Látható középszerűség – A láthatatlan ember (2020)

Készült már néhány feldolgozása H. G. Wells kultikus regényének, A láthatatlan embernek, ezek közül a legismertebb talán az 1933-as adaptáció. A mostani film azonban csak nagyon lazán kapcsolódik az eredeti történethez, sokkal inkább a korszellem által diktált alkotás.

A Universal Studios szörnykarakterének felhasználási joga ahhoz a Blumhouse nevű amerikai filmgyártóhoz került, amely az utóbbi években számos kis költségvetésű, ám annál nagyobb sikert magáénak tudható horrort hozott össze (Tűnj el!, A bűn éjszakája, Insidious, Parajelenségek). A láthatatlan ember jól illeszkedik ebbe a sorba, hiszen relatíve kevés pénzből készült, valamint egy nem túl ismert alkotót, Leigh Whannell-t (Upgrade) kértek fel a rendezésre.

A film egy nőről, Cecilia Kass-ről (Elisabeth Moss) szól, aki elmenekül zsarnok élettársától, Adriantől (Oliver Jackson-Cohen). A férfi pár héttel később öngyilkosságot követ el, és úgy tűnik, a nő végre megnyugodhat. Nem sokkal később azonban Cecilia azt érzi, hogy valaki módszeresen szabotálja az életét, és mintha valaki folyamatosan figyelné őt.

Az alkotás főhőse egyértelműen Cecilia, az ő perspektívája érvényesül végig, vagyis az őrült tudós karaktere lényegében hiányzik a történetből. A cselekmény első harmada ugyan némiképp lassúnak nevezhető, azonban a film atmoszférája talán itt a legerősebb. Elképesztően jól épít a sejtetésre, és olyan egyszerű, mégis hihető jelenetekből teremt feszültséget, amelyek akár a mi hétköznapjainkban is előfordulhatnának. Eddig a film még egy átlagnál jobb thriller színvonalát hozza, ami a párkapcsolati abúzusból való menekülés kérdését is pedzegeti szőrmentén, sőt, nagyszerűen játszik el azzal a gondolattal, hogy talán Cecilia megőrült. A cselekmény a közepén kezd átváltani tucatthrillerbe, ahol már jól ismert elemeket puffogtat, ráadásul igencsak gyengécskén. Érezhetően nem sikerül a ritmusváltás, az addigi jó cselekményszövést felváltja egy túlpörgetett tempó, ami rontja az addig jól felépített atmoszférát.

A láthatatlan ember1

Meg kell még jegyezni, hogy Cecilia karakterén kívül a többi szereplő totálisan érdektelen, és ami a legfájóbb: a film nem ad választ számos kérdésre. Arról például nem tudunk meg semmit, hogyan és miért kerül bele Cecilia az abuzív kapcsolatba. Ugyancsak nem tudjuk meg az okát annak – vagy legalábbis csak egy gyenge indokot kapunk rá –, hogy Adrian miért ennyire erőszakos Ceciliával. Nem nehéz nem belelátni a metoo utáni éra korszellemét, amelyben egy erőszakos férfi hatalmával visszaélve kordában tart egy nőt. Azt gondolom azonban, hogy amit A láthatatlan ember felvet, azzal jó lenne érdemben foglalkozni. Egyébiránt a film az utolsó jeleneteiben újra visszatér az elején látott tempóhoz, és emiatt megint izgalmasabbá válik, sőt, egy igazán frappáns befejezést is képes véghezvinni.

A láthatatlan ember technikai szempontból jól működik, főleg, amikor az atmoszférakeltés dominál a filmben. Az operatőri munka remek, például gyönyörű nagytotálok jellemzik az alkotást. Emellett azért érezhető, hogy a rendező ismeri a thriller műfaji fogásait, így dramaturgiai szempontból is hatásos a film. Számos fordulat nagyon üt, illetve jump-scare-ekből sincsen túl sok, azonban annál hatásosabbak.

A láthatatlan ember2

A színészek közül valójában csak Elisabeth Moss-t lehet kiemelni, hiszen ahogy említettem, a többi karakterrel amúgy sem igazán foglalkozik a film. A színésznő jól hozza a megzavarodott és abuzált nő figuráját, bár ez már lassan zsigerből jöhet neki, hiszen állandóan megtalálják az ilyen szerepekkel. Ehhez hasonló karaktert játszott A tó tükre, illetve A szolgálólány meséje című sorozatokban is. Moss-nak számomra – valószínűleg e karakterek miatt – olyan az arca, mintha folyamatosan szenvedne valami miatt. Amikor ránézek, mindig a fájdalom jut eszembe róla, érdekes lenne megnézni, amikor más figurát játszik.

Összességében A láthatatlan ember egy korrekt iparosmunka, amely számos esetben jól bánik a thriller elemeivel, és időnként még arra is képes, hogy a frászt hozza a nézőre. Az átlagból alig emelkedik ki, azonban aki egy jól megcsinált thrillert szeretne látni, annak nyugodtan lehet ajánlani.

A képek forrása: imdb.com