Mint korábban a Smidt Múzeum esetében, úgy a Herényiek Háza esetében is önkéntes tevékenységemet követően munkát ajánlottak nekem. Számomra civil szervezetben dolgozni álommunkát jelent, így nem is volt kérdés, hogy elfogadjam-e. Otthon érzem magam ebben a munkában, és olyan kollégákkal dolgozhatok, akikkel jó együtt munkát végezni; segítik egymás fejlődését, engedik, hogy széles látókörben dolgozhassak, azaz elmehessek képzésekre, tanfolyamokra, és más szervezetekben vállalhassak önkéntes tevékenységet is. Az már csak hab a tortán, hogy tavaly fel is terjesztettek erre a díjra, amit egyébként rendkívül jól titokban tartottak előttem. Miután felolvasták a nevem, a kezdeti ledöbbenést követően ráeszméltem arra, hogy valóban megtaláltam azt a közeget, ahol a munkámat és engem is megbecsülnek.
Az önkéntesség nyilvánvaló előnyei a segítségnyújtás öröme, valamint az élmény- és tapasztalatszerzés. Miket tudnál említeni még ezeken kívül?
Kiskorom óta rengeteg mindent adott az önkéntesség számomra: egy, majd több közösséget, rengeteg új ismerőst, barátot, számos fejlődési lehetőséget, olyan szemléletmódot és nézőpontokat, amelyeket sosem gondoltam volna, hogy megtapasztalhatok, megszámlálhatatlan élményt, és még sorolhatnám. Ha egyszer az ember belekerül ebbe, akkor onnantól nem merül fel benne kérdésként, hogy miért is csinálja, vagy hogy milyen előnyei vannak, hanem csinálja, mert jól esik neki.
Az önkéntes munka is munkatapasztalatnak számít a munkáltatók szemében?
Noha az USA-ban nagy hagyománya van, már Magyarországon is el kezdett terjedni az a szemlélet, hogy ha az önkéntes munka megjelenik a munkavállaló önéletrajzában, akkor a különböző felvételi rangsorolásoknál előbbre kerülhet, hiszen az önkéntes munka is munkatapasztalat. Ezért célszerű olyan önkéntes munkára adni a fejünket, amilyen területen később el szeretnénk helyezkedni. Sőt, az egyesületek, intézmények, önkéntes fogadóhelyek támogatják az önkénteseik elhelyezkedését oly módon, hogy ajánlólevelet állítanak ki a leendő munkáltató számára. Ezek olyan munkaerőpiaci előnyök fiatal pályakezdőként, amelyekkel jóval előbbre tudunk jutni, mintha alapvető munkatapasztalat nélkül kezdenénk neki a munkakeresésnek.
Ma Magyarországon az egészen fiataloktól az idősekig bezáróan találunk önkénteseket, de a motiváció nyilvánvalóan minden életkorban más. Mi motiválja az egyetemistákat?
Amikor a Nemzeti Önkéntes Stratégia 2012–2020 közötti szakaszát felülvizsgáltatta a minisztérium, akkor ebben részt vettem mint munkacsoport tag. Ott azt láttuk, hogy a társadalom valamennyi korosztálya kiveszi a részét az önkénteskedésből. A fiatal felnőttek, tehát az egyetemisták esetében is bekavar a közösségi szolgálat intézménye, amivel én egyébként egyetértek, de a formáját nem feltétlenül így képzelném el. Amikor ezt társadalmi érzékenyítés céljából bevezetették, akkor világos volt az a törekvés, hogy felhívják az egészen fiatalok, tehát a középiskolások figyelmét az önkéntesség fontosságára. Ám a kötelezővé tétel hibának bizonyult, hiszen megjelent a kötelező önkéntesség fogalma, ezzel két jogi intézményt, két fogalmat, amit két teljesen különálló törvény kezel és szabályoz, összemostak, a társadalom felé irányuló kommunikációban káros hatást okozva ezzel. Mindezek ellenére a közösségi szolgálat így, ebben a formában is hasznos, hiszen egyre több fiatal jelenik meg szervezeteknél, de lehetne javítani azzal, ha a középiskolások érdekeltebbé válhatnának, és nem kötelező módon erőltetnénk rájuk a közösségi szolgálatot.
Miért foglalkoztatják jobban ma a fiatalokat a modern problémák – afrikai éhező gyermekek, állatok védelme, menekültek helyzete –, mint a hagyományosak, például a környezetükben élő nélkülözők segítése?
Az egyes generációk eltérő érdeklődéssel bírnak – ez a társadalmat érintő ügyekben sincs másképp. Úgy gondolom, hogy azért fordulnak a fiatalok más problémák felé, mert a hagyományos társadalmi kérdésekre, problémákra a korábbi generációk nem tudtak kielégítő válaszokat adni, ezért keresnek maguknak olyan problémákat, amelyekről úgy vélik, közelebb állnak hozzájuk. A régi, hagyományos társadalmi problémákat éppen ezért csak az idősebb generációk bevonásával, együtt, összefogva lehetne megoldani.
Szombathely országosan is egyedülálló, aktív civil élettel rendelkezik. A bőséges kínálatból hogyan válasszunk önkéntes munkát? Mit tudnál ajánlani az egyetemisták számára?
Szombathelyen valóban széleskörű a kínálat, több mint félezer civil szervezet segíti a város jobb működését és élhetőbbé tételét, ami megjelenik a sporttal, a kultúrával, a szociális és egészségügyi területeken egyaránt. A legfontosabb, hogy az érdeklődési körükben megfelelően válasszanak olyan civil szervezetet, ahol szívesen végeznének önkéntes tevékenységet. Ebben egyébként nagyon sok szervezet tud segítséget adni: a Vas Megyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ több programmal is segíti az önkéntesek és a civil szervezetek egymásra találását, emellett az országosan elérhető onkentes.gov.hu szintén nagyon sok önkéntes munkát kínál, de akár az Önkéntes Lehetőségek nevű Facebook-csoportot is tudom ajánlani, ami szintén rengeteg taggal és civil szervezettel rendelkezik, ezzel sok lehetőséget kínálva. Ha valaki nemcsak Szombathelyen, hanem megyei szinten szeretne önkéntes munkát vállalni, akkor az említett felületeken és szervezeteken túl a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatóságát is tudom ajánlani, akik közművelődés és kultúra terén tudnak önkéntes munkákat kínálni.
Úgy gondolom, elsősorban a tanár szakos hallgatóknak válik javára, ha önkéntes munkát végeznek, hiszen a tapasztalataik alapján arra tudják majd nevelni a diákjaikat, hogy az önkéntesség jóval több annál, minthogy „ingyenmunkaként” gondoljunk rá. Egyetértesz velem?
A pedagógus-hallgatók számára jóval nagyobb teret kellene biztosítani az önkéntesség területén, hiszen pályájuk során nagy szerepük lesz abban, hogy az önkéntességet elfogadottabbá tegyék. Ugyanakkor minden egyetemista számára jó dolog, ha belekóstol az önkénteskedésbe, hiszen számos előnye van, nem beszélve arról, hogy ők ugyanúgy példát tudnak mutatni a szűkebb és a tágabb környezetük számára egyaránt.
Mit tanácsolsz azoknak, akik még hezitálnak azon, hogy önkéntes munkára adják-e a fejüket?
Nézzen meg olyan videókat az interneten, amelyekben régebbi vagy jelenleg is futó önkéntes programokat foglalnak össze, illetve beszélgessen egykori vagy jelenlegi önkéntesekkel, vagy egyszerűen menjen el valahova próbamunkára, esetleg egy nagyobb, szervezett akcióban vegyen részt, például a TeSzedd!-ben.
Képek forrása: Simon Ádám archívuma
