Szeretem az ELTE-t, mert… 30. – Interjú Süll Kristóffal, az ELTEvízió projektvezetőjével

ELTEfesztek, sportnapok, Jeges Estek – bármi zajlik is az ELTE körül, a kamerák jelen vannak. És hogy kinek köszönhető mindez? Süll Kristóf 2019-ben vette kezébe az ELTE Online videós csapatát, az ELTEvíziót. Kedvenc munkáiról, terveiről és a mozgóképes munka szépségéről mesélt nekünk.

Mesélj egy kicsit arról, hogy hogyan és mikor kerültél az ELTEvízió csapatához.

Egy akkor még az ELTE jogi karán tanuló barátom ajánlotta, hogy csatlakozzak az egyetem videós csapatához. Már általános iskolás koromban is érdekelt a mozgóképkészítés, a kezdeti szörnyen amatőr próbálkozásaim és némi fejlődés után pedig volt lehetőségem gimnáziumi éveim alatt kameramanként, vágóként, alkalomadtán „rendezőként” is részt venni színvonalasabb projektekben, szakavatott emberek mellett, de az akkori osztálytársaim, barátaim is rengeteget segítettek. Így örömmel jelentkeztem videósnak, és a 2018-as tavaszi félév közepe felé három hónap kihagyás után megkezdtük első munkálatainkat egy kisebb stábbal. Egyfajta generációváltáson ment át ekkoriban az ELTEvízió, a korábbi tagokkal nem igazán találkoztunk, nehezen lehetne stafétaátadásról beszélni. Egy teljesen új, még formálódó csapatnak kellett új körülmények közepette helytállnia. Az első videónk – stílszerűen – a szintén akkoriban megújuló, a kari lapok szerkesztőinek szervezett ELTE Press Akadémia dokumentálása volt. Azóta a stábunk nagyjából rögzült, jelenleg nyolcan dolgozunk felváltva havi 2-3 videón, és van két tartalékosunk is olyan esetekre, amikor senki nem ér rá.

Szerinted mi a szépsége az egyetemi videózásnak? És a nehézsége?

A szépsége egyben a nehézsége is. Sok érdekes egyetemi rendezvényre kapunk meghívást – legyen az egy könyvbemutató, egy sportnap, vagy akár az ELTEfeszt –, amiket igyekszünk a tudásunkhoz és lehetőségeinkhez mérten a legjobb minőségben kivitelezni. Azonban mindig felmerül az a nehéz kérdés, hogy mindezt hogyan tudjuk majd izgalmasan tálalni a Facebook- vagy YouTube-követőink számára? Célközönségünk elsősorban (nem meglepő módon) egyetemistákból, vagy egyetemre készülő diákokból áll, és talán nem jogos elvárás feléjük, hogy egyheti szeminárium és előadás látogatás, illetve folyamatos tanulás, készülés mellett még az interneten szörfölve is az intézmény videóira kattintsanak elsősorban. Emellett törekszünk arra is, hogy az egyetem(ek) berkein túlra is eljuthassanak munkáink. Az igazat megvallva, ezek a célkitűzések nem minden alkalommal teljesülnek, vannak azonban bizonyos videók, amik meglepően nagy nézettségre tesznek szert. A gólyabálról, a Jeges Estről és az EFOTT-ról készült videóink például elég sok emberhez eljutnak, de sokan megnézték a legutóbbi 10 ELTE-hez köthető film című videóesszénk első részét is. Akárhogyan alakul a videó utóélete, én minden alkalommal izgatottan nézem meg az éppen elkészült, friss munkákat a többi stábtaggal együtt.

Milyen szerepben szeretsz a legjobban dolgozni egy műsoron?

Nehéz választani, igazából bármit szívesen vállalok a műsorvezetésen (vagy narráláson) kívül – a kamera előtti szereplést nem nekem találták ki. Amit mi rendezésnek hívunk az EV-n belül az egyszerűség kedvéért, talán inkább egy koncepció írói és projekt koordinátori szerepkör kombinációjának felel meg. A „rendező” dolga, hogy egy látványos végeredmény kivitelezését megtervezze technikai utasítások lejegyzésével, előre egyeztetnie kell a megfelelő interjúalanyokkal, és kérdéseket írni hozzájuk, amit majd a műsorvezető a forgatás közben feltesz nekik. Eleinte talán a koncepcióírást élveztem leginkább, később a vágás állt hozzám közel, majd amikor megszereztem első kamerámat, az események rögzítését is szívesen vállaltam. Közel egy éve tisztelt meg az ELTE Online szerkesztősége a projektvezetői státusszal, a korábbi „felettesem”, Somody Evelin ajánlása folytán. Ezt a szervező, menedzselő szerepkört is rendkívül élvezem, és hálás vagyok a lehetőségért.

Milyen céljaid vannak az ELTEvízióval?

Amikor megkaptam a projektvezetői státuszt, két fő irányelvet jelöltem ki. Az egyik a vizualitás, a képi világ preferálása volt; arra bíztattam a stábot, hogy elsősorban hangulatos életképek rögzítésével próbáljanak „mesélni”, és kevésbé támaszkodjanak a narrációra, illetve az interjúkra. A másik, kevésbé elméleti tervem az egységes megjelenésre, képi és zenei világra irányult. Sajnos a korábbi víziósok grafikáihoz, animációihoz nem fértünk hozzá, így saját, minimalistább ábrákat készítettünk és osztottunk meg egymással. Jelenleg próbálunk a karantén idején is releváns tartalmakat készíteni.

Mi volt a kedvenc ELTEvíziós munkád?

Nehéz lenne egyetlen munkát kiemelni. Emlékszem, a 2018-as Budaörsi Napok videóról nagyon szép felvételeket kaptam, élmény volt belőlük egy atmoszférikus videót összeállítani, annak ellenére, hogy elég sok ideig dolgoztam vele. Az Evelin által elindított, a hallgatók zenekarait bemutató ÖsszHang című videó sorozat minden epizódjának munkálataiban élvezettel vettem részt, de nagyon a szívemhez nőtt a tavaly novemberi Verzió Dokumentumfilm Fesztiválról készült összefoglalónk is.

Az ELTEvízió munkái szinte mindig az egyetemi élet rendezvényeiről szólnak, viszont ti a jelenlegi helyzetben sem álltatok le, pedig jó ideig minden eseményt törölni kellett. Ti hogyan hidaltátok át ezt a nehézséget?

Korábban is készültek már tematikus, illetve narrációval ellátott videók az EV-nél, tulajdonképpen csak ötvözni kellett a két eljárást. Az operatőri munkakör sajnos kiesett, a műsorvezető jelenleg csak hangjával színesíti a videókat, a rendezés és a vágás viszont továbbra is hasonlóan folyik, csupán kiegészült minőségi internetes mozgóképanyagok gyűjtésével. Igyekszünk valamilyen szinten reflektálni a jelen szituációra; tippeket és ajánlásokat próbálunk adni a karantén idejére. Eddig megjelent egy otthoni testmozgással foglalkozó és egy filmeket ajánló videónk, utóbbinak most készül a folytatása, mellette pedig tervben van egy a távoktatás aspektusait bemutató projekt elkészítése is. Ezek a koncepciók mind a stábtagoktól származnak, fontosnak tartottam, hogy közösen ötleteljünk (a chat szobában természetesen) és szavazzuk meg a számunkra legjobb terveket. Nagyon izgalmas tervek születtek, büszke is voltam a csapatra. Talán elmondhatom, hogy közel zökkenőmentesen tudtak továbbhaladni az EV-s munkálatok.

Az ELTEvízión túl milyen terveid vannak a filmezéssel?

Jelenleg nagyon foglalkoztat a filmkészítés elméleti része, úgy érzem, az ELTE filmszakán megtaláltam azt az irányt, amit hosszútávon szeretnék követni. Ez nyilván meglepő azután, hogy eddig csupán gyakorlati tervekről, megoldásokról beszéltem. Két-három évvel ezelőtt talán én sem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatot vesz a filmek iránti érdeklődésem. Természetesen a megszerzett gyakorlati tudásomat szeretném kamatoztatni a jövőben esedékes munkáim során, de ha lesz rá lehetőségem, igyekszem majd az életem ezen részét úgy szervezni, hogy a továbbtanulásra is legyen időm, módom. Az ELTEvíziót sem szeretném kihagyni a képletből; mindaddig, amíg elég időt tudok szentelni a szervezésnek, és nem érzem azt, hogy egyéb elfoglaltságaim folytán a jelenlegi színvonalat – akár a menedzselésben, akár a videókészítésben – már nem tudom tartani, addig örömmel végzem projektvezetői feladataimat.

A képeket az interjúalany bocsátotta rendelkezésünkre.