Hetedik évadát kezdte meg február utolsó napján a szombathelyi Spricc romkocsma első emeleti, kellemesen félhomályos helyiségében a Savaria Irodalmi Műhely. A három éve alakult társaság tucatnyi állandó tagja mellett folyamatosan érkeztek a szerda esti alkalmi vendégek, akik lendületből csatlakoztak be a folyamatosan hullámzó irodalmi vitákba.
Majdnem harminc ember zsúfolódott össze szerda este az állólámpákkal és fotelekkel felszerelt polgárház-érzetet keltő kocsmaszobában. Az új vendégek kedvéért a Műhely jólismert arcai is bemutatkoztak, majd Vincze Bence, a Műhely jelenlegi szervezője szólította meg egyenként az új jövevényeket, akik először találkoztak a sokszínű társasággal.
Bánhelyi Judit Léna felolvas Fotó: Mihajliv Renáta
Elsőként, a szándék szerint bátorító példával elől járva, én olvastam fel Porcelán című elbeszélésemet, amit rögtön építő vita követett a szerző és alkotása közötti kapcsolatról. „A szerző halott.”– utalt Barták Balázs irodalomtörténész Roland Barthes híres tanulmányára, így minden alkotói magyarázat okafogyott és visszatetsző. Az éles kritikák azonban nem szegték kedvét a most csatlakozó műhelyeseknek sem: Bánhelyi Judit Léna olvasta fel már helyezett, a #metoo jelenségre válaszoló slamszövegét, őt pedig Szabó Laura klasszikusabb szerelmes verse követte. Egy mindenki számára ismerős vonatút lírai megörökítésével mutatkozott be Baumgartner Zsófi, majd Lutor Katalin énekelte és szavalta saját költeményeit. Az est vendége volt Paukovics Gergely zenész és slammer is, aki dobpergés-gyorsaságú költeményével lezárta az estét.
Életkép Fotó: Mihajliv Renáta
A Műhelynek azonban, ahogyan ezúttal is bebizonyosodott, nem csak azok a nélkülözhetetlen tagjai, akik írnak és előadják saját műveiket, legalább ilyen fontos a többé vagy kevésbé műértő hallgatóság, akik szerdán is hálás vitaközönségnek bizonyultak: ezek a beszélgetések jelentik az estek sava-borsát, s valóban kecsegtető, hogy mindig akad pár tucat ember, akik minden divatos sztereotípiával leszámolva, a borgőzös irodalmat választják a hagyományos szerda esti diszkó helyett.
Három év
A hetedik évad kezdete arra is alkalmas időpont, hogy röviden összefoglaljuk a SEK Irodalmi Műhely néven alapított kör múltját: Fűzfa Balázs irodalomtörténész és a szombathelyi egyetem irodalomtudós tanárai segítségével Lutor Katalin és Kocsis Marcell váltotta tettre azt az igényt, amit a régi egyetemi irodalmi diáktársaságok hiánya szült. Az elképzelés szerint a fiatal alkotók inspirációval és őszinte kritikával gazdagodva térnek haza egy-egy Műhely-estről. Ennek megfelelőn a Műhely vendégei között voltak egyetemi tanárok, írók, zenészek, pesti ELTE-s vendégek, de új tereket nyitva, könnyűzenei koncerteket is szerveztek szombathelyi kávéházakba és pubokba.
Fotó: Mihajliv Renáta
Már az induló 2015-ös év tavasza olyan jól sikerült, hogy a társaság végleg „kiköltözött” a városba, viszontagságos vándorlás után állandó helyet pedig (egyelőre) a Kossuth Lajos utcában működő Spriccben talált. Az állandó helyváltoztatáson túl a Műhely kezdeti gyerekbetegségei közé tartoztak a megengedő, megalkuvó kritikák: ezt a kompromisszumot az alkotó barátok megsértése miatti félelem szülte, ugyanakkor ezeket a gátlásokat jórészt sikerült levetkőzni, ma már nem ritkák a majdnem parázs viták sem.
Valódi alkotói műhellyé ezzel együtt egyelőre nem vált az irodalmi kör, de a Nyolc Ág Művésztáborral és az f21.hu kulturális portállal szorosan összefogva és együttműködve a szervezők idén még magasabb minőségre törekednek az estek szervezésében, annál is inkább, mert Szombathelyen formálódik egy, főleg fiatalokból álló réteg, akiknek mindennapi igényük a művészet, a kultúra, az irodalom, és hajlandóak érte időt, pénzt áldozni.
