Bajor–magyar barátság

A város külkerületében megbúvó Kis Tirol vendéglő és panzió hamisítatlan bajor ízekkel és hangulattal kedveskedik a vendégeinek, akik szép számmal akadnak – teljesen érthető okokból. Mészáros Márton kulturális újságírónak, lapunk vendégszerzőjének étteremkritikáját, az Ennivaló című gasztrosorozat ötödik írását olvashatjátok.

Ha van olyan kerülete a magyar fővárosnak, ahol a meglepetés erejével hat egy bajor étterem, akkor az kétségkívül a XVI. kerület. Ráadásul egy hütte látványa képes fokozni a megdöbbenést. A kerületben élő Fáncsi család, amelynek tagjai immáron több mint harminc éve járnak Tirolba síelni, s akik megveszekedett Bayern München-drukkerek, nem akarták elengedni a hófedte alpesi tájakat, a bajor perecet, a bajor főzőmesterek féltitkos receptjei alapján készített söröket, ezért úgy döntöttek: Budapest egyik külkerületébe varázsolják a hamisítatlan bajor színeket, hangulatot, és nem utolsósorban: az ízeket.

A kívülről valóban hagyományos, fából épített hüttére emlékeztető épület előtt tucatnyi autó parkol, az étterem vendégköre kinőtte a parkolót. Szerencsére a pesti oldal keleti része jobbára kertvárosi-falusi jellegű, ezért az utcákon találni parkolásra alkalmas helyet. Az étteremben a fafaragott belsőt piros-fehér színű abroszok, függönyök, párnák dobják fel, de a tulajdonosok minden apró részletre ügyeltek. A bejárattól nem messze, a pultrész mögött üvegszekrény található, ott sorakoznak elzárva a törzsvendégek poharai, kupái, kancsói. Amikor egy hétköznapon belépünk a Kis Tirol vendéglőbe, egy debreceni építész ül a törzsvendégek pultjánál, aki nemrég vasárnaptól csütörtökig kivett egy szobát, méghozzá az elkövetkezendő két évre – ugyanis összetett vendéglátóegységről van szó, amely étterem és panzió is egyben. Fáncsi Dániel, az alapítók ifjabbik gyermeke a pulttól jobbra, a konyha bejáratától nem messze eső asztalhoz vezet minket. Stammtisch, ez áll a család törzsasztalán az általuk tulajdonolt és vezetett Kis Tirol étteremben.

eo-20191023-20191023_142513

Fotó: Csomos Attila / ELTE Online

Miközben érkeznek az üdítők, valamint lapunk fotósának nagy örömére egy tekintélyes méretű, igazán hűs sör, Fáncsitól megtudjuk, hogy a Kis Tirolt 2003-ban, saját tervek alapján az édesapja, idősebb Fáncsi László kezdte el építeni. Egy évre rá nyitottak meg; az édesapa – akit „élő excel-táblázatként” jellemez, mert azokat, akiket kell, akkurátusan elszámoltat – már nem lát el napi feladatokat az étteremben, az édesanya – akit kemény üzletasszonynak, de érző szívű szülőként, illetve a nagyobbik testvér kislánya miatt vajszívű nagyszülőként mutat be – pedig alapvetően a dekorációért felel, bár van olyan munkatárs, aki ebben megpróbál segíteni neki. A Kis Tirol működését ma a két gyermek felügyeli: a harmincöt éves báty a konyhán tevékenykedik és ellátja az étterem teljes hátterének szervezését, a huszonöt éves öcs az arculatért felel, illetve a vendégek kezelésével foglalkozik. Vendéglátónk már tizennégy évesen a pult és konyha körül ólálkodott, onnantól fogva egyre nagyobb feladatokkal bízták meg. Maga az épület egyébként két és fél éven keresztül épült, a részletgazdag belső berendezés már azért is figyelemre méltó, mert ott jártunkkor éppen halloween tematikájú a díszítés (a sörfeszt állandó sikertéma), hamarosan pedig a Márton-nap, azután a karácsony veszi át a szerepet.

Megérkezik az előétel: libamájpástétom lilahagymalekvárral, házi zsemlével, salzkammerguti sóval hintve, pompás tálalással (2200 Ft). Nem túlzás azt állítani, hogy csorog az ember nyála, ha meglátja a nagy fatálcát mindezekkel a finomságokkal, amely mellé egy-egy szem szőlő, illetve két-három szelet céklacsipsz is került. Míg komótosan elcsipegetjük a pástétommal megkent puha, bajor jellegű péksüteményt, megtudjuk, hogy az étterem félévente – a tételek hetven százalékát lecserélve – frissíti az étlapot, amelynek újabb fogásait a két fivér rendre elkészíti otthon, aztán „betanítja” a konyhán. Időközben a helyetfoglalásunkkor leadott rendelésből elénk kerül a bakonyi betyárleves (950 Ft), amely elég sűrű, elég gazdag. Ha nagyon szőrszálhasogatók akarnánk lenni, csak annyit jegyeznénk meg, azt is csak a bajuszunk alatt, hogy nem elég tejfölös, s úri hóbortból akár csipetkét is kérnénk bele.

eo-20191023-ESH_8585

Fotó: Csomos Attila / ELTE Online

Az egyik leglényegibb tételét, a főételt is lágyan, pontoson tálalja fel a pincér. Szinte törésálló, ezért strapabírását már évek óta sikerrel prezentáló, külföldről, horribilis áron vásárolt porcelántányéron fekszik a sous vide csirkemell, amely paradicsomos risotto-ágyongrillezett kecskesajt mignonok alatt – szerk.: a cikk fejlécképében – lelt pihenőhelyre (3700 Ft). Igazi látványosság ez az étel, de az ízre sem panaszkodhatunk: a szuvidálás miatt cseppet sem száraz a hús, a köret pedig a cékla, a sajt, a paradicsom és a kapor segítségével finom, erőteljes olasz ízvilágot idéz. Biztos, ami biztos alapon tejfölös uborkasalátát (750 Ft) is kérünk mellé – hogy nem passzol hozzá, az a vendég hibája. Nem titok, hogy a Kis Tirolra egyéb szempontok miatt azért esett a választásunk, mert szinte csak itt kapni a városban – például a Rosenstein Vendéglőt, a Földes Józsiék bisztróját, a Biarritz Éttermet leszámítva – császármorzsát. Pontosabban: kasier smarnit. Vagy ha úgy tetszik, kaiser smarrent. Minimum húsz percbe telik, amíg elkészítik és feltálalják, addig van egy kis szabadidőnk.

Legelőbb az időközben zsúfolásig megtelt, majd részben kiürült étterem üvegablakokkal zárt teraszát vesszük szemügyre. Fáncsi Dániel csak ezután vezet el minket a rendezvényhelyszínként működő, egy szinttel lejjebb lévő részre, ahol mintegy ötven fő tud étkezni. Pult ott is van, étellift viszont nincsen, így a pincér a botlató lépcsőkön jár fel-alá, ha szükséges. A le- és felfelé vezető folyosóról privát tárgyaló nyílik. Egészen elképesztő, állatbőrrel leterített székei, modern asztala természetesen idősebb Fáncsi László keze munkáját dicsérik, a konferenciabeszélgetésekre alkalmas kivetítő és tévé rendkívüli. Nem véletlen, hogy kormányzó és ellenzéki pártok egyaránt tartottak már itt bombabiztos, le nem hallgatható beszélgetést. A privát szféráról nagyban gondoskodik egy telefon, amelyen a pultot tárcsázva a pincér azonnali rendelkezésre áll. A kedélyes, őszinte vendéglátó elkalauzol minket az egyik szobába, a fogadónak kilenc, hiteles tiroli stílben kialakított szobája van (hat másikat jövőre terveznek kialakítani és átadni), amelyek közül a legtöbb kétszemélyes ággyal rendelkezik. – Van nászutas és családi lakosztályunk is, az előbbit a nálunk lagzit tartó ifjú vagy kevésbé ifjú párnak „nászajándékul” szoktuk kiadni – árulja el nevetve Fáncsi, mondani sem kell, fabútorok között. A Kis Tirolnak wellness-részlege is van, a kertben pedig pincéje, amely villányi borokkal van feltöltve. A szomszéd telken most kezdtek építkezni, ott reggeliző és kávézó fog állni, amely nagy segítséget jelent majd a tekintélyes méretű épület rezsicsökkentésében.

eo-20191023-ESH_8734

Fotó: Csomos Attila / ELTE Online

Nem sokkal azután, hogy visszaérkezünk a család törzsasztalához, füles faalátéten, tepsiben megérkezik az étkezés fénypontja: a kaiser smarni (1300 Ft). Porcukorral meghintve, narancscikkelyekkel díszítve, közepén egy mázas cseréptálban elhelyezett almadzsemmel mosolyog ránk az asztalról. Nem lehet nem szerelembe esni vele, meg kell zabálni. Az osztrák kaiser smarniban, ellentétben a magyar császármorzsával, nincsen búzadara. Daramorzsa viszont igen, a tészta pedig nagy darabokra van szaggatva. Az Alpokban sok magyar szakács dolgozik, van, aki a baracklekvárra, van, aki nem is lekvárra, hanem pürére esküszik, más a juharszirupot preferálja. Mindenesetre az biztos, hogy a Kis Tirolban felszolgált almadzsem kiválóan harmonizál ezzel a desszerttel, amelyen a porcukor szép díszítőelem, de cseppet sem bántó, mert az amúgy is édes étel ezúttal pont annyira édes, amennyire lennie kell. Melegen ajánlott, akárcsak maga a rákosszentmihályi étkezés. A Kis Tirolnak húsz százalék kedvezményt biztosító, névvel ellátott törzsvendégkártyája is van, ezért a budai árkategória sem lehet riasztó. Ha mégis az, a kiváló minőség és a magyartól eltérő ízvilág könnyen feledteti.

Fejléckép: Csomos Attila / ELTE Online

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]