Interjú a Tanár Leszek! Hallgatói Műhely alapítóival, Péter Petrával és Mohay Domonkossal

Idén szeptember 23-án tartották meg az ELTE-s tanárszakos hallgatók számára megalapított hallgatói műhely első programját. A műhelyről az alapítókat, Péter Petrát és Mohay Domonkost kérdeztük.

Petra hatodéves angol–történelem tanárszakos hallgató, összefüggő tanítási gyakorlatát a IX. kerületi Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnáziumban végzi. Kifejezetten érdekli a tanárképzés, illetve az ezzel kapcsolatos kutatások. Domonkos ötödéves angol–magyar tanárszakos hallgató, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnáziumban végzi gyakorlatát. Leginkább a tanár–diák kapcsolat, az iskolai mentálhigiéné és a digitális pedagógia foglalkoztatja. 

Személyes kérdéssel indítok, de nagyon érdekel: miért szeretnétek tanárok lenni?

Petra: Én eredetileg azért szerettem volna tanár lenni, mert nagyon szerettem a történelmet, és tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Később, amikor elkezdtem magáról a szakmáról tanulni az egyetemen – a tanításról és a pedagógiáról –, arra jöttem rá, hogy ez nagyon sokrétű folyamat. Ezen kívül nagyon szerencsés vagyok, mert mindig remek tanáraim voltak. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy pedagógus mennyire tud hatni a gyerekekre, és ha megvan a kapcsolódás, akár életeket is meg lehet változtatni. Számomra ez nagyon motiváló. Hiszek abban, hogy a gyerekeknek lehet utat mutatni a tanulásban, illetve szeretnék hatni a diákokra.

Domonkos: Annak ellenére, hogy ez a legalapvetőbb kérdés bármilyen hivatás kapcsán, elég nehéz megválaszolni, mert mostanra nagyon sok dologból tevődik össze bennem a hivatás iránti motiváció. Én egészen alsós koromtól kezdve tudom, hogy tanár szeretnék lenni; nálam ez a vágy nem a tantárgy szeretete, hanem a tanár képe felől indult. Egy tanár ugyanis, ahogyan Petra is mondta, rengeteg emberre lehet hatással, ő az, aki segíthet egy tanulási folyamatot, ő az, aki felelősséget vállal a gyerekekért. Azt hiszem, hogy nagyon sok gyerekkel előfordul, hogy meglát például egy tűzoltót és tűzoltó szeretne lenni, én láttam tanárokat és tanár szerettem volna lenni. Tehát a tanár személyének először volt bennem egy példaképjellege. Aztán később egyre inkább figyeltem arra, hogyan oldanak meg tanárok bizonyos helyzeteket, és szép lassan felnyílt a szemem azokra a kérdésekre, lehetőségekre, melyek az oktatás, tanítás kapcsán felmerülnek. Azt éreztem, hogy én azért szeretnék tanulni, hogy minél jobb válaszaim legyenek egy-egy problémára ezen a területen. Mindemellett az is nagyon befolyásolt, hogy remek minták álltak előttem, nekem szerencsére szuper tanáraim voltak, és remélem, én is hozzáadhatok majd valamit ehhez a szakmához.

Milyenek a tapasztalataitok a távoktatással kapcsolatban?

Petra: Én rövidgyakorlaton voltam, amikor a digitális munkarend elkezdődött, így csak két órát tudtam személyesen megtartani az iskolában. Amit én tapasztaltam, hogy egyik napról a másikra kellett átállni, és ez jelentős kihívást okozott a közoktatásban a pedagógusoknak. Ugyanakkor azt láttam, hogy nagyon hangsúlyossá vált a személyesség, ami felértékelődött az elmúlt időszakban. Másrészről viszont azt is észrevettük, hogy sok olyasmi, ami a hagyományos oktatásban működik, nem biztos, hogy helytáll digitális térben is. Sok mindent át kell gondolnunk, például az értékelést, hogy hogyan és mit értékelünk. Alapvetően szerintem szemléletváltásra van szükség.


Domonkos: Azért volt nehéz a digitális munkarend, mert próbára tette azt, amit a tanulásról gondolunk. Eddig mechanikusnak tűnt, sokan úgy tekintettek rá, hogy kiáll a tanár, leadja az anyagot, néha közbeszúr egy-egy csoportmunkát, de alapvetően ő tartja kezében az irányítást, mert egy időben egy helyen tartózkodnak, és az van, amit a tanár mond. A digitális munkarendben az történt, hogy az iskola átkerült a gyerekek lakásába és mindenkinek sokkal nagyobb lett a feladata a saját tanulásának megszervezésében. Előtérbe került, hogy a tudás nem kész dolog, amit leadunk a gyereknek, hanem egyéni tanulási utak vannak, amelyek során magunknak építjük fel a tudást. Ez nem csak a közoktatásban volt így, hanem a felsőoktatásban is. Számomra is küzdelmes volt, hogy ugyan vannak óráim, de akár negyedórával előtte is kikelhetek az ágyból, megihatom közben a kávémat, figyelnem kell 5-6 felületet egyszerre, hogy honnan érkezik feladat. Az új helyzet az oktatók és a hallgatók iskoláról való gondolkodását is átformálta. Megmutatta, hogy személyesség és közösség nélkül nincs oktatás. A gyerekek az iskolába szocializálódni is járnak, a tanárok pedig közösségben tudnak igazán eredményesen működni. Se a tanári közösség, se a gyerekek kapcsolatai nem tudtak úgy működni, ahogy igazán kellett volna egy eredményes munkához, de az pozitív, hogy ezekre a tényezőkre most jobban rávilágított a digitális munkarend, és ha van rá időnk, energiánk, van rá döntéshozói akarat, akkor ezeket a pontjait az oktatásnak lehet erősíteni és fejleszteni.

77

Hogyan jött a műhely ötlete?

Domonkos: Az egyik előzmény egy lengyelországi tanulmányút volt, amelyen néhány hallgatótársunkkal vettünk részt még februárban. Jó egy évnyi szervezés után eljutottunk Opocznóba, ahol meg tudtunk nézni egy gimnáziumot. Ezen az úton megtapasztaltuk azt, hogy mekkora ereje van a közösségben történő szakmai tanulásnak. A másik előzmény az a távoktatás alatt létrejött, Tanárszakosok a távoktatásért nevezetű Facebook-csoport, aminek az volt a célja, hogy a gyakorló tanárokat kössük össze olyan tanárszakosokkal, akik szívesen vállalkoznak arra, hogy a digitális felületeken segítenek tájékozódni. Az akkor már formálódó, de hivatalosan még nem megalakult műhelyünknek is ez lett a két pillére: a szakmai fejlődés és felelősségvállalás. Úgy láttuk, hogy a jövő tanáraiként már most tudatosítanunk kell magunkban azt a felelősséget, ami oktatási szakemberként rajtunk lesz a következő években.


Petra: Nagyon fontos azt is kiemelnünk, hogy egyik projekt sem valósulhatott volna meg, főleg nem a Tanár leszek! Hallgatói Műhely, ha nincsenek azok a hallgatótársaink, akikkel a lengyelországi utazás óta van szerencsénk együtt dolgozni és tanulni. Másrészt nagyon sokat köszönhetünk Salát Magdolnának és dr. Misley Helgának, az ELTE PPK két oktatójának, akik a kezdetektől fogva támogattak minket, valamint bíztak bennünk és a Műhelyben.

Szeptember 23-án volt az első alkalom. Mesélnétek arról, hogy milyen volt, hogyan éltétek meg?

Petra: A Műhely alapvetően kétféle programot szeretne szervezni: az egyik a nyilvános események, amelyre bármilyen szakon tanuló hallgatótársunkat várjuk szeretettel, ilyen volt a legutóbbi alkalom is. Emellett lesznek olyan programok, melyek elsősorban a Műhely tagjainak szólnak. A szeptember 23-i esemény nyilvános kerekasztal-beszélgetés volt, amelyen a digitális munkarend volt a téma, amit főleg abból a szempontból vizsgáltuk meg, hogy milyen következtetéseket vonhatunk le az iskola jövőjére vonatkozóan. Ezért hívtunk többféle nézőpontot megjelenítő résztvevőket. Az eseményen részt vett Prievara Tibor, ő az Apáczai Csere János Gimnáziumban tanít, hívtunk tanárképzőt, dr. Misley Helgát, aki a műhely mentora is egyben, továbbá részt vett Jobbik Katalin tanárszakos hallgató is, mert úgy gondoltuk, érdekes lehet a hallgatók számára is az ő véleménye és tapasztalata,  és jelen volt Süveges Gergő, újságíró, kommunikációs tréner, aki szülői tapasztalatait osztotta meg. Azért őket hívtuk, mert nem szabad elfelejteni, hogy az oktatás  mindig a szülő–tanár–gyerek háromszögben kell, hogy történjen. Ezen a nyitóeseményen bejelentettük, hogyan működne a műhely, és várunk szeretettel mindenkit.

78

Mik a terveitek a következő programokat tekintve?

Petra: Mindenképp szeretnénk, hogy alkalmainkon olyan témák kerüljenek elő, amik érdekesek a hallgatótársaink számára. Felmérést is fogunk készíteni annak érdekében, hogy olyan témákkal tudjunk foglalkozni, amik számukra fontosak és szakmai fejlődésük szempontjából nem lehet őket kikerülni. Nagyon sok ilyen ötletünk van.

Domonkos: Ahogyan Petra korábban említette, tervezünk nyílt, bárki számára nyitott programokat és zárt, a műhelytagok számára meghirdetett eseményeket, amiket kicsit kötetlenebb formában tervezünk megtartani. Műhelytag úgy lehet valaki, hogy aláírja a küldetésnyilatkozatunkat – ez a Facebook-oldalunk leírásában megtalálható –, amelyben megfogalmazzuk az alapvető értékeket, amelyek mentén a műhely működik. Egy-egy alkalom egy-egy témát járna körbe, mindegyikre hívunk szakértőt, aki részletesen tud beszélni a tapasztalatairól, akár előadás formájában is. Ha valaki műhelytaggá válik, exkluzív alkalmakon is részt vehet olyan emberekkel, akik igen sokat tettek a magyar oktatásért és a magyar iskola ügyéért. Nyilvános alkalmaink a kerekasztalszerű beszélgetések lesznek; ennek az a célja, hogy megmutassuk, hogy mi mivel foglalkozunk a belsős alkalmakon, illetve igyekszünk kifelé olyan beszélgetéseket szervezni, melyek sokak számára lehetnek hasznosak.

Fotók: Tanár Leszek! Hallgatói Műhely Facebook-oldala