Legutóbb december 3-án gyűlt össze a Vasi Élménypedagógiai Műhely az Erzsébet Ifjúsági Alap Szombathelyi Közösségi Terében, ahol az élménypedagógiában előforduló természetes és mesterséges kihívásokról gondolkodtak közösen.
Intenzív nyáron vannak túl a Pedagógia Plusz trénerei, ami a Vasi Élménypedagógiai Műhely soron következő alkalmát ihlette december 3-án. A helyszín ezúttal az Erzsébet Ifjúsági Alap Szombathelyi Közösségi tere volt.
A Pedagógia Plusz trénerei a nyár folyamán összesen hét, államilag gondozott fiataloknak szóló tábor szervezésében vettek részt, ahol a szakmai hátteret is ők nyújtották. Kétféle tábor volt: az egyikből kettő volt, ahol 30-30 fő vehetett részt – ez volt a hatnapos kalandtábor, illetve volt öt olyan alkalom, amin 10-10 fő vehetett részt – ez volt az ötnapos expedíciós tábor. Ez utóbbi egy élménypedagógiai módszerekkel gazdagított vándortábor volt, ami során a gyerekek az első és az ötödik napot a Hegypásztor Erdei Iskola és Turistaszálláson töltötték, viszont három napot, két éjszakát úton voltak a Vasi-hegyhát szőlőhegyei között.
Szabolcs Gergely, a táborok szervező-trénere elmondta, a nyár folyamán gyakran használták azt a kifejezést, hogy természetes kihívás. Úgy gondolták, ezek az expedíciók azért voltak hatékonyak, mert természetes kihívások elé állították a fiatalokat, ugyanakkor nem igazán definiálták maguknak, hogy mit is értenek pontosan természetes és mesterséges kihívások alatt. Innen jött az ötlet, hogy erről a témáról közösen gondolkodjanak a Vasi Élménypedagógiai Műhely keretében, melyen a Pedagógia Plusz két trénere mellett gyermekvédelemben dolgozó szakember, tanárok, egyetemi hallgatók is részt vettek.
A közös gondolkodáshoz persze elengedhetetlen, hogy a résztvevők ugyanazt értsék az élménypedagógia fogalma alatt. A Pedagógia Plusz trénerei legszívesebben Werner Michl Élménypedagógia című könyvében leírt definíciót használják, ami szerint az élménypedagógia egy cselekvésorientált módszer, mely során mintaszerű tanulási folyamatok segítségével a résztvevőket fizikai, lelki és szociális kihívások elé állítjuk, ezzel támogatva személyiségfejlődésüket, így képessé téve őket saját életük felelős vezetésére. Egy-egy élménypedagógiai foglalkozás lehet természetes vagy mesterséges. Szabolcsékat gyakran hívják mesterséges keretek közé, hogy tartsanak tréninget – például egy pedagógus-továbbképzésen. Ilyenkor nyúlnak egyebek mellett az emberi ördöglakathoz, ami egy olyan problémamegoldó játék, amelynek célja az, hogy a résztvevők feltörjék. Ezzel szemben az élménypedagógia lehet természetes is, melynek egyik legjobban működő fajtája az expedíció, amit a trénerek a nyár folyamán is használtak. Mindegy, melyikről van szó, a lényeg, hogy az élménypedagógiai foglalkozás vezetője figyeljen arra, hogy legyen feldolgozás, azaz három egyszerű kérdés mentén a résztvevők gondolják át, hogy mi történt, mi volt ebből fontos és hogyan tovább. Történik egy aktivitás és van egy feldolgozás: így kerek egy élménypedagógiai foglalkozás.
Szabolcs Gergely tréner – Fotó: Czirók Dániel
A műhelymunka során kiscsoportokban gyűjtötték össze a résztvevők, mit gondolnak a természetes kihívásokról. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a természetes kihívás nem kikényszerített dolog, nem mi generáljuk, nem tervezhető és a résztvevők nem is tudják befolyásolni. Lényeges különbség az is a mesterséges kihívásokhoz képest, hogy ebben az esetben nagyobb a megoldásra való hajlandóság, hiszen ezeket nem lehet úgy otthagyni, mint egy mesterséges játékot.
Ezeket az állításokat az is megerősítette, amit Pál Laura tréner mesélt a nyári expedíciós táborokról, melyeken ő mint vezető vett részt:
– Többször is eltévedtünk, hiszen nekünk, trénereknek sem volt helyismeretünk; mindössze egy térképünk volt, és az égtájakat próbáltuk beazonosítani. Az elágazásoknál ezért közös döntéseket hoztunk, hogy merre haladjunk tovább. A végén már a gyerekek is elkezdtek azon gondolkozni, merre lenne érdemes mennünk. Egyébként maguk építettek táborhelyet is. Volt, amikor óriási viharban volt részünk jégesővel és széllel, reggelre viszont nem áztunk be, mert a gyerekek kiméregették a sátort és hoztak plusz téglát. Másnap nagyon büszkék voltak magukra. A tüzet is maguk rakták meg az ételfőzéshez. De ezek mellett is bőven akadt még kihívás: az, ha valaki (vagy mindenki) fáradt volt, vagy éppen az, hogy legyen elég víz. Sőt, volt, hogy elveszett egy fülbevaló hátulja egy lekaszált réten és neki kellett állnunk keresni – idézte fel az emlékeket Laura.
A táborok során szerzett tapasztalatokat Szabolcs Gergely összegezte:
– Az expedíciós tábor során elindultak olyan folyamatok, amiket az élménypedagógia amúgy is a zászlajára tűz, így a fiatalok megismerkedhettek azzal, mi az, hogy együttműködés, kommunikáció, vezetés, felelősség. A programok reflexióval zárultak, ami során feldolgozhatták a tapasztalataikat.
Az élménypedagógiai kihívások természetét illetően fontos tanulságokat leszűrő műhelymunkát követően hivatalos bejelentésre is sor került: a trénerek örömmel osztották meg a résztvevőkkel a hírt, miszerint május 9-én a Pedagógia Plusz és a Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ megrendezi az I. Nyugat-magyarországi Élménypedagógiai Konferenciát. Ezen élménypedagógiai előadások mellett lesznek workshopok is, így a programnak elmélet- és gyakorlatorientált része is lesz.
Czirók Dániel galériája
