Az utolsó kupadöntő – A Videoton 1984/85-ös UEFA-kupa menetelése

A mostani nehéz, sportnélküli időszakban, amikor teljesen leállt a világ, elvonási tünetektől szenvedhetünk. Ilyenkor jönnek jól a különböző filmek, videók, könyvek, amelyek segíthetnek túlélni ezt a nehéz időszakot. Kiváló szórakozás lehet, ha újra felelevenítjük a régi magyar sport sikereket, régi válogatott mérkőzéseket nézünk vissza azokból az időkből, amikor jó volt a magyar labdarúgás. Most mi is ezt tesszük, visszautazunk a múltba, pontosan az 1984/85-ös szezonba, hogy megidézzük az utolsó olyan magyar csapatot, amely nemzetközi kupadöntőt játszott.

A magyar labdarúgás helyzete a 1985-ben úgy tűnhetett, hogy az újabb fénykorát éli. A Mezey-féle csapat Európa egyik legjobb válogatottja volt, megelőzte a világbajnoki selejtezőben a már akkor is klasszisokat felvonultató hollandokat, és 1985 tavaszára negyediként jutott ki a mexikói világbajnokságra. A székesfehérvári csapat pedig bejutott az UEFA-kupa döntőjébe. Kétségtelenül ez volt az elmúlt harmincöt év legsikeresebb éve, ami a magyar focit illeti. Az utolsó év, ami elfeledtette, mennyire rossz állapotban is van az egész magyar labdarúgó-társadalom, lehet itt gondolni a bundaügyekre elsősorban, amely átitatta az egész magyar közeget. A klubfutball nem volt erős: az NB1-et uraló Honvéd szinte mindig kiesett az első egy-két körben a BEK-ből, de a többi magyar klub sem volt sikeres. A színvonal szintén nem volt kimagasló. A problémákat feledtetni tudta, volt egy remek együttes, amely sikeresen vette az akadályokat. Nézzük hát, hogyan is jutott el a székesfehérvári csapat oda, hogy döntőt játsszon!

A Videoton menedzere, aki végrehajtotta ezt a csodát, nem más volt, mint Kovács Ferenc. A legendás edző 1972-ben vette át először a Vidit, akinek az irányítása alatt stabil klubbá vált a hazai mezőnyben a csapat. 1974-ben az UEFA-kupában is elindulhattak, itt a Napoli verte ki őket az első körben. A felívelés továbbtartott, Videoton 1976-ban már ezüstöt szerzett a nemzeti bajnokságban, és a 3. fordulóig jutott az UEFA-kupában. Ezek után Kovács a Vasashoz ment, utána pedig a válogatottnál töltött egy kevés időt, ahol nem sikerült marandandót alkotnia, igaz, Nyilasi és Törőcsik nem állt a rendelkezésére. Két győzelem, négy döntetlen, két vereség volt a mérlege a válogatott élén, majd lemondott, és Debrecenbe került. A székesfehérvári csapatnak nem ment jól a szekér, olyannyira, hogy majdnem kiestek, csak a jobb gólkülönbségük miatt őrizték meg tagságukat az elsőosztályban. Kovács Ferenc ismét a klub élére állt, amely már az első szezonban bronzérmet szerzett, a cél pedig az aranyérem volt. A körülmények is adottak voltak, hiszen ott állt a klub mögött a Videoton-gyár, ami biztosította az anyagi körülményeket. A keret sem volt gyenge. A Disztl fivérek mellett a csapatot erősítette Májer és Szabó is, illetve Burcsa is. A jó szerepléshez minden adott volt.

kovacsferenc-e1527690408682

Az UEFA-kupa első körében a Vidi a Dukla Prágával került szembe. Az első mérkőzésen Szabó góljával sikerült nyerni, és a visszavágón elért gólnélküli döntetlen elégnek bizonyult a továbbjutáshoz. Szabó elmondása szerint a mérkőzésen pár ezren lehettek csak, de annak a fele is magyar szurkoló volt, sőt a nagy rivális, a Sparta szurkolói is kimentek a Vidit támogatni. Kovács szerint ahhoz, hogy meglegyen a siker, kellett az akkor cserekapus Koszta János remek szereplése is, aki nagyokat védett. Jöhetett a PSG, az igazi sztárcsapat elleni összecsapás.
A Videoton játékosok elámultak, amikor meglátták, milyen remek körülmények vannak kint Párizsban. Kiváló minőségi gyep fogadta őket, és poénkodtak is egymással, itt csak nyerni lehet. A franciák lebecsülték a magyar játékosokat, úgy voltak vele, hogy könnyedén meglesz a siker. A Vidi már négy góllal is vezetett, de a végén a franciák kettőt még bekapartak. A 4-2-es győzelemre felkapta Európa a fejét. A visszavágó már csak formalitásnak tűnt. A második mérkőzésre a szocilista tábor jeles napján, november 7-én került sor. A mérkőzés estéjén hatalmas köd ereszkedett le a pályára, aminek köszönhetően látni sem lehetett. A hazaiak kettő nullára vezettek, de a látási viszonyok nagyon elromlottak, így a játékvezető lefújta a mérkőzést. Jöhetett másnap az újrajátszás délután egy órakor. A gyárakból, iskolákból hazaküldték az embereket, hogy élőben szurkolhassanak a Videotonnak. A magyar csapatot nem törte meg az újrajátszás, harmadszor is felülmúlta a franciákat, és az egygólos győzelem azt jelentette hogy jöhetett a jugoszláv óriás, a Partizán.

A mérkőzést előtt, hogy Kovács Ferenc oldja a feszültséget, betett egy pornóvideót. A megoldás igazán szokatlannak tűnt, de működött. A játékosokat teljesen sokként érte a dolog, feloldódtak, és ezek után 5-0-ra verték a Partizánt. A mérkőzés nem volt olyan sima, mint azt az eredmény mutatja, többen is kiemelték, mennyire keményen is játszották a vendégek. A meccs egyértelmű hőse Szabó volt, aki egymaga négy gólt szerzett, de a nagyarányú győzelemhez kellett Diszlt Péter több bravúrja is. A visszavágó már könnyűnek ígérkezett, holott egyáltalán nem volt az. A Partizán szurkolói nagy hangerővel buzdították a hazaikat, a félidőben 2-0-ra is vezettek, ekkor Kovács Ferenc rendbe tette őket, és a második félidőben már gólt sem kaptak. Következhetett a Manchester United elleni párharc.
Az angolok játéka ebben az időben, Kovács Ferenc szerint roppant egyszerű volt. Minél előbb felrúgni a labdát, és a nagy hústornyok megküzdenek majd valahogyan. Erre a mesteredző remek taktikát talált ki, mégpedig azt, hogy akkor lesre állítja őket. Ez be is jött, az angolok sorra futottak lesre. A Videoton pedig megúszta a nagyobb zakót, és egygólos vereséggel készülhetett a visszavágóra. A hazai mérkőzésre teljesen megtelt a Sóstói stadion. A pálya talaja kimondottan alkalmatlan volt a játékra, látni a régi felvételeken, mennyire sáros volt az egész. A Videoton egy roppant szerencsés szabadrúgással megszerezte a vezetést, és kiharcolták a hosszabbítást, majd a tizenegyeseket. Négy-négyes állásnál az MU játékosa hibázott, fölé rúgta a labdát. Gömöri pedig odaállt a labda elé. Ha berúgja, akkor megvan az elődöntő, de a Videoton játékosa elizgulta, és mellé rúgta. Szerencséjére a következő rúgást Disztl Péter megfogta, és Vadász Imre bevágta. A Videoton bejutott a legjobb négy közé.

Az öröm pedig elképesztő volt. Mindenki a Videotonra figyelt, szurkolói levelek ezrei érkeztek a csapathoz, a város teljes lázban égett. A döntőbe jutásért ismét egy jugoszláv csapat volt az ellenfél, a Zseljeznicsar. A hazai összecsapáson a Videoton 3-1-re diadalmaskodott. A visszavágón a jugoszláv sztárcsapat egy védelmi hibát követően betalált, majd a második félidőben Diszlt Péter hatalmas bakiját is kihasználták, így ők álltak már jobban. A Videotonnak nem sok esélye volt arra, hogy továbbjusson, de a Zseljeznicsar elszórakozta az előnyét. Az összefoglalón látni, három-négy komolyabb helyzetet is kihagytak, komolytalanra és könnyűre vették a figurát. A magyar alakulat pedig ezt megbosszulta, a 88. percben egy roppant szerencsés gólt szerzett a jobbhátvéd, Csuhay József. A szarajevói klub elrontotta a mérkőzést, a szerencse pedig a döntőbe segítette a fehérváriakat.

A döntő első mérkőzésére teljesen megtelt a stadion, negyvenezer ember ment ki, mindenhol csüngtek a szurkolók. A székesfehérváriakat nem segítette, hogy többen is hiányoztak. Májer, Csongrádi, Szabó sem állt rendelkezésre, a hiányukat pedig komolyan megérezte Kovács Ferenc együttese. Az eredmény sajnos a papírforma szerint alakult, a spanyol gigászok könnyedén, 3-0-ra nyertek, ezzel tulajdonképpen el is döntötték a kupa sorsát. A vereség ellenére a fehérvári szurkolók a lefújást követően is percekig tapsolták a hőseiket. A visszavágó nem kezdődött jól, rögtön tizenegyeshez jutottak a madridiak, félő volt, hogy egy korai gól megpecsételi a meccset, és súlyos vereséget szenved a Vidi. Disztl Péter azonban hárította a büntetőt, így maradt a gól nélküli döntetlen. Az utolsó percekben pedig Májer bombagóljával a Videoton meg is nyerte a mérkőzést, így a visszavágón elért győzelemnek köszönhetően lehetett ok az ünneplésre. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy mind a két csapat győzött a döntőben. A madridi szurkolók pedig éltették és tapsolták a magyarokat, nem kicsi elismerésnek számított ez!

iszb-20180601-20-760x1024

A Videoton páratlan sikert ért el, olyat, amire egy magyar csapat sem volt képes azóta. Hozzá kell tenni, hogy ehhez a sikerhez páratlan szerencse is járult. A Videoton akár már az első körben is kikaphatott volna, de a Manchester United ellen is közel állt a kieséshez. A léc leginkább a jugoszlávok ellen rezgett. Hatalmas siker volt, az kétségtelen, de a magyar futball problémáit nem sikerült azóta sem orvosolni. A következő évben a magyar labdarúgó-válogatott kiesett a világbajnokságról, és azóta sem sikerült kijutni egyszer sem. A gondok, a problémák, a belterjesség, a bunda, a politikai játszmák, a politika élősködése a magyar futballon most is tart. De a magyar futball már akkori állapota nem veszi el a Videoton játékosok érdemeit. Álljon itt annak a magyar csapatnak a névsora, amely utoljára játszott európai kupadöntőt:

Disztl Péter
Csuhay József, Disztli László, Végh Tibor, Horváth Győző,
Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc, Vadász Imre, Szabó József,
Májer Lajos, Novath György
Csereként pályára lépett: Palkovics István, Witmann Géza
Vezetőedző: Kovács Ferenc

Felhasznált források: Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról, A ’86-os válogatott történet, Helikon Kiadó, 2020, Budapest.
Az utolsó kupadöntő: https://www.youtube.com/watch?v=u1bXCF6thes&t=3937s

Képek forrása: sport1tv.hu, 24.hu, zoom.hu