Szeptember 18-án rendezték meg a Kulturális Örökség Napjai keretében az Egyetemi Könyvtár nyílt napját, ahol nem csak a könyvtár történetéről tudhattunk meg többet, hanem megtekinthettük a könyvtár egyik, ha nem legértékesebb könyvét, az úgynevezett Dante-kódexet. Most megmutatjuk, mi hogyan láttuk az eseményeket.
Pár perc késéssel érkezem az Egyetemi Könyvtárba. Az aulában már elkezdődött a könyvtártúra. A csoportot vezető könyvtáros először a könyvtár építészeti érdekességeiről, elsősorban díszítéséről beszél. Ennek meghatározó eleme az úgynevezett sgrafitto technika, amely nálunk főleg a reneszánszban élte virágkorát. Az eljárás lényege, hogy az egymásra felvitt anyagok egy rétegét precízen visszakarcolják, így előtűnik a mélyebben lévő sötét réteg, tetszőleges formákat kiadva. Az Egyetemi Könyvtár épülete kívül és belül egyaránt jelentős dekoratív értékkel bír; a külső rész sgrafittói Than Mór, a bentiek Lotz Károly kezét dicsérik.
Than Mór nevével még egyszer találkozunk, hiszen ő festette a Nagyolvasó bejárata fölött lévő egész alakos Ferenc József-festményt is. Ezt már a Nagyolvasóban tudjuk meg; előtte még vezetőnk körbekérdez, tudja-e valaki, ki látható a képen? Az egyik résztvevő hamar meg is adja a helyes választ. A császár azért került ilyen prominens helyre – azon túl, hogy ő volt a császár –, mert jelentős magánvagyonnal járult hozzá a könyvtárépület megépítéséhez. Ezt különben 1876-ban adták át. A festmény sorsa valahogy magába sűríti az egész magyar 20. századot: a Tanácsköztársaság alatt leveszik, a Horthy-korszakban visszahelyezik, majd 1948 után a Rákosi-, később a Kádár-címer látható helyette. A falfestményekkel díszített teremben – melyek a tudományágak allegorikus megjelenítései, és amelyek szintén Lotz Károly művei – néhány 10 000 könyv található, de ennél a Könyvtár teljes állománya jóval nagyobb: kb. 2 millió.
Felkapaszkodunk a Könyvtár egy látogatók által kevésbé érintett helyére is: a főigazgatói szobába. A szoba falán a korábbi főigazgatók arcképei láthatók kifüggesztve, mellettük a legfontosabb tudományos munkájuk címlapjával. Talán kevesen tudják, de egészen 1984-ig, több, mint száz éven keresztül a főigazgatónak a Könyvtár épülete szolgált lakhelyként. A mennyezeten falfestmények is találhatók – természetesen Lotz művei. A szoba fő attrakciója a hatalmas méretű, úgynevezett Perczel-gömb, ami az ország második legnagyobb földgömbje. Kiállítva csak a másolat látható, az eredeti 1862-ben készült, ezt jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.
Innen, a csoporttól leszakadva, már rohanok át egy másik terembe, ahol már zajlik a nap legnagyobb eseménye, a Dante-kódex bemutatója. A kódex 1343 és 1354 között keletkezett Itáliában – művészettörténeti jelentőségét többek közt az adja, hogy miniatúrafestészete a velencei iskolát képviseli, ami ez idő tájt kezdett függetlenedni az addig domináns bizáncitól. Magyarországra feltehetőleg Nagy Lajos uralkodása alatt kerülhetett. A 16. században, Buda elfoglalása után a törökök hadizsákmánya lett, hazánkba csak a 19. század végén került vissza, ajándékként a törökökkel való szolidaritásért.
A kódex a nevét onnan kapta, hogy Dante alapművének, az Isteni színjátéknak másolata található benne – világhírét ennek köszönheti, hisz ez az egyik legrégebbi kézírásos Dante-másolat. Gondoljunk bele: a Commedia megszületése után már húsz évvel megtalálható volt hazánkban egy példány a műből!
A könyv restaurációs munkálatairól a kódex egyik restaurátora, Kozocsa Ildikó mesél. Elmondja, hogy a könyv eredeti, hollós korvinacímere elveszett. Ezt onnan lehet tudni, hogy mikor a könyv első magyar kutatói a 19. században Törökországban jártak, még megvolt a borító, viszont amikor hazahozták, már nem. Jelenleg egy törökök által készített egyenkötés borítja a könyvet. A restaurációs eljárást nehezítette, hogy a pergamen igencsak erodálódott az évek alatt, köszönhetően annak, hogy – szerves anyag lévén – rengeteg baktérium támadta meg. Ennek ellenére – mivel a betűket formázó festék szerencsére szervetlen – a szöveg jól olvasható maradt.
A kódex egyébként nem a teljes Dante-szöveget tartalmazza. Ennek oka a mai, szerzőséget szentként kezelő gondolkodásunk miatt igencsak kiválthatja megütközésünket: minden bizonnyal kevesebb pergamen állt rendelkezésre, ezért a másoló úgy döntött, kihuzigálja az olyan „feleslegesnek ítélt részeket”, mint pl. a hasonlatok.
Kozocsa arról is beszélt még, hogy igencsak ritka pillanatnak lehetünk tanúi, ugyanis a kódex legutóbb 2007-ben volt kiállítva, a fakszimile kiadás elkészültekor, és valószínűleg jó darabig nem is lesz hasonló alkalom. Így talán már érthető, miért volt, hogy az előadás vége után áhítattal húztam végig kezeim a kódex lapjain – persze, nem az eredetin, hanem a fakszimilén. Az eredeti egy vitrinbe zárva volt megtekinthető. Fotót persze nyilván csináltam róla, így, ha más nem, hát emléknek mindenképp megmarad.
A fotókat Czirók Dániel (ELTE Online) készítette. Az eseményről készült galériát itt éritek el.
