Agárdi László Lehel neve ismerős lehet az ELTE Online olvasói számára: a korábbi években mind a négy tematikus rovatban publikált, de még a Savaria rovatban is jelent meg tudósítása. Azóta az újságírást részben blogolásra cserélte, de a mai napig fontos szerepet játszik az életében az írás.
Talán a legtöbb olyan helyzetben, amikor az interjúalany valamilyen módon írással foglalkozik, az első feltett kérdés arra irányul, hogyan is jött ez az életébe. A jellemző válasz gyakran kezdődik úgy, hogy „Én már gyerekkoromban is…” – nálad is hasonlóképpen indult az írás?
Igen is, meg nem is. Gyerekkoromban volt egy olyan időszakom, amikor arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne egyszer kommentátorként dolgozni, vagy (foci)meccsekről tudósítani, úgyhogy ha nem is tudatosult akkor bennem, hogy az újságírás egy válfaját szívesen művelném, voltak erre utaló jelek. Komolyabban csak az egyetemi éveim alatt kezdtem el írással foglalkozni. Egy órai projekt keretében rövid blogbejegyzéseket kellett készíteni, és azt vettem észre, hogy nemcsak az írás ment meglepően könnyedén, hanem a hozzá tartozó utánajárást, kutatómunkát is élveztem. Azt hiszem, ez adta meg a kellő magabiztosságot ahhoz, hogy elhiggyem, tudnám ezt csinálni. Az az igazság, hogy pontosan már nem emlékszem arra, hogy melyik félévben volt ez a projekt, talán 2016 őszén, de a lényeg, hogy végül ezév decemberében indítottam el a Hack-a-GM blogot, ahol főleg az NBA-vel foglalkozom. Ahogyan az a legtöbb blognál lenni szokott, a kezdeti lelkesedés hamar elfogyott, bár a teljes képhez hozzátartozik, hogy részben a szakdolgozatom elkészítése miatt is szüneteltettem az írást. Azt azonban én sem gondoltam volna, hogy 2017 februárja után legközelebb csak 2019 novemberében teszek közzé bejegyzést. Az írástól viszont a köztes időszakban sem szakadtam el, ugyanis az ELTE hallgatói magazinjánál, az ELTE Online-nál kaptam munkát.
A gimnázium elvégzését követően az ELTE informatikus könyvtáros alapszakára jelentkeztél sikerrel, majd úgy döntöttél, elvégzed a könyvtártudomány mesterszakot is. Ha vonzott az, hogy saját magad alkoss, miért mások által írt könyvek, az információtudomány és az adatbázisok világa vonzott inkább?
Amikor az alapszakra jelentkeztem, még nem voltak igazán komoly ambícióim az írást illetően, de a könyveket mindig is szerettem, úgyhogy kézenfekvőnek tűnt ez a választás. Az itt eltöltött három évem után már nem volt nehéz eldöntenem, hogy a mesterképzésre is jelentkezzek, ahova 2017-ben nyertem felvételt.
Mikortól kezdtél el az ELTE Online-nál dolgozni? Milyen témákban írtál és mi volt még ezen kívül a feladatod?
2017 nyarán, miután kiderült, hogy felvettek a mesterszakra is, az egyik Facebook-csoportban megláttam, hogy újságírót keres az EO. Azt nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy beadom a jelentkezésem, azon viszont rengeteget agyaltam, hogy melyik rovat lenne számomra a megfelelő. Gyerekkorom óta mindig a sport állt hozzám a legközelebb, de úgy éreztem, hogy szívesebben próbálnám ki magam valami másban. Végül a Kultúra rovatba küldtem el egy próbacikket, ahova szeptemberben fel is vettek. Kezdetben főleg filmekről írtam kritikákat, majd idővel azt éreztem, hogy valami mást is szeretnék kipróbálni, és ekkor írtam meg az első színházi kritikámat a Vígszínház Szentivánéji álom előadásáról. Gyakorlatilag ezzel egyidőben megjelent egy cikkem a Sport rovatban is, vagyis elkezdtem visszakacsintgatni ahhoz az irányhoz, ami gyerekkorom óta közel állt hozzám. Fokozatosan egyre jobban elkapott a gépszíj, végül két hosszabb cikksorozatom is megjelent a rovatban, de közben a kulturális cikkeket sem hanyagoltam el, sőt, időnként a Tudomány rovatban is publikáltam. Az utolsó félévben már a Közélet rovatban is jelentek meg írásaim, és ennek a hasznosságát most is érzem, mivel a közelmúltban elkezdtem az f21.hu – A fiatalság százada portálon is publikálni a Világ rovatban, ahol közéleti és társadalmi kérdésekről írhatok. Talán a legkülönlegesebb élményem mégis az volt, amikor elmentem Budapestről Szombathelyre, hogy megírjak egy tudósítást. Ezzel egyrészt megtapasztalhattam, hogy milyen lehet egy főállású újságírónak több száz kilométert utazni egyetlen cikkért, másrészt pedig ezzel vált teljessé az ELTE Online-nál töltött körutazásom, hiszen a Savaria rovatban is megjelent egy írásom.
Miután átvetted a mesterdiplomádat, felélesztetted az egyik blogodat, valamint életre hívtál egy másikat. Csak a véletlen műve volna, hogy pont sport és kultúra témákban? Pont az ilyen nevű rovatainkat láttad el főként színvonalas írásokkal.
A Kult blog neve magáért beszél; az EO-nál töltött két évem alatt nagyon a szívemhez nőtt, hogy kulturális témákkal foglalkozhattam. Különösen a filmes írásaimon szerettem dolgozni, és úgy gondoltam, hogy miért ne tehetném meg ezt azután is, hogy befejeztem a tanulmányaimat? Nagy lelkesen megírtam két cikket, majd novemberig nem is foglalkoztam vele. Ekkor éreztem azt a késztetést, hogy elkészítsek egy új cikket a Hack-a-GM blogra, és az onnan nyert lelkesedésem kiterjedt a Kultra is, így ismét elkezdtem cikkeket írni oda is.
Kezdjük azzal, amivel kevesebbet foglalkozol mostanában: a kulturális vonallal. Milyen témákról írsz a Kult blogon?
Eddig szinte kizárólag csak filmekről írtam, talán egy-egy könyv- és sorozatajánlóm volt ezen kívül, de a jövőben szeretnék ezekkel is többet foglalkozni, valamint alkalmanként színházi előadásokról is írni. Az utóbbi időben háttérbe szorult ez a blog, és ennek az egyik fő oka, hogy úgy kezelem az írást, hogy ez jelenleg egy hobbi, és mint ilyen, csak akkor művelem, amikor élvezettel tölt el. Csak azért nem szeretnék bejegyzéseket írni, hogy tartalmat generáljak, hiszen erre már számtalan oldal létezik. Ha nincs miről írnom, akkor egyszerűen nem írok. Mostanában több film után is gondoltam arra, hogy na, ezekről lehetne írni, de rendre arra a megállapításra jutottam, hogy nincs különösebb mondanivalóm róluk. Például amikor A világítótorony című filmet láttam, utána egyből nekiültem, hogy írjak róla, viszont amikor A platformról terveztem írni, akkor azt elvetettem, mert nem éreztem hozzá kellő motivációt. Azért ezt a két címet említem, mert egyik sem egy könnyű alkotás, elég nehéz befogadni őket, viszont nekem hozzávetőlegesen ugyanannyira tetszett mindkettő, de mégis csak az egyikről írtam, mert csak az egyik után volt meg bennem a kellő késztetés.
A kosárlabdával kapcsolatos blogodra jóval többször publikálsz – áltagosan hetente két alkalommal. Miért ehhez húz inkább a szíved?
Amikor újrakezdtem ezt a blogot, akkor azt azért tettem, mert volt mondanivalóm. Semmiféle komolyabb szándékkal vagy koncepcióval nem rendelkeztem, nem gondolkodtam abban, hogy ennek lesz utóélete. Egy cikket akartam megírni és kész. Ennek a cikknek aztán sokkal jobb volt a fogadtatása, mint azt gondoltam volna, ezen pedig fellelkesedtem, és rájöttem, hogy nemcsak ennyi a mondanivalóm, hanem szívesen elővennék más témákat is. Ez azóta is így van, és amíg ez nem változik, így is lesz. Általában statisztikai mutatók összevetésén keresztül dolgozok fel egy témát, egy eseményt, egy csapat vagy játékos teljesítményében történő változást. Elsőre ez unalmasnak hangzik talán, de a statisztikákat érvelési eszköznek használom, ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem szabad teljes mértékben a számokra hagyatkozni, ezért próbálok saját véleményt is belevinni a cikkeimbe. Szerintem ezen a ponton ütközik ki a legnagyobb erősségem és gyengeségem is, ugyanis néha talán a kelleténél jobban törekszem az objektivitásra. Az objektivitás sokszor erény, de egy blognak az lenne a lényege, hogy emellett szubjektív véleményt is formáljon az író, és ez néha háttérbe szorul, vagy ha megteszem, akkor is kényesen igyekszem felsorolni a másik oldal érveit is. Ebben például még fejlődnöm kell.
A januárban balesetben elhunyt Kobe Bryant kiemelt helyet foglal el a blogodon. Miért kapott ennyire hangsúlyos szerepet?
Ő volt az a játékos, aki miatt elkezdtem követni az NBA-t, aki miatt belecsöppentem abba a világba, amit annyira szeretek. Ha ő nincs, akkor lehet, hogy sosem kerülök közelebb az NBA-hez, sosem kezdek el írni, és bizonyos embereket sosem ismerek meg. Ezt persze utólag látja csak az ember, de ki tudja, hogy most mit csinálnék, ha nem ragadok le a tévé előtt, amikor őt láttam játszani. Emiatt írtam anno egy cikksorozatot az ELTE Online-ra is róla, és ezért is írtam újra ezeket a cikkeket a blogra is, mert ha ő nincs, akkor lehet, hogy sosem foglalkoztam volna a kosárlabdával, és akkor a blog sem létezne.
A blogodat jól kiegészíti a hozzá tartozó Facebook-oldal, ahol leginkább NBA-jel kapcsolatos statisztikákat osztasz meg a követőiddel. Honnan jött az ötlet, hogy ezek adják a bejegyzéseid túlnyomó részét?
Amikor létrehoztam a Facebook-oldalt, akkor azt nem azzal a céllal tettem, hogy a cikkeken kívül más típusú bejegyzéseket is megosszak. Azért indítottam el az oldalt, mert azt láttam a statisztikákból, hogy több különböző irányból érkeznek az olvasók a cikkekhez, és teremteni akartam egy olyan felületet, amin keresztül bárki értesülhet arról, ha új írást tettem közzé. Az az ötlet, hogy szinte napi gyakorisággal tegyek közzé egy-egy rövidebb bejegyzést, hasonlóan a semmiből jött, mint amikor a blogot újrakezdtem. Találtam egy érdekességet, amit két mondatban össze lehetett foglalni, és szerettem volna másokkal is megosztani, mert tényleg úgy gondoltam, hogy érdekes, úgyhogy kiírtam a Facebook-oldalra. A visszajelzések hasonlóan pozitívak voltak, mint az újraindulás utáni első cikkemnél, úgyhogy egyre gyakrabban írtam az újabb bejegyzéseket, idővel már szinte minden nap kikerült egy, sőt, olyan is előfordult, hogy egy nap kettő is. Az egészben számomra az volt a legjobb, hogy olyasmikről írtam, amikbe egyébként is beleástam volna magam. Lényegében olyan dolgokat írok le röviden, amiket már évekkel ezelőtt is leírhattam volna, csak nem gondoltam, hogy erre tényleg lenne igény.
Mik a terveid a jövőben a blogjaiddal? Tervezed folytatni őket? Lehet számítani valamilyen újdonságra?
A Kult blog kicsit a háttérbe szorult az elmúlt hónapokban, de ha úgy érzem, hogy lesz miről írnom, akkor meg fogom tenni. A Hack-a-GM most speciális helyzetbe került, mivel a koronavírus miatt határozatlan időre felfüggesztették az NBA-szezont, és így nincsenek aktuális események, amikhez kapcsolódóan lehetne újabb és újabb cikkeket írni. Ez nemcsak engem, hanem az összes tartalomkészítőt érinti, és most mindenki igyekszik megtalálni azokat a témákat, amikkel így tud foglalkozni. Esetemben a leginkább szembeötlő változás, hogy szinte teljesen eltűntek a Facebook-oldalra kiírt bejegyzéseim, mivel azokat többnyire olyan eseményekhez próbáltam kötni, amik aznap hajnalban történtek. A blogon is észre lehetett venni egy kisebb megtorpanást, de ez a helyzet most rákényszerített arra, amire eddig nem voltam rászorulva: ki kellett találnom egy koncepciót, hogy miként fogok a következő hónapokban úgy írni, hogy abban hasonló élvezetre leljek, mint az eddigi cikkeim írásában. Azt hiszem, hogy ez sikerült is, legalábbis nagyon nagy lelkesedéssel vágtam bele egy új projektbe, aminek keretében egyesével végigmegyek az összes eddigi szezonon, és megvizsgálom, hogy mai szemmel nézve mennyire jogosan osztották ki a legértékesebb játékosnak járó MVP-díjat. Elég nagy fába vágtam a fejszémet, mert ez alsó hangon is 73 cikket jelent, de tetszik ez a kihívás.
A főállású munkahelyed mellett foglalkozol az írással. Hogyan jut időd mindenre?
Annak a híve vagyok, hogy bizonyos keretek között mindenkinek arra van elegendő ideje, amire időt akar szakítani. Azt tapasztaltam, hogy a cikkek elkészítésével járó munkafolyamatok egy részéhez nem szükséges komolyabb agyi kapacitás, ezért nyugodtan csinálom az esti órákban, amikor egyébként csak sorozatot vagy meccset néznék. Például az adatgyűjtés nálam többnyire abból áll, hogy számokat írogatok egy Excel-táblázatba. Ezt zombiként is lehet csinálni, ahogyan egy hibáktól hemzsegő cikket is meg lehet írni fáradtan is. Amikor ezekkel megvagyok, másnap reggel felkelek korán, elszörnyedek azon, hogy miket írtam le előző este, majd körülbelül 1-1,5 óra alatt olyan állapotra hozom, amit már meg merek osztani. Megtehetném, hogy este inkább megnézek egy filmet, reggel pedig kicsit tovább alszom, de örömmel foglalkozom ezzel. Ettől függetlenül ugyanúgy tudok elég időt tölteni a számomra fontos emberekkel, ugyanúgy el tudok menni szórakozni, sportolni, és ugyanúgy vannak olyan estéim, amikor egy film vagy egy focimeccs előtt punnyadok otthon.
Mivel foglalkozol szabadidődben, amikor nem a blogjaidra készítesz tartalmat?
Egy mozizásra bármikor kapható vagyok. Több barátommal is úgy tartom a személyes kapcsolatot, hogy elmegyünk megnézni egy filmet, majd utána beülünk valahova és órákig beszélgetünk. Emellett olvasni is szeretek, főleg életrajzi könyveket, elsődlegesen sportolókét, de az utóbbi időkben nagyon rákaptam Gabriel García Márquez könyveire. Igyekszem rendszeresen sportolni, két társasággal is hetente járok focizni.
El tudnád képzelni, hogy csak az írásból élj meg?
Elméleti síkon igen, viszont politikával nem szívesen foglalkoznék. A kultúra és a sport egyaránt olyan terület, ahol nehéz apolitikusnak maradni, úgyhogy nem biztos, hogy olyan örömmel tudnám csinálni, mint a blogolást. Ha viszont arra lenne lehetőségem, hogy abból éljek meg, hogy kizárólag az NBA-jel foglalkozzak, az álomszerű lenne. Sajnos ennek most még nincs túl nagy realitása. Noha a magyarországi NBA-s szubkultúra folyamatosan növekszik, a liga népszerűsége még így is eltörpül sok sportág és sportliga mellett. Én lennék a legboldogabb, ha erre mégis lehetőségem lenne.
Képek: a szerző
