Számomra mindig nehéz volt úgy beszélni egy sorozatról, hogy az még nem ért véget, ezáltal nem látom a teljes összképet. Az űr vége pedig még nemhogy nem fejeződött be, hanem még csak pont hogy most kezdődik. De mit is tud nyújtani ez a sci-fi sorozat egy olyan korszakban, amiben a Rick and Morty és a Solar Opposites a rivális?
Nemrég fejeztem be a Final Space második évadát, és azt kell mondjam, sokáig csak ültem a monitor előtt, és bámultam ki a fejemből. Sokan a Rick and Mortyval hozzák párhuzamba, azonban ez az összehasonlítás minden sebből vérzik. Az űr vége egy tudatosan felépített, lineárisan vezetett történet, tele érdekes és fejlődésre képes karakterekkel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Rick and Morty nem operál hasonló elemekkel, azonban míg ott minden évadban 1-2 olyan epizód van, amely előremozdítja a fő szál folyamát, addig a címszereplő sorozatban gördülékenyen halad a történetmesélés. Emellett a Rick and Morty két vezéralakja nagyon minimális karakterfejlődést mutatott az eddig megjelent évadok alapján, míg a Final Space minden lényegesebb szereplője már óriási előrelépéseket tett személyiségváltozások terén. Lehet, hogy ezzel a véleményemmel sok olvasónk nem fog egyetérteni, de én ezeket az eltéréseket látom, és kitartok az álláspontom mellett.
Akkor már a magáról a cselekményről röviden:
Gary egy rosszul elsült szerelmi kaland miatt öt évre az űr egy eldugott szegletébe kerül egy hajóra, ahol az egyetlen társaságot HUE, a mesterséges intelligencia, KVN, a mélyűri őrület elleni társa (aki inkább megkeseríti az életét, mint megkönnyítené) és egy tucat védelmi robot jelenti számára. A büntetése már éppen a vége felé közeledne, amikor a semmiből feltűnik egy kis, aranyos, zöld, gömb alakú entitás, akit nevezzünk csak Mooncake-nek, és egy csapat rá vadászó fejvadász, akik egyike Avocato (bizony, nem fogom lefordítani a neveket), és akik kényszerszövetséget kötnek a főhősünkkel az univerzumot veszélyeztető Lord Commander ellen. Az igazi kalandok csak ezután kezdődnek.
Nehéz egy olyan történetről spoilermentesen beszélni, amelyben még az egyszerű csokis keksz is fontos és szerves részt képez.
Viszont a Final Space legnagyobb erénye talán nem is magában a cselekményben rejlik, hanem hogy minden egyes epizódja egy érzelmi hullámvasút. Az embernek ideje sincs kitörölni a könnyeket a szeméből egy-egy sírás és sírva röhögés között. Ami még érdekesebbé teszi ezt a bipoláris történetvezetést, hogy sokszor nem tudja eldönteni a néző, hogy az érzelmesebb jeleneteket komolyan vegye-e, vagy a sorozat csak a bolondját járatja vele.
Ez önmagában még csak szórakoztatóvá teszi az Adult Swim alkotását, de mégis mi az, ami kiemeli abból az állapotból, hogy a Rick and Morty farvizén evezzen? Az univerzum, amelyet kiépített.
A Final Space nagyon tudatosan építkezik a sci-fi sablonokból, és egy egészen egyedi környezetet hozott létre belőle. Talán a legszervesebb része ennek a világnak maga az idő. Az első évad történetvezetésében is megfigyelhető az időben való oda-vissza ugrálás, de láthatunk itt mindenféle időutazást, időtöredékeket, időférgeket stb.
„Kilenc percre elegendő oxigéned maradt hátra, Gary”
Emellett a sorozat egyedisége a karakterekben rejlik. Gary egy örök vesztes szélhámos-bűnöző, aki a mélyűrben töltött büntetése alatt az őrület határára sodródott. Igaz, a két évad alatt erős karakterfejlődésen ment át, mégsem lesz belőle egy világmegmentő hős, és ez szintén a sorozat pozitívumai közé sorolható, hisz a világához mérten a realitások talaján marad. Mert ne felejtsük el, Gary csak egy ember, akinek megvannak a maga határai, nem kapott semmilyen katonai kiképzést, nincsenek isteni képességei, az egyetlen kiemelkedő személyiségjegye, hogy kicsit jobb pilóta, mint a társai. Ezek mellett a legkönnyfakasztóbb jelenetek mind az ő múltjába való visszatekintésekhez kötődnek. A történetvezetés másik fontos alakja Quinn, a végtelenség őreinek (a Föld galaktikus hadserege) tagja, aki mind értelmi, mind fizikai képességek terén Gary fölé emelkedik, és nem mellesleg a férfi végtelenül szerelmes belé. Az ő kapcsolatuk szintén meghatározó része a történetnek, de egy pillanatig sem hat erőltetettnek, sőt kifejezetten érdekes és sok helyen szívbemarkoló. Külön történetvezetési kuriózum, ahogy az időutazást, időtörést és hasonló sci-fi elemeket vegyítették a szerelem gondolatával. Avocato egy tipikus komor macsó, akinek a kemény páncélja alatt egy érző lélek és gondoskodó apa rejlik. Bár a főbb karakterek közé tartozik, mégis indokolatlanul keveset tartózkodott a képernyőn ez alatt a két évad alatt. HUE igazából felfogható egy istenképként, a mesterséges intelligencia, aki a fő helyszínt, az űrhajót irányítja, ezáltal bármikor ki tudja menekíteni hőseinket a szorult helyzetekből. Miután az első évadban ilyen funkciót töltött be, különösen komikus volt a sorsa a sorozat második felvonásában. KVN az a karakter, akit imádunk utálni. Mivel Gary szemszögéből látjuk a történéseket, egy végtelenül idegesítő személynek ismerjük meg a robotot, ennek ellenére, mivel én nagyon együtt tudok érezni majdnem mindenkivel, néha sajnáltam a főszereplőnk mélyűrbeli őrület elleni társát. Külön kiemelném még Tribore-t mint mellékszereplőt, mivel talán a legérdekesebb karakter az egész sorozatban. Az ő sztorijával kapcsolatban most egy apró spoiler következik, ezért aki emiatt aggódna, ugorja át a következő két mondatot. Fajának jellegzetessége a kétneműség, ezért tulajdonképpen egy részlegesen tudathasadásos transznemű személyt kapunk, aki önmagában szerelmes. Egyik hónapban férfiként, a másikban nőként éli az életét.
Ez pedig szintén egy nagyon erős pozitív vonása a sorozatnak. Nem nyomja az arcunkban, hogy „látjátok, mi is követjük a mai trendeket, nézzétek, milyen elfogadóak vagyunk”. A Final Space karaktereket alkot és karaktereket mozgat. A transzneműségtől kezdve a szorongásos személyiségzavaron át egészen egy olyan helyzetig, amelyben pl. egy karakternek két apja lesz, minden fellelhető ebben a sorozatban, de mégse szúrja az ember szemét, mivel észre sem veszi, annyira természetesnek hat. Ez pedig abból adódik, hogy a fentebb említett esetek ezeknek a szereplőknek nem a legfőbb személyiségjegyeit adják. Apró részletek a lényükkel kapcsolatban, viszont nem ezek köré a tények köré építik föl egyik kedvencünket se. Nagyon sok nagy költségvetésű sorozat és film tanulhatna a Final Space-től az elfogadás természetessé tételéről, mivel példaértékű, amit az Adult swimes srácok leműveltek.
Mindezek mellett a sorozattal kapcsolatban mindenképpen érdemes megemlíteni a képi világot és a zenét. A Final Space csodálatos színekkel és képekkel operál. Nagyon rég láttam ilyen színesnek és mégis ridegnek az űrt a vásznon. Kissé trágárabbul megfogalmazva az Adult Swim alkotása egy vizuális orgiával ér föl bizonyos epizódokban. A zenével kapcsolatban meg nincs mit ragozni, egyszerűen tökéletes lett. Ahol kell, felpezsdíti az ember vérét, máskor pedig kifejezetten könnyfakasztó tud lenni. Azt vettem észre magamon, hogy sokszor szabadidőmben is a széria lejátszási listáját hallgatom.
Ha mindenképpen fel kéne hoznom pár negatív tényezőt a Final Space-szel kapcsolatban, akkor a sorozatok gyermekbetegségét mondanám. A második évad nem ér fel az elsőhöz. Így is túlszárnyalja a legtöbb kortársát, de az új karakterek nem olyan érdekesek, mint a régiek, a történet néhány ponton ellaposodik, és sokszor nincs meg az a katartikus érzés, mint az első felvonásban.
Összességében viszont mindenkinek ajánlom a szériát, aki az egyik epizódban jóízűen tud kacagni egy család totális tönkretételén és a gyerekek egy életre való traumatizálásán, míg a másikban megkönnyezi az olyan egyszerű emberi fájdalmakat, mint egy barát elvesztése.
A Final Space nem tökéletes sorozat, sok hibája van és valószínűleg soha nem fog tetszeni mindenkinek még a műfaj kedvelői körében sem, főleg z olyan zászlóshajók mellett, mint a Rick and Morty. Viszont végtelenül egyedi élményt nyújt a bátor vállalkozók számára, és ha ugyanezzel a lendülettel folytatódik a harmadik évad, akkor engem már biztosan a nézők között tudhat.
Ja, és még valami… ne vegyétek föl egy halott hooblat bőrét álcázás céljából, mert a végén egy család nappalijában találjátok magatokat.
Képek: Puliwood, Filmnéző-blog.hu, Final Space Wiki – Fandom
