„Azt éreztem, hogy jó helyen vagyok” – Interjú Mihajliv Renátával

Az osztatlan tanárképzés utolsó két félévében összefüggő egyéni iskolai gyakorlatot kell teljesíteni, melynek helyszínét a hallgató választhatja ki. Te miért a Szombathelyi Neumann János Általános Iskolát választottad?

Az első ötletem az volt, hogy a Brenner János Általános Iskolában szeretném teljesíteni a gyakorlatomat a II. János Pál Katolikus Szakkollégium lakójaként. A szakkollégisták ugyanis többnyire ezt az iskolát célozzák meg, hiszen ott az oktató-nevelő munka öt kulcsterületre – vallás, tudomány, erkölcs, kultúra, közösség – épül, ami hasonló a szakkollégiumi élet tanulmányi, közösségi és lelki pillérjeihez. Másrészt mi előnyt élvezünk azokkal a jelentkezőkkel szemben, akik máshonnan jönnének.

A terv mégis változott: a Zenepedagógiai Tanszék vezetője, dr. Pozsonyiné Falusi Anikó azt javasolta, hogy próbáljam meg a Neumann-iskolát, hátha tudnak fogadni, ugyanis a tanszék jó kapcsolatot ápol velük. Pár nap hezitálást követően fel is vettem a kapcsolatot a későbbi mentortanáraim egyikével, Gulyásné Németh Eszter mesterpedagógus, ének-zene szaktanácsadóval, aki nagyon kedvesen fogadta a megkeresésem. Viszont mondta, hogy nem biztos, hogy össze fog jönni, mert nem passzol a szakpárunk: ő történelem–ének szakos, míg én magyar–ének. Ekkor viszont teljesen ráálltak az ügyre, és minden erejükkel azon voltak, hogy találjanak nekem egy magyar szakos kollégát, ami szerencsére sikerült is; Miltényi Eszter vállalt el. Már ez az igyekezet is sok mindent elmond az intézményről, hiszen ebből is tudtam, éreztem, hogy várnak és szeretettel fogadnak. Végül két mentortanárral kezdtem meg tavaly az összefüggő egyéni iskolai gyakorlatomat. Augusztusban találkoztam velük először, ekkor bemutattak az egész tanári karnak, és egyszerűen azt éreztem, hogy jó helyen vagyok.

Az összefüggő egyéni iskolai gyakorlatot végző hallgatók lényegében olyanok, mintha már pedagógusok lennének: az a szabály, hogy minden olyan tevékenységből ki kell venni a részüket, amit később is kell végezniük. Számodra is biztosított volt, hogy minden pedagógusi feladatba beleláss? 

Teljes mértékben! A mentortanáraim azt szerették volna, hogy mind a saját részükről, mind az intézmény részéről át tudjanak adni minden tudást, ezért jelen voltam a szülői értekezleteken, a fogadóórákon, sőt, még a programok tervezéséből is kivehettem a részem. Többek között az intézmény pályázott a Határtalanul Programra, melynek célja a magyar-magyar kapcsolatok építése határon túli osztálykirándulásokkal. Ebbe a pályázatba is beleláthattam, hogy milyen felületen kell figyelni, hogyan kell intézni. Másfelől a gyakorlat során minden tanórai és tanórán kívüli tevékenységet muszáj dokumentálni, és ezekből összesen kell, hogy összejöjjön 400 óra egy félév során. Ezért is volt fontos számukra, hogy minél több mindenbe belevonjanak, és így bőségesen meglegyen ez az óraszám.

Miként alakult a viszony a mentortanáraiddal?

Látták rajtam, hogy szeretnék idetartozni és megtanulni ezt a hivatást gyakorlati szempontból, valamint elsajátítani azokat a dolgokat, amiket hosszú távon tudok alkalmazni. Mivel tudták, hogy megteszek mindent, amit kérnek, nagyon készségesen álltak hozzám. Mindketten jó szakemberek, módszertanilag kiválóan felkészültek, ezért rengetegféle módszert láttam tőlük és tapasztalhattam meg én magam is általuk; ha pedig nekem volt ötletem, engedték, hogy kipróbáljam azt. Kölcsönös tisztelet alapú viszony volt közöttünk, nem volt alá-fölé rendeltség, partnerként tekintettek rám. Mindkettejüket szívből ajánlom azoknak, akik Szombathelyen szeretnék végezni a gyakorlatukat.

Hogyan sikerült a vizsgatanításod és a bemutató foglalkozásod? Hogy érzed, megfelelő felkészítést kaptál rájuk?

Énekből tavaly novemberben volt a vizsgatanításom, amire már szeptember óta készültünk. Az időpont belövésével viszont annál nagyobb probléma volt, hiszen mindig valamilyen program átírta a terveinket. Így körülbelül csak másfél hétre láttunk előre. Az előkészületek tehát kicsit döcögősen mentek, de a megvalósítás már nagyon jól sikerült. Nagyon izgultam, de minden kollégám, aki tudta, hogy akkor lesz a vizsgatanításom, drukkolt és biztatott. Attól tartottam, hogy a zenei tanszékről a vezetőtanárom mit fog szólni hozzá. A gyerekek is izgultak – volt, aki annyira, hogy jelentéskor még a hiányzók nevét is elfelejtette; ez viszont csak az elején volt, alig pár perc alatt egymásra hangolódtunk. Azt mondták, „Reni néni, ügyesek leszünk!”, és azok is voltak. Nekem is jól ment a tanítás, amire gyakoroltunk előtte a mentortanárommal, hogy minél jobban fel legyek készülve rá. A végén egyébként volt egy filmbeillő jelenet is. Az énekórákon mindig énekelve szoktunk köszönni. A vizsgatanításom végén az osztály visszadalolta nekem az elköszönést, majd rögvest megszólalt a csengő. Láttam, hogy az értékelő bizottság is meglepődött rajta. Csoda volt ez a pillanat, nagyon jó volt megélni.

Magyarból viszont nem tudtam megcsinálni a vizsgatanításomat; április 22-re volt kitűzve, de a kialakult járványügyi helyzet miatt nem kerülhetett sor rá. A mentortanárommal viszont úgy voltunk, hogy akkor bemutató foglalkozást csinálok; két óratervezetet küldtem el neki, ami végül a portfóliómba is bekerült az online távoktatási részbe.

Ezen kívül hogyan befolyásolta a koronavírus-járvány a tanítási gyakorlatodat?

A rendkívüli helyzet kihirdetését követő napon kaptunk tájékoztatást arról, hogy március 12-től nem vehetünk részt hallgatói jelenlétet igénylő kurzusokon, és ez a köznevelési intézményekben végzendő gyakorlatokra is vonatkozik. Nagyon kétségbeestem, hogy most mi lesz, és természetesen ez a legtöbb szaktársamról elmondható. Szerencsére azt a rendelkezést hozták az egyetemen, hogy a tavaszi félévi összefüggő egyéni iskolai gyakorlatot teljesíthetjük úgy, hogy bekapcsolódunk a gyakorlóhelyünkön az iskola távoktatásába, így ilyen tekintetben nem okozott problémát a járvány. A helyzet bekövetkeztéig sok óraszámot tudtam teljesíteni, de természetesen az online oktatással kapcsolatos tevékenységek is beleszámítanak, így ezzel sem lesz gond. Az eleje volt csak nehezebb, amikor át kellett állni, hiszen akkor nagy volt a bizonytalanság, hogy mi hogyan lesz, de hamar vissza tudtam csatlakozni a közös munkába. A mentortanáraimnak sokat segítettem például a feladatok gyűjtésében, az ötletelésben, a számonkérésben, illetve volt, hogy leadott feladatokat is ellenőriztem. Sokat kommunikáltunk, tehát lényegében ugyanúgy folytattam a gyakorlatot.

Alig két hét telt el az online oktatásra való átállást követően, máris elkészült egy rövid videó, amelyben a Neumann-iskola tanárai biztatják a diákokat a kitartásra ebben a rendkívüli helyzetben. Honnan jött az ötlet ehhez?

Több helyen is láttunk már hasonló kezdeményezést, és az egyik kolléga, Bogdán Csilla az ötleten felbuzdulva javasolta, hogy készítsünk mi is ilyet, hiszen a mi diákjaink is ugyanazt a helyzetet élik most át. Bele is vágtunk, megbeszéltük, hogy ki hogyan fog részt venni benne, mit fog csinálni, az ötletgazda pedig koordinálta a folyamatot. Végül megszületett a rövid videó, illetve egy montázskép, melyen a felirat: „Mi is veletek vagyunk, szeretünk titeket, minden rendben lesz, vigyázzatok nagyon magatokra, tanuljatok rendszeresen, szorgalmasan, maradjatok otthon”.

Mik a tapasztalataid összességében? Miért tudnád ajánlani más hallgatóknak, hogy ebben az intézményben végezzék a tanítási gyakorlatukat?

Az intézmény a névadó Neumann János emlékéhez hűen fontosnak tartja az informatika- és matematikaoktatást, a környezeti nevelést, valamint az angol nyelv oktatását is. Érdekesség, hogy 1981-ben, Vas megyében elsőként ebben az iskolában kezdték meg az angol nyelv oktatását. Ötödik osztálytól kezdve a kiemelt területek szerinti tagozatos osztályok indulnak, tehát van emelt angolos, emelt informatikás és ökológiai szemléletű osztály is, ezért azoknak, akik kapcsolódó szakokon tanulnak, kifejezetten jó döntés lehet itt teljesíteni a gyakorlatot. Viszont úgy gondolom, bármilyen szakpárosítással megér egy próbát felvenni velük a kapcsolatot, hogy tudják-e fogadni.

Ha az iskola ekkora hangsúlyt fektet a kiemelt képzési területekre, akkor hogyan marad idő a humán és a készségfejlesztő – például az általad tanított magyar és ének-zene – tantárgyakra?

Minden iskolában a Nemzeti alaptanterv (NAT) – és az általa készült kerettanterv – alapján, azzal összhangban kell alakítani az oktatást. A NAT meghatározza az iskolai nevelés-oktatás pedagógiai feladatainak elvi, tartalmi és szemléleti alapjait, valamint a közvetítendő műveltség fő területeit, melyek között ugyanúgy ott van az anyanyelv és irodalom vagy a művészetek, mint például az élő idegen nyelv. Ez azt jelenti, hogy bár bizonyos képzési területekre kiemelt hangsúlyt fektetnek ebben az iskolában, nem hagyják elnyomni a többit sem, és természetesen arra is ügyelnek, hogy a tanulók ne legyenek túlterhelve.

Személy szerint te hogy láttad, milyen az intézményvezetés és a tanári kar hozzáállása a tanulókhoz és a szüleikhez?

Úgy gondolom, az intézmény számára a partnerség a legfontosabb, mind a tanulók, mind a szülők, mind a kollégák viszonylatában. Elengedhetetlennek tartják az együttműködést és a rendszeres kommunikációt, így minden felvetődő problémát gyorsan és hatékonyan tudnak együtt kezelni.

Ha belép egy idegen az iskolába, milyen légkör fogadja?

Ha szünetben lép be, akkor gyereknyüzsi van mindenhol. Komolyra fordítva a szót, mindenki nagyon kedves, a tanároktól kezdve a karbantartókon át a büfésig. Szerintem igazán jó hangulat uralkodik, és ezt minden elfogultság nélkül mondom. Egyébként is befogadó intézmény, bárkit szívesen látnak.

Azt mondják, az utolsó két félév, azaz az összefüggő egyéni iskolai gyakorlat az osztatlan tanárképzés koronája. Egyetértesz ezzel az állítással?

Természetesen egyetértek vele, bár azt hozzá kell tennem, hogy az előtte lévő két félévben a gyakorlóiskolában végzett 15-15 órás gyakorlat össze sem hasonlítható az összefüggő egyéni iskolai gyakorlattal. A szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium a HVG 2019-es középiskolai rangsorának legjobb eredményt elérő vidéki gimnáziumai közül a hetedik, tehát az oktatás színvonala nagyon magas, a tanulók kiválósági összetétele szintén; itt nem találkozunk például sajátos nevelési igényű vagy viselkedészavarral küzdő tanulóval. Talán jobb lenne, ha a gyakorlat kicsit jobban beszivárogna az elméletbe, és előbb találkozhatnánk hasonló szituációkkal.

Hogy érzed, mennyire fogadtak el téged fiatal pedagógushallgatóként?

Nem éreztem azt, hogy „lenéznének” amiatt, mert még csak hallgató vagyok, semmiféle ehhez hasonló megnyilvánulásuk nem volt. Épp ellenkezőleg: segítettek, támogattak, és úgy éreztem, örültek a fiatal munkaerőnek. Dr Kiss-Geosits Beatrix igazgatónő célja egyébként is az, hogy felpezsdítse a tanári kart lelkes, fiatal pedagógusokkal, hogy minél színesebb legyen a társaság.

Mik a terveid a jövőre nézve? Maradsz ebben az intézményben tanítani?

Igen, már ajánlottak is állást nekem; egy nyugdíjba vonuló kolléga helye üresedik meg. Gondolkodás nélkül élni fogok a lehetőséggel, bolond volnék, ha nemet mondanék, hiszen nagyon jók a tapasztalataim az intézménnyel kapcsolatban. Másrészt attól is tartottam, hogy nem fogok állást találni a szakpárommal, vagy csak nehezen sikerülne.

Bár nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért augusztustól főállású kollégaként taníthatok majd az intézményben, azért kicsit félelemmel tölt el ez az egész, hiszen egy szakmailag nagyon felkészült kolléga helyét tölthetem be. Természetesen az ő szintjét nem fogom tudni elérni, de mindenképpen szeretnék megfelelni, ezért törekedni fogok arra, hogy kihozzam magamból a maximumot.

Ha újrakezdhetnéd, akkor is ezt az intézményt választanád gyakorlóhelyedül?

150%, hogy igen. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt az iskolát választottam, hiszen minden lehetséges támogatást megkaptam. A mentortanáraim és a kollégáim mindig hangsúlyozzák, hogy bármi van, nyugodtan forduljak hozzájuk a későbbiekben is. Nem mellesleg itt tényleg örülnek a pedagógushallgatóknak, szívesen veszik, ha valaki náluk szeretné teljesíteni a gyakorlatát.