Hazánkban a Szombathelyen geográfus diplomát szerzett Rybár Olivér kutatja legelmélyültebben Cholnoky Jenő, az egyik leghíresebb földrajztudós életét és munkásságát. Az azonban nem volt egyértelmű számára, hogy a szakmai közéletbe tudománytörténettel kapcsolódik majd be.
Rybár Olivér 2009-ben földrajz–technika szakos tanárként végzett az ELTE szombathelyi jogelőd intézményében, majd 2011-ben geográfus diplomát szerzett ugyanitt. Később doktori képzés keretében sikerrel folytatta tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolájában, ám még a fokozatszerzési eljárás hátra van számára. Jelenleg a Veszprémi Báthory István Sportiskolai Általános Iskolában tanít. A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagja, korábban pedig a Magyar Földrajzi Társaságban, a Magyarhoni Földtani Társulatban és a Magyar Geofizikus Egyesületben is tevékenykedett. Az ELTE SEK jogelőd intézménye által életre hívott Kuncz Adolf Természettudományi Szakkollégium alapító tagjainak egyike.
– Mikor és hogyan ismerkedtél meg Cholnoky Jenő munkásságával?
– Már az általános és a középiskolai földrajzórákon is hallottam róla, többek között azért, mert a lakóhelyemen, Veszprémben lakótelep és iskola is viseli a nevét. Tehát hallottam róla egészen fiatalkoromban, de akkor még nem foglalkoztam vele.
2008-ban az egyik egyetemi kurzuson a vizsgázás feltétele egy beadandó elkészítése volt; a megadott témák közül én a lakóhelyem földrajzát választottam. Elkezdtem anyagot gyűjteni, és közben mindig belebotlottam Cholnoky írásaiba, melyek amellett, hogy tudományos értékkel bírnak, könnyedek, olvasmányosak és anekdotákkal tarkítottak.
A legelső Cholnoky-könyvem még ez év karácsonyára kaptam – egész pontosan a tudós A Föld és élete című hatkötetes munkáját. Később elkezdtem megvenni a munkáit a szombathelyi és a veszprémi, valamint az online antikváriumokban. A könyvei összegyűjtésének így önmagában talán kevesebb haszna van az emberek számára, úgyhogy arra gondoltam: tudományos igénnyel feldolgozom munkássága egy-egy részterületét.
Ekkoriban viszont karsztkutatásokat végeztem Veress Márton professzor úr vezetésével – OTDK-n is először dolomit karsztosodással kapcsolatos témával indultam –, így nem volt időm Cholnokyval foglalkozni.
A későbbi OTDK-n már Cholnokyról írtam, amit összekötöttem a karsztokkal: Cholnoky karsztos munkásságát dolgoztam fel, amit összevetettem a mai szakmai álláspontokkal, így azt vizsgáltam meg, hogy miben, mennyire voltak ma is elfogadott, helytálló megállapításai.
A doktori iskolába is először karsztos témával vettek fel, de témát váltottam, így jelenleg Cholnoky életével és munkásságával foglalkozom. Az első témám nagyon sok terepi munkát igényelt volna, amit a főállású munkám mellett már nem tudtam volna kivitelezni.
– Ha már a doktori iskolába való felvételed előtt komolyan foglalkoztál Cholnokyval, akkor miért karsztos témával jelentkeztél?
– Ez egy nagyon jó kérdés, amit szó szerint feltett nekem a jelenlegi témavezetőm, Dövényi professzor úr is. Az igazság az, hogy én úgy gondoltam, a tudománytörténet inkább valamelyik történettudományi doktori iskolába passzolna; ezért döntöttem a karsztos téma mellett.
Cholnoky Jenő időskori portréja – Forrás: Rybár Olivér gyűjteménye
– Úgy, hogy alaposan ismered Cholnoky munkásságát, mit gondolsz, mik a legfőbb érdemei?
– Cholnoky 1945-ben írt egy önéletrajzot, ami kézirat formájában maradt fenn. Ez 1998-ban megjelent, viszont egy fejezet kimaradt belőle: az, amiben a saját tudományos eredményeit összegezte. Ezt a kéziratot Gábris Gyula tanár úr újra „felfedezte”, amikor az ELTE Természettudományi Kara a Lágymányosi Campusra költözött. Ő átírta gépelt formába, és idén feltehetően ezzel együtt fog megjelenni Cholnoky felújított önéletrajza.
Én is talán azokat tartom a legfontosabb eredményeinek, amelyeket ő saját maga. Mindenekelőtt talán a Balaton-kutatást, ami mindig is a szívügye volt, és amivel a pályáját is kezdte, de a szél felszínformálása terén is maradandót alkotott. (Ez utóbbit az első tudományos útja során a mongol pusztákon is meg tudta figyelni, nem csak a magyar Alföldön.) Karsztok terén is végzett kutatásokat, ezen belül főleg a barlangok kialakulása érdekelte, és vonzották a folyóvizek is, hiszen először vízépítő mérnökként végzett. Foglalkozott klimatológiával is: ő írta le először az európai monszunjelenséget, a bakonyi főszél kialakulását, és arról is többször értekezett, hogy az éghajlat hogyan befolyásolja a felszínformákat. Sőt, még a társadalomföldrajz sem hagyta hidegen, úgy mint a települések kialakulása, vagy éppen a honfoglalás kora. A természetföldrajz szinte minden ágát művelte, ugyanakkor a társadalomföldrajz kérdései is foglalkoztatták. Mindezek mellett több tucat tudományos társaságban töltött be vezető tisztséget, és nagy természetvédő is volt.
– Ha jól tudom, te a Cholnoky családot – különösen annak a veszprémi ágát – alaposan ismered. Mit osztanál meg az olvasóinkkal róluk?
– A Cholnoky család története Veszprémben gyakorlatilag 100 évet jelent, előtte és utána nem éltek és nem élnek itt – bár azt hozzá kell tenni, hogy vannak a városban oldalági leszármazottak, illetve laknak itt a Cholnoky család más ágából is. Eredendően kecskemétiek; Csolnaky Antal volt az első, aki már itt halt meg. Fia, idősebb Csolnoky Ferenc Budapesten végzett orvosként, majd Veszprémben telepedett le és itt alapított családot. Idős korára ide költöztette az édesapját, Csolnaky Antalt is, ő azért itt halt meg.
Idősebb Csolnoky Ferencnek négy gyermeke volt, ifjabbik Csolnoky Ferenc szintén orvos lett, neve több mint fél évszázadon át összekapcsolódott Veszprém város egészségügyi kérdésekben hozott intézkedéseivel, így nem véletlen, hogy róla lett elnevezve a Veszprém megyei kórház. Testvére, László pedig ügyvéd volt, aki kiemelt szerepet játszott a helyi közéletben. Nagyvilági ember lévén, sokat olvasott, fordított – mindezek mellett azonban élete végén az alkohol kerítette hatalmába. Lászlónak nyolc gyermeke született, akik közül az egyik a már sokat emlegetett Cholnoky Jenő volt.
Cholnoky Jenő és családja 1905 körül (Cholnoky Béla, Cholnoky Jenőné Barrois Petronella, Cholnoky Jenő, Cholnoky Ilona, Cholnoky Tibor) – Forrás: Cholnoky Tamás archívuma
– Cholnoky két híres testvére, Viktor és László is rendszeresen publikált, csak nem geográfiai szakírásokat, hanem újságcikkeket és novellákat. Mesélnél erről bővebben?
– A legidősebb közülük Cholnoky Viktor – születési nevén Győző – volt, aki egészen fiatalon kezdett el irodalommal foglalkozni. Novellákat, tárcákat és újságírói publicisztikákat írt, emellett pedig több helyi folyóiratot is megpróbált elindítani – többek között a Balatoni Hírlapot, ami egy évig működött. Később, Budapestre kerülve futott be nagyobb karriert, de első novelláskötete, a Füstkarikák – ami Mark Twain fordításait és novelláit tartalmazta –, még Veszprémben jelent meg. A Pesti Napló segédszerkesztője, valamint A Hét című lap szerkesztője volt. Az ő életét a kocsmák, a kávéházak, a dohányzás és az éjszakázás jellemezte – ez okozta a vesztét is, mert fiatalon, 44 évesen meghalt. Kevesen tudják róla, hogy két fia volt; az egyik, Cholnoky Bulcsú parkett-táncosként kereste a kenyerét, tehát az esti mulatókban lépett fel. Neki két felesége volt, akik többször öngyilkosságot kíséreltek meg.
Az egyik legfiatalabb gyerek, Jenő másik testvére, László szintén író lett, de ő regényekkel is próbálkozott; sokszor átvette bátyja, Viktor témaválasztásait, gondolatmeneteit. A Cholnoky író fivéreknél gyakori volt egymás műveinek „újraírása”. Ő is sokat éjszakázott, előbb az alkohol rabja, majd élete végén öngyilkos lett: beugrott a Dunába, de a holttestét sosem találták meg. Neki még élnek leszármazottai.
Jenő pályája kezdetén szintén nem vetette meg az italt, de mestere és későbbi munkatársa, idősebb Lóczy Lajos tanácsára – miszerint válasszon: vagy az italozás, vagy a tudomány – letette a poharat. Később nagy alkoholellenes írásokat is közölt. Ellenben ő nagy dohányos volt, na meg munkaalkoholista. Németh Attila pszichiáter-főorvos szerint Cholnoky munkafüggőségben szenvedett. Mondhatni grafomán volt, állandóan írt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a publikációs jegyzékében vagy 700 tétel szerepel – volt év, mikor 15-20 cikke is megjelent. Ha valami baja volt, mindig a munkába menekült.
Élete tudományos és közéleti szempontból sikeres volt ugyan, de a magánéletét számos tragédia kísérte. Gyakran kérdezte meg több folyóirat is mint nagy földrajzost számos tudományos kérdéssel kapcsolatban, hiszen lényegében vele azonosították a geográfiát ekkoriban – mondhatni a kora „celeb tudósa” volt.
Szomorú sors adatott meg neki: anyja-apja meghalt, majd a testvérei is; neki kellett eltemetnie az összes testvérét. Az első felesége 1917-ben hunyt el, amikor még Kolozsváron éltek. Később kiutasították Erdélyből a román megszállás miatt. Cholnoky számára Trianon – mint a Kárpát-medence egységét hirdetőnek – nagy fájdalom volt. Két békésebb évtized elteltével jött a második világháború, amikor is Balatonfüredre menekültek, mivel ekkoriban Budapesten már dúltak a harcok. A szovjetek azonban ide is elértek; Jenőt leütötték, (második) feleségét pedig bántalmazták, aki ezután vérmérgezést kapott és meghalt. Ugyanebben az évben, 1945-ben meghalt az egyszem lánya is, aki a mai budapesti Mechwart liget mellett lakott. A szomszédos házban lőszerraktára volt a németeknek, ami találatot kapott és felrobbant, a lány pedig megsérült, majd pár héttel később meghalt. Jenő fia, Béla külföldre disszidált. Ezek a tragédiák mind megviselték az idős Cholnokyt, ezek után kezdett el bezárkózni, majd 80 éves korában elhunyt.
Életében sok mindenkivel összeveszett, mert nehéz természetű ember volt. Meg volt győződve a saját igazáról, és sok mindenben radikális nézeteket vallott. Sokan bántották a szakmában is, mivel nagy népszerűségnek örvendett; a könyveit az átlagembereknek írta, az előadásain rengetegen vettek részt. „Ellenségeim és irigyeim mindig azt suttogják-buttogják egymás közt, hogy én nem vagyok tudós, hanem újságíró, munkáim csupa népszerű dolgok. Az ő véleményük szerint ugyanis az a munka, amit ők is megértenek, az népszerű” – ez a mondat is szerepelt az önéletrajzának kéziratában, ám valamiért kihúzta belőle. Egyébként nem arról van szó, hogy nem fogadták volna el, hanem inkább arról, hogy sokszor kapott kritikát azért, amiért „mély” tudományos tevékenységet kevésbé végzett, sokkal inkább a tudománynépszerűsítéssel foglalkozott.
Sok esetben általánosságban foglalkozott földrajzi témákkal, vagy mondhatnám úgyis, hogy gyakorta a magas földrajzi ismereteket fordította le az átlagemberek nyelvére. Ugyan végzett méréseket, megfigyeléseket, de sok mindent átvett külföldről, vagy csak nyilatkozott dolgokról, amikkel mélységeiben nem foglalkozott. Azt viszont feltétlenül meg kell jegyezni, hogy mindenben elmélyedni úgysem tudott volna – ahogyan más sem. Az őt ért kritikák ellenére is azt mondhatjuk, hogy a magyar földrajz utolsó nagy polihisztora volt.
– Többször is volt alkalmad találkozni a család ma élő tagjaival. Mi a benyomásod róluk? Mit szóltak ahhoz, hogy ennyire elszántan kutatod Cholnokyt?
– Eleinte nem ismertek engem. Cholnoky Jenő két unokája Tamás és Péter. Kezdetben Péter reprezentálta a családot, akivel először egy veszprémi megemlékezésen volt szerencsém találkozni. Halála után bátyja, Tamás vette át Jenő hagyatékának gondozását. Vele a szoboravatón ismerkedtem meg; azóta többször találkoztunk, rendszeresen emailezünk, egészen baráti viszony alakult ki közöttünk az elmúlt hat évben.
Nagyon örülnek a kutatásaimnak, főleg a családfa felállításának, hálásak ezekért, ha pedig anyaggyűjtésről van szó, mindig készségesen rendelkezésemre állnak. Bármikor bármit kértem tőlük, soha semmire nem mondtak nemet.
Nagyon jól esik, hogy néhány éve mintegy a „képviselőjük” is vagyok, ha megkeresik őket Cholnoky Jenővel vagy a Cholnoky családdal kapcsolatban. Tavaly nyáron Tamás azt mondta, hogy már tiszteletbeli családtag lettem.
Az unoka Cholnoky Tamás, valamint Rybár Olivér a tudós emlékköve előtt 2016-ban – Forrás: Rybár Olivér archívuma
– Apropó család: a te családod hogyan fogadta a Cholnoky-szenvedélyed?
– Eleinte kicsit furcsán néztek rám, és úgy voltak vele, hogy majd elmúlik. Az elmúlt 12 év viszont engem igazolt. Néha elmesélem nekik, milyen érdekes dolgokat tudtam meg, de nem terhelem őket ezzel nap mint nap. A barátaimmal és a kollégáimmal sem igazán szoktam erről beszélgetni. Ha kérdeznek, persze válaszolok.
– Hosszú évtizedeken keresztül alig lehetett hallani a világhírű tudós munkásságáról. Az utóbbi években miért övezi ekkora érdeklődés, és sokáig miért volt mellőzve?
– Cholnoky részt vett a trianoni békediktátum előkészítésében, a térképek megrajzolásában, majd 1940 után nyugdíjazták, 1945 után pedig nemkívánatos személy volt a politikai megnyilvánulásai miatt. Kizárták az Akadémiából is, így félig-meddig elfelejtve halt meg. Életében többet írtak róla, mint utána néhány évtizedig, úgyhogy gyakran emlegették „elfeledett tudósként”.
– Hat évvel ezelőtt Cholnoky munkásságát és szellemi hagyatékát felterjesztetted mint kulturális örökséget Veszprém települési értéktárába. Miért tartottad ezt fontosnak? Egyáltalán miért gondolod megőrzendő értéknek?
– A magyar földrajztudományban megkerülhetetlen, az egyik legismertebb és az egyik legnagyobb életművel bíró személy, és ahogy már említettem, az utolsó polihisztor a hazai geográfia terén. Veszprém szülöttei közül pedig ő az egyik leghíresebb.
– Mikből áll a Cholnoky-gyűjteményed? Hol található most?
– 2012-ben a Cholnokyról elnevezett veszprémi általános iskolában berendeztek a tiszteletére egy emlékszobát, melynek megnyitójára elvittem a magángyűjteményem egy részét. Ez azóta máshol nem volt kiállítva, ugyanakkor az érdi Földrajzi Múzeum már jelezte, hogy szívesen vennék, ha egy részét átadnám nekik, de nehezen válok meg tőlük.
Az összes megjelent könyve a birtokomban van, amiket a nagymamámtól örökölt régi antik, diófa, zárható üveges szekrényben tárolok. Rengeteg cikke is megvan, amik jó részét dedikálta valakinek, de vannak levelek, kéziratok is tőle, általa írt képeslapok, amiket a külföldi útjairól küldött haza, vannak fotók (róla és általa készített), és nálam van az 1933-as skandináv útjának hagyatéka is. A szobám falait pedig két általa készített akvarell festmény és két olajfestmény díszíti.
Érdekesség, hogy vannak olyan kötetei, amelyek ritkák és drágák: például A sivatag című könyvét évekig hajtottam. Végül a diplomaosztóm napján egy szombathelyi antikváriumban találtuk meg.
Balás Eszter szobrászművész és Rybár Olivér Cholnoky Jenő mellszobrának avatóünnepségén 2014-ben – Forrás: Rybár Olivér archívuma
– Annak idején a te ötleted volt a veszprémi Cholnoky-mellszobor. Honnan jött az ötlet? Honnan szereztél támogatókat hozzá? Hol található? Mit kell tudni róla?
– 2010-ben felvetettem a városvezetésnek, hogy megérdemelne egy szobrot a tudós, mivel eddig csak Keszthelyen állítottak a tiszteletére ilyen jellegű emlékjelet. A civil kezdeményezés négy év elteltével valósulhatott meg: egy mellszobor készült az emlékére.
A Magyar Meteorológiai Társaság és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem földrajz tanszékén működő Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság is támogatta az elkészültét, de főként a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Veszprémi Önkormányzat járult hozzá jelentősebb összeggel.
A Cholnoky városrészben a Cholnoky iskola előtti parkban a Cholnoky utca mellett található. A Balás Eszter Munkácsy-díjas szobrászművész készítette szobor bronzból készült, talapzata mészkő, és a legtöbb ábrázolással ellentétben ez a fiatal Cholnokyt jeleníti meg.
– Hogyan ápolja Veszprém városa Cholnoky Jenő emlékét?
– Természetesen előttem is többen voltak, akik foglalkoztak Cholnokyval a városban. A szülőháza emléktáblát kapott, a fivéreknek pedig a Veszprémi Pantheonban állítottak emléktáblát. Ezek mellett Cholnoky-emlékdíjat is alapított a város, rendszeresen tartottak megemlékezéseket, és írások is jelentek meg róla. Koszorúzással egybekötött megemlékezés régebben évente volt, most ötévente tartunk ilyeneket.
Az iskolai emlékszoba létrehozása mellett 2016-ban márvány emléktáblát is állítottunk neki. Ennek előzménye az, hogy a Csatár-hegyen volt egy fa kilátó, amit 1977-ben Cholnoky-kilátónak neveztek el. Ez később leégett, majd újjáépítették, viszont ekkor már Csatár-hegyi kilátó néven. Az Édesvíz Természetbarát Egyesület megkeresett engem, hogy szeretnének egy emléktáblát Cholnoky mint a turistamozgalom jelentős személyiségének tiszteletére állítani. Tudni kell, hogy Cholnoky elnöke volt a Magyar Turista Egyesületnek, és ő találta ki a híres országos kéktúrát is. A terv meg is valósult, úgyhogy most egy csatár-hegyi bazaltoszlop alján áll ez a márványtábla.
Korábban rendeztünk irodalmi estet is, ahol Géczi János író beszélt Cholnoky Viktorról, Brassai Zoltán irodalmár Cholnoky Lászlóról, én pedig Cholnoky Jenőről.
Később elhatároztuk, hogy rendezhetnénk tematikus sétákat; ezek alkalmával körbejárjuk azokat a helyeket Veszprémben, amelyekhez valamilyen módon köthető Cholnoky Jenő és a családja.
Rendszeresen írok Cholnoky Jenőről több folyóiratba, például A Veszprémi Szemlébe, Veszprém helytörténeti kiadványába.
A veszprémi Cholnoky-család nyomában tematikus séta közben – Forrás: Rybár Olivér archívuma
– Idén emlékezünk Cholnoky Jenő születésének százötvenedik, halálának pedig a hetvenedik évfordulójára. Veszprém városa a Cholnoky-emlékévben több rendezvényt, kiadvány támogatását, illetve szervezését segítette. Hogyan módosult ez a koronavírus-járvány okozta helyzet következtében?
– Készítettünk egy emlékév programfüzetet; március végén lett volna a sajtóbemutatója. Ebben benne van, hogy milyen programok lettek volna a város szinte minden intézményének bevonásával.
Augusztus végére tervben van egy kiállítás az érdi Magyar Földrajzi Múzeummal és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeummal közösen, A Balaton kutatói címmel. Ez nemcsak Cholnoky Jenőről, hanem Laczkó Dezső és idősebb Lóczy Lajos geológusokról is szólna, mivel mindhármójuknak idén évfordulója van. Szeptemberre egy konferenciát tervezünk, amin előadhatna az ország számos olyan tudósa, aki valaha foglalkozott Cholnoky Jenővel.
A városi folyóiratok egy-egy tematikus számot szeretnének Cholnoky emlékének szentelni.
Ezek mellett három könyv is tervben van: egy felújított életrajz, Laczkó és Lóczy levelezése, valamint a saját kötetem a Cholnoky család történetéről.
Mindezek mellett idén is lennének koszorúzások, séták, irodalmi estek – meglátjuk, hogyan alakul a járványügyi helyzet, és ezekből miket enged majd megvalósulni.
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Amióta átálltunk a digitális tanrendre, elkezdtem Cholnoky 1933-as skandináv útját feldolgozni, amit tervezek majd svéd vagy norvég helyi, vagy akár nemzetközi folyóiratban publikálni. Érdekel a balatonarácsi Cholnoky-nyaraló története is, de szívesen kutatnám a család erdélyi szász ágát is, ahonnan Jenő második felesége származott. Ezek mellett az emlékévhez kapcsolódóan is több írásom vár megjelenésre, köztük a könyvem is.
Néha becsúszik egy-egy más téma is; legutóbb például Weisz Lipóttal kapcsolatban végeztem kutatást, aki a Titanic katasztrófájának veszprémi áldozata volt.
Nagyon nagy vállalkozás lenne ugyan, egy doktori disszertációba sem férne bele, de jó lenne majd egy „Cholnoky élete és munkássága” könyvet megírni, mert még nincs ilyen, csak tanulmányokat írtak róla – ez lehet, hogy rám vár.
Kiemelt kép: Rybár Olivér archívuma
