Ugródeszka, sekély víz – Megnyílt a végzős hallgatók diplomakiállítása

A végzős képalkotás szakos hallgatók diplomakiállításának megnyitóján az érdeklődőket elsőként Czenki Zsuzsanna, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatója köszöntötte, ugyanis a helyszínt idén is a Múzeum tagintézménye, a Szombathelyi Képtár biztosította. Mindenekelőtt a tárlat címválasztásával kapcsolatban osztotta meg gondolatait. Úgy véli, ha az „Ugródeszka, sekély víz” a hallgatók ötlete volt, akkor az a jövőtől való félelemre utalhat, ám ha a tanáraik fejéből pattant ki, akkor ez tőlük inkább kedves figyelmeztetés lehet a jövőjükkel kapcsolatban. „Mindig a körülmények alapján ítéljenek! Milyen az a deszka? Mekkora lendületet lehet róla venni? A víz valóban sekély-e vagy mély? Mindenesetre, az úszás művészetével is foglalkozzanak!” – intézte intelmeit a végzősökhöz az igazgatóhelyettes.

 

Felmásztam most, hogy jöjjek le?
Talpam alatt a bizonytalanság,
Ugorjak vagy másszak vissza?
A döntés csekély, a következmény kritikus.

A beszédek sorát dr. Németh István, az ELTE szombathelyi ügyekért felelős koordinációs rektorhelyettese, a Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ igazgatója folytatta. Elmondta azt is, hogy szerinte minden kiállított mű szemet gyönyörködtető, hiszen a hallgatókat tanáraik az elmúlt évek során kiképezték arra, hogy „a világ rezgéseit finom antennaként bevegyék, magukévá tegyék, amit aztán a saját nyelvükön megformáznak”. Készman József, a Ludwig Múzeum Budapest Gyűjteményi, Kiállítási és Tudományos Osztályának vezetője, a Tanszék egykori oktatója felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a képalkotás szakos hallgatóknak a szöveges szakdolgozat mellett elkészült alkotásaikat – úgy, mint most – diplomakiállítás formájában kell bemutatniuk.

„A diplomakiállítás egy kompromisszum-helyzet. Nehéz belőle jól kijönni. Olyan több irányba mutató, vegyes alkotói elképzeléseket kell egyszerre láthatóvá tenni, összekapcsolni, amelyek eredendően más-más motivációból, eltérő szakmai megoldásokkal és változatos médiumokban születtek meg. Olyan, mint amikor a strandon felmászol egy több emelet magas ugrótoronyba, ahonnan nem látod a medence alját. A hallgatóknak a kiállítást követően döntést kell hozni: a pályán maradjanak; alkalmazott vagy autonóm irányba haladjanak; törekedjenek egy sikeres alkotói karrier kialakítására; itthon vagy külföldön; mennyire simuljanak bele a kortárs trendekbe, mennyire kapcsolódjanak más területekhez; vagy egyáltalán hogy gondolkodjanak magukról; milyen feladatot vállaljanak művészként a jövő társadalmában? Ugrásra felkészülni! Vigyázz, kész…!” – ez pedig már a kiállítás leírásában olvasható. Ezzel kapcsolatban osztotta meg gondolatait a hallgatósággal dr. Bordács Andrea, a Vizuális Művészeti Tanszék vezetője. Elmondta, hogy ez a kiállítás fontos állomás a végzős hallgatók életében, de ez csupán egy folyamatnak a része; többen terveznek mesterképzésre jelentkezni. Hozzátette, hogy voltak olyan hallgatók, akik régóta készültek már itt bemutatni a munkájukat, de akadnak olyanok is, akiknél az alkotásuk elkészülte versenyfutás volt az idővel.

Az idei évben Kaposváron megrendezett XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Művészeti és Művészettudományi szekciójában a Tanszék tíz hallgatója indult, akik ezen a kiállításmegnyitón különböző jutalmakat vehettek át. Elsőként Takács Szilvia kimagasló eredményét ismerték el; a tavaly végzett egykori hallgató Elhagyott terek című, tíz darabból álló, vegyes technikával készült, ember nélküli, falusi tereket ábrázoló sorozatát Festészet tagozatban második helyezéssel díjazták. Az OMDK-n munkájukat sikerrel bemutató Lukács Klaudia, Hajas Ádám, Katona Viktória, Nagy Dóra, Dóczé Szilvia, Márk Martina, Pospischil Mercédesz, Nyerges Kincső és Reiber Nikoletta szintén elismerésben részesült, melyeket Bordács Andrea és Készman József nyújtott át a hallgatóknak. Könyvjutalmat kapott még Bánhegyi Beatrix a Tanszéknek benyújtott logótervezetéért, Tóth Tifani a publikációs munkákban, illetve a diplomakiállítás grafikai arculatában való aktív részvételéért, a levelezős hallgatók közül Kottrik Zoltán pedig szobrászi tevékenységéért. A tárlat előkészítési munkálatait maguk a hallgatók végezték a Kiállításrendezés 2. kurzus keretében. Munkájukat Salamon Júlia kurátor, művészeti író és kulturális menedzser, a Tanszék óraadó tanára koordinálta, akit ezért külön köszönet illetett.

A kiállított művek rendkívül sokszínűek, mind témájukat, mind az alkalmazott technikákat tekintve. A továbbiakban ezek közül szemezgetünk. Márk Martina OMDK-munkájához hasonlóan most sem szakadt el a növényvilágtól; a különbség főként annyi, hogy előbbinél a festészet, utóbbinál pedig szenvedélye, a fotózás irányából közelítette meg a témát, melyet az idő motívuma köré épített. Úgy tekintett a fákra, mintha azok emberek volnának: igyekezett öregedő bőrüket, egész testes alakjukat, élőközösségüket, életüket és halálukat az idő rohanó múlásának folyamatában dokumentálni. A fekete-fehér képeket a fényképezőgép ősével, lyukkamerával, többperces exponálási idővel készítette el. Az elmúlás gondolata jelent meg Baján Tamás Bence munkájában is. „a Halál új napként gyúl ki majd, / s fényében bús agyuk virága még kihajt!” – mondja Charles Baudelaire. Tamás ezt próbálta meg átültetni egy olyan természetképbe, amelyet elnézve az ember könnyen megértheti azt, hogy milyen könnyen, akár egy apró szellő hatására megváltozhat az életünk, és azt, hogy talán valahol máshol, valamilyen más formában kezdődik újra.

Balassa Klaudia önmagához hűen Laud termékeket mutatott be a márka megálmodójaként. Célja évek óta az, hogy környezetbarát portékákkal örvendeztesse meg lelkes vásárlóit, így a kiállításon találkozhatunk például a vászontáskájával, ami hűséges társunk lehet a mindennapi bevásárlás során nejlonszatyrok helyett. A textil Katona Viktória alkotásaiban is előkerült, ő ugyanis – a kezdetben terápiás célzattal, hobbiként – hímzett ágyneműit állította ki. Nagy Dóra pedig egy esküvői ruhát alakított át úgy, hogy olyan anyagot csempészett bele, amit ő maga festett meg, ezzel absztrakt expresszionista stílusjegyeket viselve magán.

Epres Virág Hajnalka Képtársas című munkájának célja az volt, hogy olyan játékos, interaktív felületet hozzon létre, ami egyrészt a laikus közönséget ismerteti a művészeti világ problémáival, másfelől azonban szórakoztatja a témában jártasabb szemlélőket is. Gőcze Bianka is humort csempészett az alkotásába: jelmezkészítéssel mutatott be egy olyan fantáziavilágot, ahol léteznek járkáló plüssállatok. Márpedig az általa megálmodott és elkészített farkas a jövőben is járni fog, hogy részt vegyen a SEK népszerűsítésében, és ezzel a SEK kabalafigurája lehessen. Bianka egyébként erre vonatkozó tervezetét benyújtotta az ELTE SEK HÖK által meghirdetett pályázatra, melyet sikerrel nyert el; ez is hozzájárult a tehetséges hallgató álmának megvalósításához. A Farki névre hallgató figura pedig már be is mutatkozott a nagyközönség előtt az idei Tavaszi Egyetemi Napokon.

„Két aranypántot viselünk homlokunkon; egyik cigány identitásunk, másik meg magyar kultúránk” – fogalmazta meg a hazai roma etnikum kiemelkedő festőművésze, Péli Tamás érzéseit származásával kapcsolatban, s vette át tőle a végzős Farkas Ervin. Úgy véli, olaj-pasztell-farost munkájába belefestett mindent, amit népe iránt érez. Ezt egy cigány népmese nyomán tette meg, mely a magyarországi cigányok himnuszának alapgondolatát képezi.

Az összes kiállító diplomázó hallgató: Baján Tamás Bence, Balassa Klaudia, Böröndi Krisztina, Dóczé Szilvia, Epres Virág Hajnalka, Farkas Ervin, Garger Henrietta, Gőcze Bianka, Gulyás Máté, Katona Viktória, Kottrik Zoltán, Kovárczi Erika, Leszkovich Elíz Virág, Márk Martina, Nagy Diána Judit, Nagy Dóra, Németh Csilla, Soós Enikő, Spanyó Ramóna, Toplak Bianka, Vodenyák Alexa, Vörös Gizella.

A diplomakiállítás megtekintését szívből ajánljuk, melyet június 23-ig, keddtől vasárnapig, 10 és 17 óra között tehettek meg a Szombathelyi Képtárban (Rákóczi Ferenc u. 12). A jegyinformációk ide kattintva érhetők el.

 

Kiemelt kép: ELTE SEK