A Netflix egyik legdrágább vállalkozása lett a II. Erzsébet életét bemutató sorozat, A korona. Néhol természetesen kiszínezték a történetet, hiszen mégsem egy dokumentumfilmről van szó, de egészében nézve még soha nem született ennyire őszintén bemutató médiacikk a királyi család ügyes-bajos dolgairól.
A korona olyan dráma, amely bemutatja a politikai és történelmi mozzanatokat, és azt, hogy mekkora súlya van annak a bizonyos uralkodói jelképnek. Az angoloknak mindig is különleges tehetsége volt a sorozatok terén, és mi más lehetne angolosabb, mint maga a királynőjük?
Az 1947-től kezdődő történések csodálatos angol akcentussal vezetik fel nekünk az eseményeket, nem sokkal onnan, hogy VI. György (ismerd meg A király beszéde című filmből) halála után Erzsébet fejére kerül a korona.
Erzsébetet hiába illeti meg felsorolhatatlan számú előjog, ennyire fiatalon hatalmas súly nehezedik a vállára a korona által, pláne nőként, feleségként és anyaként. Hiába az odafigyelés, és hiába a személyének szóló imádat és tisztelet, minden mozzanatát kritika éri, ami sokkal inkább a monarchiának szól. Nagyon jól mutatja be a sorozat, hogy a csillogáson és a rivaldafényeken túl milyen nehézségekkel kell megküzdeni a Buckingham-palotában, és hogy mennyire nehéz összeegyeztetni a hivatást és a családi életet.
Minden szereplőnek megvan a saját sérelme. Erzsébet hivatalba lépésekor szembesül azzal, mennyivel másfajta oktatást kapott, mint egy férfitársa; ezzel hatalmas hátrányba kerül a politikai elittel szemben. Férje, Fülöp herceg vívódása szívszorító, és az, ahogy végül a szerelme kedvéért lemond minden címéről, majd a gyerekek nevét is átnevezik a királyi család címére. Pár apró húzás, ami egy férfi egót mélyen sérthet, de idő, míg felnő a tudathoz, hogy nincs más dolga, mint az, hogy az ország legmagasabb tisztségének a férje legyen.
A királynő húgának, Margitnak a szerelmi története pedig mindegyik szereplőnél élénkebb, hisz egy elvált férfival szeretne frigyre lépni, ami nemcsak hogy nem megengedett a királyi családban, de egyenesen ütközne a konzervativizmushoz kötött képviselők nézeteivel. Helyzetét nagybátyja esete sem segítette, hisz ő is hasonló cipőben járt; egy elvált nőt vett feleségül, cserébe pedig le kellett mondania a koronáról, és a királyi családból is távoznia kellett. Erzsébet pedig mindenki mellett ott szeretne lenni: kiállni a férje, a gyermekei és a nővére mellett, de ő elsősorban királynő, és csak aztán nő, feleség, anya és testvér.
A történések természetesen korántsem lennének ennyire jók, ha a színészek nem a legjobbak lennének. A királynőt alakító Claire Foy nem is véletlen kapta meg a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat. De az egész szereplőgárdáról elmondható, hogy nagyon egységben vannak, hitelesek és minőségi az alakításuk. Fantasztikus látni, hogy a színészek nem csak csodálatos alakítást nyújtanak, de szinte kiköpött másai is az eredeti személyeknek. Ehhez pedig még társul az elképesztően drága díszlet és az eredeti ékszerek pontos mása, ami részenként közel öt millió dollárt takar. Hans Zimmer kiváló komponálása pedig még inkább rásegít a sorozat kiváló miliőjére.
Rengeteg érdekes esemény és tény kap helyet a sorozatban; olyan mintha egy izgalmas történelemórán ülnénk. Ismételnem kell magam, a sorozatban valóban vannak ferdítések, illetve szépítések. A nagy londoni szmog sem volt akkora, mint ahogyan azt a sorozatban lefestik; ennek hatásai csupán később jelentkeznek. De ezek azok az apró hibák, amik felett szemet tudunk hunyni, hiszen összességében kihangsúlyozzák azokat, amik viszont nagyon is igazak voltak.
A sorozat készítői arra is figyeltek, hogy az idő előrehaladtával a színészek is cserélődjenek a hitelesség kedvéért. Így az első két évadban szereplő Claire Foyt a harmadik évadban már Olivia Colman fogja váltani, aki elődjéhez hasonlóan vélhetően szintén két évadon keresztül fog szerepelni. De ugyanez történik Fülöp és Margit szerepével is, ők is új színészeket kaptak. Míg Fülöpöt eddig Matt Smith játszotta, akit a Ki vagy, Doki? című sorozatból már megismerhettünk, addig a harmadik évadtól az Outlander filmsorozatból ismert Tobias Menzenst láthatjuk majd a herceg szerepében. Margit szerepében pedig nem más tűnik majd fel, mint a méltán híres Helena Bonham Carter, aki Vanessa Kirbyt váltja.
Az angoloknak igenis megy a felső elit bájának kirajzolása; olyan érzetünk lehet epizódról epizódra, mintha ismét a nagysikerű Downton Abbey-t néznénk. Hatvan részre írták a sorozatot, amiből három évadot bemutattak. Ha a többi évad is hasonlóan nagyvonalú, minőségi és érdekfeszítő lesz, akkor a kosztümös sorozatok listáján a maradandó alkotások közé írja be magát.
Habár a harmadik évad megjelenésével szinkront is kapott a sorozat, az igazi angol akcentust és a hamisítatlan brit humort csak angol nyelven lehet élvezni, a magyar felirat pedig így is mindenkinek megmarad mankónak, hogy megértse a történéseket. Így lehet igazán tanulni általa a nyelvet, miközben elmélyítjük tudásunkat a történelem zűrzavarában úgy, hogy közben élvezzük is.
Mindazok számára, akik szeretik a történelmi sorozatokat, vagy csupán vágynak egy kis drámára, vagy csak bekukkantanának egy kis családi civakodásba, tökéletes választás lehet A korona. A minőségi sorozat igyekszik hű maradni a tényekhez, a királyi család pedig ezt nagyra értékeli. Camilla egyenesen nagy rajongója a sorozatnak, de Katalinról is úgy hírlik, hogy végignézte az epizódokat. (Katalin egyébként nem is olyan régen, egy díjátadón személyesen is megismerkedett az „új királynővel”, Olivia Colmannal.) Maga a királynő pedig a fiától, Eduárdtól szerzet tudomást a szériáról, ami annyira megtetszett neki, hogy végignézte az összes évadot. Mi más is lehetne jobb ajánlás, ha maga a királynő is rajong a saját életét feldolgozó sorozatért?
Mi pedig ajánljuk mindazoknak, akik szeretnék elmélyíteni az angoltudásukat, és jobban megismerni a híres brit humort, de azoknak is, akik most kezdenek alaposabban megismerkedni az angol nyelvvel – nyelvtanuláshoz is szuper.
Kiemelt kép: realitytvworld.com