Sikeres Futófesztivál Szombathelyen

Joggal kérdezheti az olvasó, hogy ugyan már, egy „kisebb” rendezvény, mint a vasárnapi fesztivál miért jellemezhető egy ilyen emelkedett kifejezéssel. Szeptember 23-án a “Schaeffler Savaria V. Futófesztivál Szombathelyen” szervezői pólójában bicikliztem haza, amikor azon gondolkoztam, hogyan is tudnám leírni ezt a napot? Összefogás, ez a szó ugrott be.

Kívés Istvánnal készített interjú alatt is már kezdtem kapiskálni, hogy mennyi embert kell megmozgatni egy ilyen eseményen, hogy sikeres legyen; múlt vasárnap viszont saját bőrömön tapasztaltam meg mindezt. Nem is húzom az olvasó idejét, szép lassan kezdjük el összeszedni, hogy kik is fogtak össze, hogy a SZoESE szervezésében megmozduljon Szombathely! A Kívés István által is kiemelt városi támogatással kezdeném én is, hiszen számos anyagi vonzata van egy nagyszabású futóversenynek, – igen a Szombathelyi Futófesztivál méltán nevezhető így – amik a színfalak mögött, a laikusok szeme elől rejtve maradnak. Tehát Szombathely Városa, Önkormányzata az első, amelyeknek jár a köszönet, hiszen évről-évre támogatják a szombathelyiek futóversenyét.

 

Következő szereplőnk nem más, mint a névadó szponzor a Schaeffler Savaria Kft., akik újabb szintre tudták emelni a Kívés István, Hurtik Péter, Koltai Miklós és a MASZ által megálmodott versenyt. Volt szerencsém több futófesztivál érmét a kezemben tartanom: mindegyik éremnél az volt a “pláne”, hogy egyedi volt. Az egyedileg megtervezett érmek bája, hogy a versenyző látja, kézzel is foghatja a szervezők munkáját. Nem egy tucatérmet kap, hanem egy egyedi, az adott versenyre, szervezőbrigádra jellemző emlékkel gazdagodik. Úgy gondolom, az idei Szombathelyi Futófesztivál igényesen megtervezett befutóérme eleget tesz a fentieknek és egy újabb szinttel emeli az esemény értékét a résztvevők körében.

Természetesen jár a köszönet a Magyar Atlétikai Szövetségnek, akik megadták a lehetőséget Szombathelynek, a SZoESE egyesületének, hogy egy Országos Bajnokság helyszíne és szervezője legyen. De itt nem áll(t) meg a munkájuk. Nagyon sok segítség jött tőlük, kezdve a versenybírákon át, az érmek, kupák elkészítésig. Sőt, a díjkiosztón is gyorsan a szervezők segítségére siettek, amikor kisebb probléma támadtvolt, hogy, ki melyik érmet is kapja.

Ők, a fentiek voltak azok a szereplők, akik nevüket adták ehhez a remek eseményhez. De vajon kik voltak a szürke eminenciások, a zongoracipelők, akik azt biztosították, hogy minden flottul menjen vasárnap 8:00 és 17:00 között? Bár a Polgár Tibor által biztosított rajtpisztoly 13.00-kor dördült el először, a szervezőknek és segítőiknek már 8:00-kor találkozón és eligazításon kellett részt venniük az egyetem területén. Nagyon jó volt látni, hogy mennyi ember segít abban, hogy a versenyzőknek minden zökkenőmentesen menjen. A versenyzők közül legtöbben „csak” a versenypályát, valamint az érmeket-kupákat látják, illetve még a nevezésen találkoznak a szervezőkkel. Szerintem akkor végzik jól a dolgukat a segítők, ha tényleg semmi másra nem tudnak visszaemlékezni a futók, csak a pályára és az esetleges érmekre.

A vasárnapi délután erre egy jó példa volt. Az útlezárásoknál, frissítőpontoknál, regisztrációknál segítő diákok és hallgatók, nagyon fegyelmezetten végezték feladatukat. Jó volt látni, hogy átérzik a felelősségüket, ezért tudásuk legjavát nyújtják, legyen szó a rajtcsomagok kiosztásról vagy útvonal-biztosításról. Itt érdemes megemlítenem, hogy az ő munkájukat vezénylő „főszervezők” is állandó figyelemmel követték feladatuk precíz teljesítését. És persze ne feledkezzünk meg Kívés Istvánról és Farkas Beniről sem, akik 12:00-től szórakoztatták a regisztrálni, bemelegíteni érkező versenyzőket és családtagjaikat. Ők voltak a hangulatfelelősök, akiknek hangját az egyetem technikusa, Palla Nándor biztosította.

Sportszervező és sportmenedzser hallgatóként az iskolapadban eltöltött évek alatt azt tanultam, vagyis próbálták belém verni, hogy egy sportrendezvénynél a legfontosabb szempont az bizony a “piszkos” anyagiak. Ezen a szeptemberi vasárnapon viszont nem az jutott eszembe hazafele biciklizve, hogy vajon mennyi lehetett az esemény profitja, vagy a szervezők ki tudták-e hozni nullszaadósra a rendezvényt. Ami először átfutott az agyamon, hogy mindenki, legyen szó versenyzőről, vagy éppen szervezőről, mosollyal a száján hagyta el az egyetem épületét. Teljes mellszélességgel mondhatom, hogy ennél fontosabb nincsen. És mindez nem jöhetett volna létre összefogás nélkül, úgyhogy nagy köszönet a közel ezer embernek, akik részt vettek a “Schaeffler Savaria V. Futófesztivál Szombathely”-en. A közel hatszáz futótól elkezdve, a takarítónőkön és MASZ-on át, a 200-250 szervezőig bezárólag.

Jövőre fogjunk össze újra!