A beszélgetés idejére a Kari Tanácsterem megtelt lelkes hallgatókkal, oktatókkal és irodalomkedvelőkkel.
Habár – amint azt a humán jelző is jól mutatja – az irodalom egyike a legemberibb tudományoknak, sokszor még azt is csak objektíven lehet vizsgálni, ráadásul olvasóik számára az alkotók is csak személytelen alakként jelennek meg, kiknek mondataival, gondolataival, érzéseivel csak a könyvlapok közvetítésén keresztül találkozhatunk. Ennek a problémának a feloldását segítik elő a különböző író-olvasótalálkozók, illetve az olyan irodalmi estek, beszélgetések is, melynek most Esterházy Péter, korunk egyik nemzetközileg is ismert és elismert magyar szerzője volt vendége.
Az ilyen rendezvények, melyek nem csak az érdeklődők, hanem a jövő számára is hordozhatnak fontos tartalmakat, nem csak azért jelentősek, mert egy-egy, valamilyen oknál fogva példaértékkel bíró ember életútja kerül górcső alá, hanem mert bár a múltbeli nagy írók és költők személyiségét szintén csak irodalomtörténészek tolmácsolásán keresztül ismerhetjük, ezúttal mi magunk, az érdeklődő hallgatóság soraiban, első kézből szerezhetjük meg olvasás közben felmerült kérdéseinkre a válaszokat.
Bár Esterházy Péter életrajzára rákeresve az internet segítségével is komoly mennyiségű információ begyűjthető, más egy weboldalon puszta tényadatként olvasni, hogy matematikusként diplomázott, illetve hogy ezer szállal kötődik a labdarúgáshoz, és megint más ugyanezt élőszóban, a saját szubjektivitásával, magyarázataival együtt hallani – és megérteni.
Nem véletlenül ragadtuk ki ezt a két példát; több más kérdés mellett ezek jelentették a beszélgetés főbb motívumait. Matematika? Futball? – csodálkozhatnak azok, akik korábban ezeket nem tudták, ráadásul joggal, hisz valljuk be, bár több posztmodern művészről hallottuk már, hogy valamely természettudományi szakon diplomázott, alapvetően nem ezekre az érdeklődési körökre számítanánk egy író esetében.
Később természetesen nem csak megmagyarázta, hogyan került e két, ma különlegességnek ható motívum az életébe, de azt is kifejtette, hogy melyiknek milyen hasznát látja irodalmi munkássága során. Matematikai képzésre úgymond, szófogadásból ment, és bár végzettségének megfelelő munkakörben nagyon kevés ideig dolgozott csak, a számok mélyebb ismerete olyan rendszer- és világszemléletet adott neki, mellyel a ma eseményeit, történéseit lényegesen könnyebb megértenie. Futballozni pedig középiskolás korában azért kezdett el, hogy iskolatársai befogadják, játék közben azonban a sport szeretete mellett olyan, szociológiai jellegű megfigyelésekkel is gazdagította tudásanyagát, melyekből már nem egyszer merített műveihez is.
Mivel a beszélgetést a Bölcsészettudományi Kar A-épületében tartották, a meglehetősen nagy létszámú hallgatóság soraiban vélhetően sok olyan hallgató is ült, akiket jövendőbeli szakmájukból kifolyólag az életrajzi kérdéseken túl az irodalmi kapcsolódások, és az alkotás folyamata is foglalkoztatott. Ők tehát alighanem érdeklődve hallgatták azt, amit Esterházy saját munkamódszertanáról mondott. Kiderült, hogy – sokakkal ellentétben, akiknek a fejében már a szó eredeti értelmében vett írás előtt összeállnak a mondatok és fejezetek, ő úgy szeret dolgozni, hogy csak aközben szerkeszti meg mondanivalóját, miközben papírra veti azt.
Ily módon, a közvetlen hangnem és a szellemes szófordulatok által kiváltott jó hangulat mellett tanulni is lehetett. Mind a múltidéző történetekből, mind az elejtett félmondatokból, mind a rövid, műértő műelemzésekből – ráadásul fontos, hogy míg a tankönyvek esetleg csak az utóbbit tartalmazzák, az est során a többi összetevő is megjelent.
Végezetül pedig, habár Esterházy Péter a beszélgetésnek nem csupán résztvevője, de tárgya is volt, nem szabad megfeledkeznünk a másik félről, Kulcsár Szabó Ernőről, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet vezetőjéről sem, aki munkássága során számos, Esterházyval kapcsolatos művet is publikált, kutatásai során pedig meglehetősen sok időt és figyelmet fordított az íróra. Számára ugyanis más szempontból lehetett különleges az este, hiszen ezúttal nem egy objektív elemzést kellett megalkotnia, hanem a hús-vér emberrel beszélgetett. Bár nyilvánvalóan roppantul felkészült volt a beszélgetés témájából, néhány reakciójára és meghökkent kérdésére visszaemlékezve biztosak vagyunk benne, hogy ő is több új adalékot tudott meg beszélgetőpartneréről.
DicsukD
ELTE Online
Fotók: Gajág Dóra
