Mindannyian harmadéves alapszakos hallgatók a Bölcsészettudományi Karon. Egy közös egyetemi órán verbuválódtak össze, azóta két podcastet is készítenek az EPER berkein belül. ELTE-sek az éterben sorozatunk első interjújában Szűcs Andrea, Fodor Fanni, Szarka Roland, Freppán Máté és Bozó Antal mesélnek az általuk készített What the film és a Sorozatdaráló adásokról.
Ha jól tudom, először a What the film podcast jött létre. Hogyan született meg ennek a csatornának az ötlete?
Antal: Egy közös órán találkoztunk. Különböző feladatokat kellett megoldanunk csoportokban. Én Fannival és Mátéval, Andi pedig Rolanddal dolgozott együtt. Akkor figyeltem fel rájuk, mikor a Ragyogásról beszélgettek a 2019-ben megjelent Álomdoktor című film kapcsán.
Andi (nevet): Te mikre nem emlékszel!
Antal: Ha memóriám nem csal, közvetlenül az után az óra után mondtam nektek, hogy jó lenne egy közös filmes podcastet készíteni.
Gondoltátok volna, hogy egy egyetemi óra által lesz egy saját műsorotok az Első Pesti Egyetemi Rádióban? Volt már bennetek egy alapvető indíttatás, vagy csak sodródtatok az árral?
Fanni: Én már az előző félévekben is részt vettem a rádiós órákon. Mikor a srácok felvették ezt a kurzust, a mentoruk voltam. A korábbi alkalmakkor olyan emberekkel dolgoztam együtt, akikkel nem igazán egyezett az érdeklődési körünk, szóval részemről szerencse is kellett hozzá, hogy egy olyan csapat részese legyek, akikkel gördülékeny a közös munka.
Andi: Persze én csak a saját nevemben nyilatkozhatok, de bennem elég régóta voltak, illetve vannak is rádiós ambíciók. Mikor megalakult a kis csapatunk, odamentünk Tamáshoz (Jamriskó Tamás, az EPER főszerkesztője), és elmondtuk neki, mi lenne az elképzelés, ő pedig készséggel segített mindenben.
Antal: Abban megegyeztünk, hogy az első adásunk a 2020-as év Oscar-díjas filmjeiről szóljon. Arra számítottunk, hogy az valószínűleg sok hallgatót bevonzana. Így is történt.
Körülbelül egy évvel ezelőtt debütált az első adás. Hogyan tudtátok megoldani a közös munkát pandémia idején egy olyan csatornával, ami éppen csak elindult?
Andi: Fanni és Roland vidéken laknak, Tonóval ketten maradtunk Budapesten, akkor még Máté nem volt a csapatunk tagja.
Antal: Nagyjából három-négy adást tudtunk élőben felvenni a karantén előtt. Eleinte az is nehezítette a munkánkat, hogy a mozik bezárása miatt kevesebb új film jelent meg.
Roland: Ugyanakkor olyan szempontból könnyű volt tartalmat gyártani, hogy a mozizás az idő múlásával ugyanúgy adaptálódott a körülményekhez, mint mi magunk.
Antal: Egy-két film különböző streaming platformokon debütált, innen jött az ötlet, hogy egy adást szenteljünk a moziból online térbe száműzött alkotásoknak is.
Fanni: A technikai rész annyiban volt nehéz, hogy amíg nyitva volt az egyetem, rendelkezésünkre állt egy jól felszerelt stúdió, de mikor átkerültünk az online térbe, eleinte Skype-on vettük fel az adásokat. A beszélgetésünk folyamatosan szaggatott a kevésbé stabil internetkapcsolat miatt.
Antal: Igen, nagyon recsegős volt, ezért átálltunk arra, hogy mindenki vegye fel a saját telefonján.
A What the film műsorral párhuzamosan elindult a Sorozatdaráló podcastetek is. Mesélnétek erről bővebben?
Máté: A What the Film abszolút filmes podcast. Persze beszélhetnénk sorozatokról is egy-egy adáson belül, csak akkor a neve egyáltalán nem reprezentatív. Így csináltunk egy teljesen különálló, sorozatokról szóló műsort is. Az volt az alapvető koncepciónk, hogy Tonó és én állandóan jelen vagyunk a felvételekkor, a WTF tagjai pedig csatlakozhatnak hozzánk, ha valamelyik témához kedvet kapnak. Előfordul, hogy egy-egy sorozat másokat is megmozgat, ilyen volt a The Witcherről szóló adásunk is. Tamás csatlakozott hozzánk az adás készítésekor, nagyon szereti a sorozatot, játszott a játékkal, ezáltal tudott hosszasan beszélni róla. Ez a vendégszereplős vonal már csak azért is izgalmas, mert így mindig lesznek friss hangok, akik valami újat tehetnek hozzá a produkcióhoz. Összességében ez egy kötetlenebb, de ugyanazon brand alatt futó műsor.
Antal: Szerettük volna tisztázni a kavarodást a két műsorral kapcsolatban, így Spotify-on egy csatornára töltjük fel a Sorozatdaráló és a WTF adásait, ezzel is jelezve, hogy az alkotók ugyanazok. A What the Film felvételein mindannyian jelen vagyunk, ami azért is hasznos, mert ha három-négy filmmel foglalkozunk egy héten, nem kell mindenkinek mindent megnézni, elég, ha egy-egy filmet ketten-hárman látunk, akkor már lehet beszélgetni róla.
Feltűnt, hogy külön hangsúlyt fektettetek a logók készítésére is. Ki volt az alkotó?
Fanni: A What the Film logóját én csináltam, annyi volt a koncepció, hogy mindannyian legyünk rajta és kék színe legyen. Viszont éppen mostanában gondolkodom azon, hogy készítsek egy újat, mert a jelenlegi verzión Máté nem szerepel, mivel ő később csatlakozott a csapathoz.
Antal: A Sorozatdarálónak is van egy saját logója, amit Kupics Zsófi csinált. A két eltérő logónak is az a szerepe, hogy megkülönböztethető legyen a két produkció.
Feltűnt az adásaitokból, hogy Antal az, aki a legkevésbé kritikus. Ő az, aki a legtöbb filmről pozitívan nyilatkozik…
Andi: Hozzá kell tenni, hogy Tonó nagyjából minden filmet szeret. (nevet)
Antal: Szerintem egyfajta értékmérő is, ha még nekem sem tetszik egy film. Voltak már ilyen pillanatok az adásaink alatt.
És ki szerintetek a legkritikusabb?
Antal (nevet): Roland.
Andi: Én is őt mondanám.
Roland: Igen, esetenként meglehetősen szélsőséges véleményem van egy-egy filmről, de igyekszem megindokolni, miért. Tonóval általában összeütközünk emiatt.
Andi: Ennek nagyon neki szoktak készülni. Vízivás, nagy levegő és utána mondják a magukét. Tonót néha le kell fogni, hogy ne vágjon közbe, de pont ezért viccesek a stúdiófelvételek, és pont emiatt sajnáljuk, hogy egy ideje már nincs lehetőségünk élőben felvenni az adásokat.
Mennyire nehéz stúdiókörülmények között kibírni, hogy ne vágjatok egymás szavába?
Roland: Szerintem kidolgoztunk rá egy egészen jól működő rendszert. Aki hozzá szeretne szólni, jelentkezik, illetve megvannak a kidolgozott kézjeleink arra is, ha valakit mondjuk gyorsítani kell, vagy túl sokat beszél.
Andi: Először talán az volt mindannyiunknak a legnehezebb, hogy terveztünk egy hozzávetőleges időkorlátot arra, mennyire legyen hosszú egy adás. Tamással is beszéltünk arról, mennyi az a lélektani határ, amennyit egy ilyen jellegű műsornál végighallgatnak. Nem volt egyszerű ehhez igazodni, egy filmről képesek voltunk akár háromnegyed órát is beszélni, ami nagyon sok, ha azt nézzük, hogy egy adásra három-négy filmet szántunk. Ebbe is bele kellett tanulnunk.
Fanni: Illetve általában sok időt szokott elvinni az is, hogy valami mindig elromlik a stúdióban és otthon is. Ma már úgy kalkulálunk, ha eredetileg két órát szánnánk egy adás felvételére, akkor abból nagyjából négy lesz.
Hogy néz ki egy adás felépítése a gondolattól a megvalósításig?
Roland: Általában a közös Messenger-csoportunkba gyűjtjük össze az ötleteinket, hogy mik azok a filmek, amikről mindenképpen szeretnénk beszélni. Azt is előre felosztjuk egymás között, hogy ki legyen az adott adás műsorvezetője, ez körforgásszerűen működik. Ezek után letisztázzuk, ki mennyi filmet tud megnézni az általunk összeírt listából. Nagyobb hangsúlyt fektetünk azokra az alkotásokra, amiket mindenki látott.
Máté: Mikor megérkezünk a stúdióba, felvételen kívül megvitatjuk a felvetődő kérdéseket, amikről később – szofisztikáltabb formában – beszélgetünk élő adás keretein belül is.
Roland: Igen, erről a műsorokban is említést teszünk, sokszor hivatkozunk arra, miről beszélgettünk felvétel előtt.
Antal: Szerintem ez jó is, mert ebből is érződik, hogy felkészültek vagyunk, de nem egy jól begyakorolt szöveget mondunk. Annyit még hozzátennék, hogy a filmek esetében inkább saját élményeket osztunk meg, míg a Sorozatdaráló esetében egy adás alkalmával általában egy-két sorozatot vesézünk ki. Ezért azt megelőzi egy strukturáltabb megbeszélés. A Sorozatdarálóban egyébként több spoilert engedünk meg magunknak.
Andi: A sajtóvetítéseknek hála a legtöbb filmet premier előtt láthattuk, így abban maradtunk, hogy ezekről spoilermentesen beszélünk. Ez alól a régebbi filmek persze mindig kivételek, ott simán le lehet lőni a poént.
Ki csinálja a vágást?
Antal: A What the filmet általában én vágom, a Sorozatdarálót Máté.
Milyen visszajelzések érkeznek a munkátokkal kapcsolatban?
Andi: Eleinte Tamás mutatta meg nekünk büszkén, hogy az EPER oldalán hányan hallgattak minket. Nagyon jól esett mindenkinek azt látni, milyen ütemben mentek egyre feljebb és feljebb a számok. Amióta Spotify-on is elérhetők vagyunk, magunk is tudjuk követni ezeket. A karantén elején vettük fel azt az adást, ami akkor az EPER leghallgatottabb tartalma lett, és ez elég király, ha mondhatok ilyet.
Fanni: Nekem nagyon sok ismerősöm mondta, hogy tetszik neki, amit csinálunk. Van két közeli barátom, akik Angliában élnek, és volt, hogy üzenetben számonkértek, miért nincsen új adás, tűkön ülve várják már. Az ilyen jellegű visszajelzések rengeteget jelentenek. Mikor elkészült a Spotify-csatornánk, körbeküldtem az ismerőseimnek, sokan mondták, hogy letöltötték az összes adásunkat.
Mindannyian ebben a félévben diplomáztok. Ettől függetlenül tervezitek folytatni a közös munkát?
Roland: Szerintem ha vírushelyzetben is tudtunk adásokat készíteni, akkor ezután is menni fog.
Andi: Korábban is beszéltünk róla, hogy beszerzünk néhány jobb minőségű mikrofont otthonra, szóval nincs megállás. Bármi is lesz ebből a jövőben, szerintem már most nagyon sokat adott számunkra ez az egész, hiszen megismerhettük egymást és az egyetemi éveinket is megszínesítette a közös munka.
Végezetül arra lennék kíváncsi: melyik adásotokat ajánlanátok azoknak az olvasóknak, akik még nem találkoztak a munkásságotokkal?
Roland: A Sorozatdaráló adásai közül mindenképp a The Boys, avagy a legbevállalósabb szuperhőssorozat felnőtteknek című részt ajánlanám.
Fanni: Én a The Haunting of Hill House, avagy Mike Flanagan zseniális kísértettörténete adásról kaptam sok pozitív visszajelzést.
Máté: Nehéz kérdés egyébként, mert a Sorozatdarálóban általában nagyon mélyen megyünk bele egy-egy témába. Viszont ha valaki olyannak kellene ajánlanunk egy adást, aki egyáltalán nem ismer minket, a műsorunk koncepcióját, akkor inkább a What the Filmet javasolnám kezdésnek.
Roland: Abból mindannyiunk kedvence a Tenet, Mulan, Palm Springs és új BTS film adás lett.
Ha szeretitek a filmeket, sorozatokat és az interjú elolvasása után szívesen megismernétek ennek a szuper csapatnak a munkásságát, ITT találjátok Spotify-csatornájukat.
Interjúsorozatunk borítóképét Teiter Sára készítette.
