A szerdai LEN élményei a tudosító szemszögéből.
Verőfényes napsütés. Másodjára próbálom elérni a gyerekkori barátomat telefonon, hogy legyen oly’ szíves megmondani mégis merre van. Nem veszi fel.
Az IK-s sátornál találom többedmagával társasozni, de mondják szálljak be már most nyugodtan, még csak most kezdték. Egy-két körrel és sörrel később kicserélődik a társaság egy része és a fesztivál hívogató dallamaira nekiindultunk felfedezni azt; ám nem sokáig jutottunk, mivel az EFOTT-os kitelepülésnél, fényképért szerzett sörnyitó után szembesültünk a ténnyel, miszerint elővigyázatosságból lezárják a sátrakat, minden bezár. Minden.
A kocsma- és a kissátor még nyitva volt ugyan, ahonnan elég hallgatható zene is jött, de a hangulat eltűnt. Biztos vannak (és biztos sokan), akiknek ez nem okozott semmi törést az élményben, nekem mégis valahol itt ért véget aznapra a LEN.
Összességében azt kell mondjam, hogy jól éreztem magam amíg kint voltam, az a fránya időjárás viszont keresztülhúzta a számításaimat az estéről. Viszont legutolsó ismereteim szerint a maradék napokra semmi ilyesmi nem várható, így tényleges fesztiválhangulatban lehet a Lágymányosi Eötvös Napokat élvezni, tehát tessék addig kihasználni, amíg van!
kép: NagyÁdám/ElteOnline
