Az Első Pesti Egyetemi Rádió székhelye az Astoria szívében, a Bölcsészkar falai közt található. Szerkesztőségének tagjai főképp ELTE-s kötődésű hallgatók és oktatók. Legújabb sorozatunkban őket szeretnénk nektek bemutatni.
Az EPER nem csak egyetemista berkekben ismert és kedvelt kisközösségi rádió, műsoraikat a tengerentúlon is hallgatják. No, de mi lehet ennek a népszerűségnek az oka? Hogyan lehet rádióműsort készíteni egy világjárvány alatt? És ki az a Béla bácsi? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatsz választ ebből az interjúból. Jamriskó Tamással, az EPER főszerkesztőjével és az ELTE Média Tanszék oktatójával beszélgettünk.
Mióta oktatsz az ELTE Média Tanszékén, hogyan kerültél ide?
Az alapszakos diplomát az ELTE Szociológia szakán szereztem meg. Ott tanított Dessewffy Tibor. Vele és Hammer Ferenccel egy közös kutatói programban dolgozhattunk együtt. Akkoriban az alapszakos képzés vége felé jártam, és szimpatikus volt a bölcsészkar. Kérdezgettem Hammer tanár urat, hogy érdemes-e jelentkeznem a Média Tanszékre mesterszakra. Akkoriban alakult át a tanszék, két irányba lehetett elindulni: médiakutatás és médiaszakemberi irányba, végül médiakutatóként végeztem.
2017 óta oktatok a tanszéken. Volt ezelőtt egy tudománykommunikációs rádiós beszélgetésem a Civil Rádióban, ahol délutáni és reggeli magazinműsorokat készítettünk és vezettünk. Érdeklődtem Ferinél, hogyan vannak itt a rádiós órák, mert az akkori mentoráltjaimat érdekelte, és természetesen engem is. Az lett a vége, hogy felkértek, tartsak órát, én pedig örömmel vállaltam.
Mesélj egy kicsit általánosságban az EPER-ről!
Az Első Pesti Egyetemi Rádió egy nem nyereségérdekelt kisközösségi rádió, amelyet az ELTE-s oktatók által alapított Média Universalis Alapítvány működtet együttműködésben az ELTE-vel. 2004-ben kaptunk frekvenciát, a 97.0-át, amely az Astoria egy kilométeres sugarú körzetében fogható.
Főleg tudományos, kulturális, művészeti, társadalmi tartalmú műsorokkal és kreatív anyagokkal foglalkozunk, és arra törekszünk, hogy alkotási lehetőséget nyújtsunk azoknak, akik érdeklődnek a hangkultúra és a rádiós és podcasttartalom készítés iránt. Ők főleg ELTE-s hallgatók, ennek is köszönhető az, hogy most már jó pár olyan podcastünk van, amelyet teljes egészében vagy részben ELTE-s hallgatók/alumnik készítenek.
Miben nyilvánul meg a rádió kisközösségi léte?
Igyekszünk olyan tartalmakkal foglalkozni, amelyekkel mások nem. Akár szemléleti oldalról, akár a készítők személyének fontossága miatt. Például ha most felmegyünk az oldalunkra, látható Hammer Ferenc tanár úrral egy beszélgetés az emlékezetpolitikáról. Alapvetően ha az ember bemegy egy órára, és meghallja ezt a szót, egy szárazabb, unalmasabb témára asszociálhat. Ez a párbeszéd azonban izgalmas, érdekes, érthető módon közelíti meg a témát. Ám emelett még jó néhány tartalomtípusunk van, a hallgatói magazinoktól az egyetemi előadásokon át a mélyinterjúkig.
Online is elérhetők ezek a beszélgetések. Milyen csatornákon vagytok fent, hol lehet titeket hallgatni?
A honlapunkon elérhetővé tettük műsorainkat, így a tengerentúlon is hallgatókra találtak anyagaink. Nagy volumenű hanganyagokat gyártunk, valószínűleg ők ezért érdeklődnek a műsoraink iránt.
Alkalmazkodva az új időkhöz, elkezdtünk egy Mixcloud-csatornát működtetni, és nagyjából másfél éve megcsináltunk több EPER-csatornát a Spotify-on is, kísérleti jelleggel. Ma már mindegyik műsorunk, amelynek az alkotói hosszú távra terveznek és egyedi tartalmat szolgáltatnak, kapnak egy egyedi Spotify-csatornát. Jelenleg ahogyan felkerül egy hanganyag a honlapunkra, egyből felkerült a Spotify-ra és az iTunesra is.
Nem okoz nehézséget ennyi csatornán jelen lenni?
Az a célunk, hogy a tartalom a potenciális hallgatóhoz a lehető legkönnyebben eljusson. Ezért vagyunk elérhetők ennyi csatornán. Van például egy törzshallgatónk, Béla bácsi Székesfehérvárról, ő rendszeresen letölti a honlapunkról az anyagokat, átmásolja MP3-lejátszóra, és amíg utazik a vonaton, azt hallgatja. Ott vagyunk a klasszikus rádiózóknál is, akik éterben vagy online hallgatnak minket.
Ezek mellett pedig a honlapon található egy hangtárkereső is….
Igen, a hangtárunk bárki számára elérhető, itt több mint négyezer hanganyag található az elmúlt közel 16 évből.
Tehát akkor tanuláshoz is tudtok segítséget nyújtani a hangtár által?
Igen, pont nemrég kért tőlem valaki linket egy korábbi egyetemi előadásról, mert a szakdolgozatához szüksége volt rá.
Mesélj egy kicsit a szerkesztőségről!
Vannak olyan podcastek, amelyek rádiós óra keretén belül készülnek: a hallgatók egymásra találnak, rájönnek, hogy jól működnek együtt, és szerkesztőségi tagokká válnak. Továbbá minden félévben jön hozzánk két-három ember, hogy azt hallotta, ide bárki csatlakozhat. Általában ezekkel a hallgatókkal leülök, meghallgatom, mire gondolnak, mennyire ismerik ezt a műfajt, hogy ha nagyon nincs perspektívájuk arról, mi ez az egész, akkor javasolni szoktam, hogy vegyék fel valamelyik óránkat. Ott megkapnak minden alapozó és technikai információt, konceptuális dolgot, utána megnyílik az embernek a látószöge, hogy miről lehet műsort csinálni.
Tehát ha jól értem, szabadon választható kurzusként is fel lehet venni a rádiózást?
Igen, van szabadon választható rádiós kurzus, kreatív audiógyakorlat vagy rádióműsor-készítés néven szokott futni. Bármely kar bármely hallgatóját szívesen látjuk itt.
Kanyarodjunk vissza egy picit a szerkesztőséghez. Mesélj, hogyan működik a rádió a korona idején?
A vírus előtti óvilágban voltak szerkesztőségi ülések, sörözések a KK-ban. Amint meghallottam a hírt tavaly márciusban, hogy most határozatlan ideig bezárunk, szóltam Őri Soma technikai és kreatív producerünknek, ő is ELTE-s mesterszakos hallgató és demonstrátor, hogy akkor felszabadítunk és elviszünk annyi szükséges eszközt, hogy a rádió és a kurzusaink zavartalanul működjenek. Nagyon sok hangeszközt, kis keverőpultot hazavittünk, és azok között osztottuk ki őket, akik rendszeresen csinálnak nálunk műsorokat. Ebben Bánhidi Bálint mesterszakos szociológus kollégánk volt segítségünkre. Hozzákerült néhány hangfelvevő eszköz, ő volt a mi futárunk, biciklivel elvitte az eszközöket valamelyik munkatársunkhoz, majd továbbvitte egy másikhoz. Nyilván nem lehetett mindenre felkészülni, meg nem is volt elég eszközünk, tehát nagyon sokszor alakult úgy, hogy emberek laptopmikrofonnal csináltak felvételt. Ami nyilván nem profi, de tekintve a körülményeket: ha a BBC tudott otthonról műsort csinálni, akkor mi is tudtunk.
A rádiós órákat és megbeszéléseket átvittük Discordra. Nagyjából így mentek a dolgok, az első hullám alatt csináltuk a Koronakrónikát, amely 19 epizódból állt a Covid–19 miatt. Többek között az érettségiről nyilatkoztak, a mindennapi életről, gyakorlatilag a gyökeresen megváltozott világunkról emberi, mindennapos, de mégis markáns szinten. Van olyan anyagunk is, amely konkrétan Budapest kihaltságának a megörökítése. Ha jól tudom, Európában ez az egyetlen: végigsétáltunk a kiüresedett fővárosban a lezárás utáni első napokban, és hangatmoszférában rögzítettünk, mit látunk, hallunk, és ezzel egyfajta kordokumentumot sikerült alkotni.
Emellett pedig együttműködtünk a WWF Magyarországgal egy minisorozatban, dr. Bartuszek Lilla (ELTE ÁJK alumna) elkészítettük Magyarország első fenntarthatósági szakmai podcastjét, a Fenntarthatósági 1×1-et és Hargitai Henrik tanár úr vezetésével a Defoe: A londoni pestis alapján készült, A karantén című, távfelvételben készült hangjátékot is, több egyéb projekt mellett.
Szerinted a koronavírus berobbanása hogyan formálta a podcasteket?
Erős differenciálódást látunk a nyugati, európai és a magyar piac között a podcastek terjedelmét illetően. Ezek mind logikusan levezethetők, hiszen például az amerikaiaknál hosszabbak az utak, több idejük van beszélgetéseket hallgatni.
Magyarországra jóval később érkezett meg a podcast műfaja, ám most határozottan úgy tűnik, hogy kezd virágozni. Először underground műfajnak számított, ma már inkább a mainstream kategóriába sorolható. Ahogy Soma kolléga szokta mondani: „az underground vagy a mainstream nem egy jelző, hanem egy állapot”. A koronavírus megjelenése is hozzájárult ehhez. Az embereknek otthon fokozódott a közlésigényük, volt hozzá eszközük, hiszen már telefonnal is lehet hangot rögzíteni, így valaki podcastet kezdett készíteni, valaki pedig hallgatni azt.
Egy kis érdekesség: több mint 800 ezer podcast indult el az elmúlt egy évben a világon. Ezzel szemben a podcasthallgatási idő a vírus berobbanása után csökkent. Ez valószínűleg növekedhet, hiszen egyre több tartalom van jelen a piacon. Mikor hallgatunk általában podcastot? Főképp akkor, mikor utazunk, sportolunk, takarítunk: a tudatos háttérrádiózás szerepébe került. Pontosan emiatt kezdtek megjelenni az üzleti és a brandingelt podcastek is. Szerintem ezek elférnek egymás mellett, és az jó dolog, hogy egyre több embert vonz be a műfaj, növekszik a podcasttér, és egyre több tartalom készül. Hogy Bálint kollégát is idézzem: virágozzék minden virág.
A sorozat borítóképét Teiter Sára készítette.
