Sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan intézmények munkásságát mutassuk be, melyek célja a kulturális értékek megőrzése és ezek megismertetése. Szó lesz többek között színházról, irodalomról, személyes és hivatalos dokumentumokról, könyvekről, kegyeleti kultúráról és népi hagyományokról. Elsőként a Fiumei úti székhelyű Nemzeti Örökség Intézeténél (NÖRI) jártunk.
A Keleti pályaudvartól néhány perc sétára rejtőző Fiumei úti Sírkert sétaprogramjáról már írtunk egy korábbi cikkünkben. A sírkertet fenntartó intézetet 2013-ban hozták létre, vezetője a kezdetektől fogva Radnainé dr. Fogarasi Katalin. Tőle tudjuk meg, hogy az idegenvezetési, karbantartási, kertészeti és szellemi területeken dolgozó munkatársak száma kb. 100 főre tehető, és szerencsére egy viszonylag állandó csapattal dolgozik együtt. „Minden egyes nap örömmel tölt el, mikor bejövök ide. Jó a környezetünk, tiszta levegő vesz körül, és nincsen semmilyen elmúlásra emlékeztető érzetünk, inkább egy parkba térünk be dolgozni nap mint nap. Az összes munkatársunk az itt megtalálható négy épület egyikében tevékenykedik. Azt hiszem, az ő nevükben is mondhatom, hogy nagyon szeretnek itt dolgozni.” – meséli Főigazgató Asszony.
Hogy is zajlik egy nap az Intézetben? Legkorábban a fizikai munkatársak kezdenek és ők is fejezik be a munkát a leghamarabb: még kapunyitás előtt ellenőrzik és kijavítják az esetleges hibákat. A szellemi területen dolgozó kollégáknak 8:00-tól 16:30-ig tart a munkaidejük, ez alól talán a vezetői munkatársak kivételek, akik a fix időkereten túl akár hétvégén is munkálkodnak. Ez leginkább a társadalmi kapcsolatokért felelős kollégákat érinti, mivel egy-egy megemlékezést szombaton tartanak. Példa erre a február 13-i, a Farkasréti temetőben Budapest ostromának civil áldozatairól tartandó megemlékezés, amit Főigazgató Asszony kezdeményezésére 15 éve szerveznek meg. A nemzeti sírkertbe sorolt közel 6000 sír közül válogatnak ki minden évben egy szűk metszetet és állítják össze az éves munkatervet, ami magába foglalja a megemlékezéseket, a kiadványok és kiállítások tematikáját. Az intézet feladatához az úgynevezett védett sírok karbantartása is hozzátartozik, az adott év évfordulóinál ezek állapotát is vizsgálják, és ha kell, rendbe hozatják. A legközelebbi ilyen esemény március 12-én, a 180 évvel ezelőtt született, és az 1848-as forradalomban mártírhalált halt Forinyák Gézáról való megemlékezés lesz, akinek a sírját is renoválni fogják erre az időpontra.
Beszélünk természetesen a járvány hatásairól is: nem szabad elfelejteni, hogy a Fiumei úti sírkert elsősorban egy temető, így temetésekre további napokat kellett beiktatniuk. Vezetőként a megvont anyagi támogatások, a költségek átcsoportosítása jelentett kihívást a Főigazgató Asszony számára, de törekedett arra, hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyekkel meg tudja tartani kollégái munkahelyét. Magas szinten figyelnek a munkatársak egészségére: ha valaki elkapta a vírust, az adott munkaközösséget tesztelték. A Demján Sándor Alapítvány támogatásával pedig egy fertőtlenítő kabint állítottak fel a főépület előtt.
Öröm az ürümben, hogy a közösségi oldalakon megerősödött az intézet jelenléte: „Olyan anyagok kerülnek ki a munkatársaim, illetve az Újságmúzeum vendégposztjaiban, amik sokszor számomra is meglepetést okoznak. Minden tevékenységünkre vonatkozóan az volt a kérésem kollégáim és együttműködő partnereink felé, hogy sokkal érdekesebb tartalmat adjunk közre, mint amit a böngészőbe beírva is megtalálunk. Úgy gondolom, jó úton járunk ebben, őszintén szólva az én ismereteim is gyarapodnak mindennap. Azt tervezem, hogy egy önálló kiadványt jelentetünk meg ezekből az írásokból.”
A NÖRI állandó rendezvényei közé tartozik az Emlékhelyek Napja, mely normál körülmények között májusban kerül megrendezésre, de tavaly augusztusban tartották meg. Erre a napra 20 nemzeti és 50 történelmi emlékhely készül saját programokkal szerte az országban, hogy megmutassa építészeti, katonai, művészeti és történelmi jelentőségét. A nyitórendezvény házigazdája az a helyszín, amely előző évben elnyeri az Év Emlékhelye Díjat, a zárórendezvény pedig minden évben a sírkertben kerül megrendezésre. Tavaly a záró koncerten a járványhelyzet miatt maximum 500 fő vehetett részt, nekik előzetesen regisztrálniuk kellett, a szervezők pedig olyan rendszer szerint ültették le a vendégeket, hogy amennyiben vírusra okot adó gyanú merül fel, lehetőség nyíljon a visszakövetésre. „Szerintem a tavalyi évnek a legszebb rendezvénye és estélye volt az emlékhelyek napja” – mondta Főigazgató Asszony.
Történész szakos hallgatótársaim figyelmébe ajánlom a NÖRI és az ELTE között kötött gyakornoki megállapodást, amivel sokan élnek és éltek is már. A negyedéves időszak alatt, amit itt tölthettek, az a NÖRI-s kolléga, aki mellé kerültök, teljes mértékben bevon titeket a napi munkába, legyen az a leghétköznapibb feladat, vagy akár egy rendezvény. Van olyan hallgató, akit annyira „megcsapott” a hely légköre, hogy most már állandó munkatárs lett belőle. Ha esetleg kutatni szeretnétek, arra is nyílik lehetőség, hiszen sokan írnak a NÖRI-hez tartozó témákból szakdolgozatot, amihez szívesen megadnak minden segítséget – például engedélyt a temetői főkönyvek használatához, melyek az adott személyre vonatkozóan igen szenzitív adatokkal bírnak: hogy ki volt az eltemető, ki a rendelkezési jog gyakorlója, vagy ki nyugszik még az adott sírban. Ezek mind olyan adatok, amelyeket nagyon körültekintően kell kezelni. De kijelenthető, hogy Főigazgató Asszony és kollégái abszolút nyitottak az egyetemisták érdeklődésére.
Korábban szó volt arról, hogy az Intézet kiadványkészítéssel is foglalkozik. Ennek közvetlen felügyelője Miklósné Meyer Ágnes társadalmi kapcsolatokért felelős igazgató, aki 2 éve dolgozik itt. A publikációk a tudományos ismeretterjesztés jegyében készülnek, és a nyomdai munkálatokon kívül minden idetartozó feladatot történész végzettségű NÖRI-s kollégák látnak el. Ők kutatnak, dolgoznak fel tudományos forrásokat, állítják össze a képanyagot és a szerkesztik a kiadványt, a tipográfiát és tördelést pedig az intézettel szerződésben álló grafikusok végzik. A kiadványok palettája igen széles: „Vannak nagyobb lélegzetvételű, kifejezetten tudományos igénnyel készített köteteink. Ilyen például a Terekbe írt múlt, mely bemutatja az összes nemzeti és történelmi emlékhelyet, és amelynek most késztjük a 2. kiadását. A tartalmában és megjelenésében komolynak számító másik album pedig a Salgótarjáni utcai zsidó temető történetét bemutató kötet. Kisebb kiadványok az ún. NÖRI Füzetek, ezekből közel 25-öt jelentettünk meg. A Füzetek egy sorozatot alkotnak, minden évben az előre tudható évfordulókhoz születik meg a következő rész. Idén az 56-os forradalom 65. évfordulójához, illetve az Eucharisztikus Kongresszus eseményére időzítve tervezünk (egy római-katolikus mementókhoz kapcsolódót) összeállítani, de tervbe vettünk egy Műegyetemről, az esztergomi várhegy és vízivárosról, és Ópusztaszerről szólót is. A NÖRI időszakos kiadványát, az Emlékőr c. magazint, pedig félévente jelentetjük meg.” – magyarázza Ágnes.
A kiadványokra vonatkozó tervek is az éves munkaterv alapján és a kollégák közös ötleteléséből születnek meg. Elkészítési idejük változó, a nagyobb volumenű kötetek 3-4 hónapos munka eredményei, az Emlékőr előkészítése kb. egy hónapot vesz igénybe. Tudományos kutatás ugyan nem zajlik az intézetben, azonban vannak olyan együttműködő partnereik, mint az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára, akik a tudományos kutatást végzik, a NÖRI pedig felületet, lehetőséget és együttműködést biztosít. Így dolgozzák fel például a Gyászparkot képző 298-as, 300-as és 301-es parcellákban nyugvó személyek élettörténetét. Kérdezem Ágnest a Műhely nevű rovatról is: „Itt szintén ismeretterjesztő jellegű írásokat jelentetünk meg, melynek témáit vagy mi találjuk ki vagy a velünk szorosan együttműködő Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjaitól – akik rendkívül nagy tudású szakemberek – kérünk gondolatokat.”
2016 óta szintén a NÖRI kezelésében áll az 1992-ben alapított Nemzeti Emlékezet Múzeuma (korábban Kegyeleti Múzeum). A gyűjtőtevékenységet Xantus Zoltán néprajzkutató kezdte meg, aki jó ismerője volt a temetkezési szokásoknak. Jelenlegi vezetőjével, a 11 éve itt tevékenykedő Dankó Dalmával az egyébként most zárva tartó tárlat belső tereiben beszélgetünk, mely két részből áll: az egyik az Ég és Föld között – A búcsútól az emlékezetig címet viselő állandó, a másik pedig az időszaki kiállításoknak ad helyet. Az utóbbi jelenleg a Gyász színeiről szól, de készült már tárlat a Sírkertben nyugvó személyekről is, úgy mint Kossuth Lajos vagy Rákóczi temetéséről, és született kiállítás Barcsay Jenő és tanítványainak munkáiból is.
A Múzeum majdnem 300 néprajzi, 400 történeti, és még további ipar- és képzőművészeti tárggyal, sírkövekkel büszkélkedhet. A legnagyobb gyűjteményt a 3000 fotó teszi ki, melyek közül azonban még sok vár feldolgozásra. Dalma elmondja, hogy a kiállítások stratégiája inkább emlékezés-, mintsem temetkezési szakmaközpontú, ennek ellenére jól tudják használni a meglévő anyagokat, melyeknek egy része már megtalálható a MúzeumDigitár oldalán is. „A csapatom egy néprajztörténész, egy művészettörténész és egy gyűjteményes raktárkezelő kollégából áll. A legtöbb munkánk – amit én személy szerint nagyon szeretek csinálni – abból áll, hogy bemutassuk, újonnan interpretáljuk és frissen tartsuk a gyűjtemény, illetve, hogy eleven emlékezőhellyé tegyük a múzeumot.”
A leglátványosabb szerzeménynek kétségkívül az Apponyi-hintó mondható. A közel négy méter magas, öt és fél méter hosszú, fekete színű, rendkívül impozáns hintó a világ egyik legnagyobbjának számít, amit a NÖRI 2017-ben restauráltatott, és egy speciális kültéri üvegvitrint emelt számára a sírkertben. Pályázatokat is szerveznek: a legközelebbi grafikai kiírás Ligeti Miklós 150. születési évfordulójának alkalmából, Anonymus szobrához fog kötődni, mely azon alkotói folyamat végiggondolására sarkallná a pályázókat, hogyan lehet emléket állítani egy olyan személynek, akinek az arcát és a nevét nem ismerjük, csak maradandó alkotására emlékszik az utókor.
Zárásként visszaidézem Főigazgató Asszony egyik mondatát: „Egyik kollégánk így foglalta össze az itteni munkánkat: itt a NÖRI szív dobog. Azért lehet sikeres ez az Intézet, mert csapatmunka folyik, mindenki együtt gondolkodik azon, hogy lehet még jobb, még sikeresebb, még ismertebb mindaz, amin nap mint nap dolgozunk.”
Köszönet Radnainé dr. Fogarasi Katalinnak, Dankó Dalmának és Miklósné Meyer Ágnesnek, hogy a rendelkezésünkre álltak!
A fotókat Lazar Anilla készítette. A cikket kiegészítő galériát itt éritek el.
