Az ELTE Online új interjúsorozatában az ELTE-s szakkollégiumok különleges világába vezetjük be az olvasót az adott intézmények tagjai segítségével. Beszélgetéseink során érintjük a szakkollégiumok működésével, felépítésével, célkitűzéseivel és tagságával kapcsolatos legalapvetőbb kérdéseket, illetve a rájuk vonatkozó tévhiteket is megpróbáljuk eloszlatni, miközben a leendő felvételizők számára is igyekszünk releváns és új információval szolgálni, valamint betekintést nyújtani az egyes hallgatói-szakmai közösségek mindennapjaiba. Sorozatunk második részében az ELTE egyik legszínesebb és legtöbb kart érintő szakkollégiumáról, az Illyés Sándor Szakkollégiumról beszélgetünk Mayer Borbálával, az „Illyés” jelenlegi választmányi elnökével.
Zelena Dorina: Mesélj, kérlek, kicsit magadról. Mit tanulsz, hányadéves vagy, mi motivál szakmailag, emberileg?
Mayer Borbála: Ez az ötödik évem az ELTE-n, magyar–angol tanárszakos hallgató vagyok, ami pedig motivált arra, hogy ezt a hivatást válasszam, az, hogy ezen a területen érzem magam leginkább otthonosan, itt tudok a legtermészetesebben mozogni.
A tanítás, az iskola olyan társadalomformáló erő, ami hozzám közel áll mint cél és mint fontos dolog a világban.
Van bennem egy ilyenfajta hivatás, elkötelezettség az iskolák világa felé [egy tudatalatti kikacsintás a szakkollégium azonos nevű műhelye felé – a szerk.]. Szeretnék minél többet átadni abból, amit én megtanultam, mindezt úgy, hogy az adott generációt, az adott diákokat a leginkább segíteni tudja, fejlődésüket, kibontakozásukat támogatni tudja. Ez egy folyamatos szakmai fejlődést és önfejlesztést igényel, egy folyamatos munkát és önreflexiót is: azt, amit csinálok, tudatosan kell tennem, annak érdekében, hogy a cél, amit megfogalmaztam, teljesülni tudjon. Maradandó hatása lehet annak, ha olyan tanárok kerülnek ki az egyetemről, akik ezt komolyan veszik és tudatosan művelik, talán egy idő után jobb helyzete is lesz ezáltal a tanároknak. Hiszek abban, hogy az oktatás fejlődése és változása sok problémára kínálhat hosszútávú megoldást.
Z.D.: Összeköthető-e ez a hivatás- és küldetéstudat azzal, hogy jelentkeztél szakkollégiumba?
M.B.: Nálam az Illyésben ez nagyon szorosan összefonódott. Először egy konferencián találkoztam a szakkollégiummal, a szokásos tavaszi IMK-n (Illyés Multidiszciplináris Konferencián), ahova egy ott előadó barátomat kísértem el. Megtapasztalhattam a légkört, kifejezetten pozitív élmény volt.
Igazán szimpatikus volt az, hogy itt pedagógus, pszichológus és gyógypedagógus hallgatók vannak, ami egy olyan globális rálátást biztosít az én szakterületemre, ami az én szakmai fejlődésemet és az iskoláról való gondolkodásomat sokban segíti és támogatja.
Érdekes helyzetben van a tanárképzés, a BTK-n [Bölcsészettudományi Karon] tanulok angolt és magyart, a PPK-n pszichológiát és pedagógiát, és ez egy eléggé „összekevert” környezet. Így, hogy van egy szűkebb szakmai közeg, ahol mindenki otthonosan mozog a saját szakterületén, könnyebb elmélyedni egy adott témában és kibontakoztatni a saját tehetségünket.
Z.D.: Számos fontos szempont szóba került már, mégis arra kérnélek, fejtsd ki, mi a legjobb dolog abban, hogy szakkollégista vagy?
M.B.: Mindenképpen kiemelném az inspiráló közeget. Jó érzés valahova tartozni, és talán ez egy kicsit kiveszőben van a világunkból. A közösségnek fantasztikus ereje van, érdemes választani magadnak egyet, amiben ki tudsz teljesedni. Az Illyésben az szeretem nagyon, hogy egyfajta védőháló is, azt érzem, hogy vannak kihívások, amiket választhatok, hogy megugrom-e, és ha úgy döntök, igen – ilyen volt egyébként a választmányi elnökség is – akkor engem ebben támogatnak emberek.
Magasan van a léc, de nem kell félnem attól, hogy ha nehézségeim vannak, magamra hagynának, hanem végig vannak körülöttem: akár a jelenlegi választmány, a korábbi választmányi elnökök, Orsi [Szőke Orsolya], az igazgató [Lehmann Miklós] vagy például a mentorhálózatunk. Ők végzett szakkollégisták, akik aktív tagjai maradtak az intézménynek, és már külső rálátásuk is van helyzetekre. Van az az érzése az embernek, hogy akármi történik, oké, hogy elúsztál, de itt vagyunk, segítünk, bármi van, szólj, és megoldjuk. Itt idézném a jelmondatunkat, ami szállóigeként terjedt el: „Találd ki és valósítsuk meg együtt!”.
Ez arra ösztönzi az embert, hogy cselekedjen, tevékeny tagja legyen a kollégiumnak, de globális hatása is lehet: megtaníthat arra, hogy egy társadalom gondolkodó, aktív tagja legyél.
Mert azt tapasztalod meg, hogy amit teszel, annak hatása van másokra és a világra, nem csak elszigetelt szigeteken élünk, hanem vannak ilyen „vibráló erők” és hatások, amiket elérhetsz.
Z.D.: Igen, egyet tudok érteni mindennel, amit az Illyésről elmondtál, számomra is meghatározó ez az érzés a szakkollégiummal kapcsolatban. Nagyon örülök, hogy említetted a választmányi elnökséget, mesélnél erről egy kicsit, mi volt a motivációd, milyen feladataid vannak, hogyan illeszkedik ez a szakmai fejlődésedhez?
M.B.: A pozícióra a tagságtól nyertem bizalmat, de nagyon szép narratívába illeszkedik, ahogy idáig eljutottam: az IMK-n ismertem meg a szakkollégiumot, felvételt nyertem, és a következő IMK-t már én szervezhettem, ahol pedig szükség volt szervezői, vezetői, összetartó képességekre. Ezt látva merült fel többekben, hogy talán erre a feladatra is jó lennék, Szofi [Sall Zsófia] vetette el bennem a gondolatot, tekintve, hogy fél év múlva úgyis választások lesznek.
Választmányi elnökként összekötő és mediátori szerepem van: a diákok legfőbb vezetője vagyok, így tartom a kapcsolatot az igazgatóval és képviselem a kollégiumot külső eseményeken. Mellette pedig ugyanúgy végzem azokat a feladatokat, amiket rám bíz a választmány és a tagság, levezetem a választmányi üléseket kéthetente, ahol a kollégium ügyes-bajos dolgait beszéljük meg. Én felelek azért, hogy gördülékenyen és hasznosan teljen ez az idő. Nagyon szeretek ezzel a választmánnyal dolgozni, olyan motivált emberekkel, akik mindig azt keresik, mit tudnak még tenni a szakkoliért.
Amikor ide jelentkeztem, a közéletiséget, ehhez hasonló feladatok vállalását egy mellékes, szükséges rossznak gondoltam, de már azon a véleményen vagyok, hogy ez a legfontosabb. Mindenkinek meg kellene tapasztalnia, hogy milyen érzés egy szervezetet koordinálni és aktívan közreműködni a fennmaradásában, mert olyan képességeket lehet elsajátítani, ami a munka világában és az élet minden területén hasznos, mindezt pedig egy támogató közegben.
Z.D.: Jó hallani, mennyire testhezálló számodra ez a feladat. Ha pedig az előzetes vélekedésekről beszélünk, szerinted mi a legnagyobb tévhit az Illyésről vagy a szakkollégiumokról?
M.B.: Szerintem van egy olyan gondolat, hogy a szakkollégiumok tisztán elitista intézmények, ahova a legkiválóbbak járnak csupa csillagos ötössel és soha nem vétenek semmilyen hibát, prominensek. Természetesen vannak ilyen személyek mindenhol, de a szakkollégium nem egy gyűjtő üvegcséje ezeknek az embereknek.
Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy egy szakkollégista mindent is csinál, mert nagyon széles az érdeklődési területe, és ezekben próbál kiteljesedni: motivált arra, hogy valami pluszt hozzon ki az egyetemi éveiből, és ezt úgy teszi, hogy hasznos legyen mások számára is.
Ilyen például a konferenciaszervezés, ahova bárki jöhet előadni, hallgatni, és ezzel kicsit vissza is adunk a közösségnek. Ez intézményi szinten is működik, amennyi munkát beleteszel, annyit is veszel ki belőle, így válik egy tehetséggondozó intézménnyé. Az utóbbit semmiképp sem szeretném eltagadni tőle, de kiemelném, hogy nem kell kiforrott tehetségnek és tökéletesnek lenned ahhoz, hogy jelentkezhess, hanem a szakkollégiumban segítünk ennek a kibontakoztatásában.
Z.D.: Mint sorozatunkból kiderül, minden szakkollégium más és más. Szerinted mi adja az Illyés egyedi vonalát?
M.B.: Három alappillérünk van, ami a többi szakkollégium programjában is megjelenik: a közösségiség, a közéletiség és a szakmaiság, ennek mentén működünk és van kialakítva a szakkollégium szabályzata és követelményei. Ennek egy részét képezik az illyéses kurzusok, melyeket adminisztrálunk a Neptunban, és várunk rájuk külsős hallgatókat is. Mi, a tagság döntjük el, miről szeretnénk tanulni, megszavazzuk, keresünk rá oktatót, aki szakmailag is megfelel és szimpatikus is, és megszervezzük magát a kurzust. Ide tartozik a konferenciaszervezés és a műhelyesedés is.
A közösségiség arra hivatott minket emlékezni, hogy mi nem csupán egy együtt tanuló csoport vagyunk, hanem egy együtt szórakozó, együtt kikapcsolódó közösség is, szervezünk programokat, például halloweeni vagy karácsonyi bulit vagy filmes esteket. Ezek a programok elősegítik a személyes kapcsolódásokat a szakkoliban.
A harmadik pillér pedig a közéletiség, ami a kötelező bizottsági munkát takarja, hiszen az tartja fenn a szervezet működését, ha mindenki beletesz valamennyit. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy ennél többet szeretne, és ideje, energiája engedni, akkor jelentkezhet különböző tisztségekre és a Közgyűlés megválaszthatja. A Közgyűlést félévente kétszer rendezzük meg. A szervezeti felépítésünk először bonyolultnak és komolynak hangozhat, de ez elengedhetetlen része az intézmény gördülékeny működésének.
Z.D.: A műhelyesedéről pár szót mondanál még esetleg?
M.B.: Három műhelyünk van, az Iskolák Világa Műhely, a Pszichológia Műhely és a Társadalmi Felelősségvállalás Műhely. Az utóbbira, annak ellenére, hogy nem vagyok tagja, szakkolisként nagyon büszke vagyok. Itt ugyanis mindenki önkénteskedik valamilyen szervezetnél, a műhely maga pedig arról szól, hogy ezeket a tapasztalatokat beszélik meg szakmában kiemelkedő személlyel, erre reflektálnak. Ez több szempontból is klassz, mert egyrészt arra motivál, hogy önkénteskedj, ami egy társadalmilag is hasznos tevékenység, másrészt pedig arra is, hogy ezt úgy tedd, hogy az neked is jó legyen.
Az Iskolák Világa Műhely pedig a szívem csücske, mert visszavezet ahhoz, amit az interjú elején is említettem: találkoznak a nézőpontok, ahogy a gyógypedagógus, a pszichológus, a tanár hallgatók egy órán ülnek és nagyon értékes szakmai beszélgetések alakulnak ki.
A Pszichológia Műhelyről személyes tapasztalatom nincs, de azt tudom, hogy számos TDK-zónk került ki innen több féléven keresztül is. Itt is egy olyan munka folyik, ami nagyban segíti a hallgatók szakmai elköteleződését, kiteljesedését.
Z.D.: Ha alapíthatnál egy saját szakkollégiumot, mi lenne a neve és kik jelentkezhetnének?
M.B.: Erre először azt válaszolnám, hogy én az Illyést alapítanám meg! De annyival kiegészíteném, hogy bár a szakkoli felkarolja a tanárképzésben résztvevőket, de kimondottan nekik, nekünk alapított szakkollégium hasznos lenne: sok olyan téma van, ami akár az Illyésen belül, ha többen lennénk tanárisok, felmerülne – és ez itt most egy felhívás keringőre, gyertek, tanárisok (is)! Ez egyébként az egyik célom is, hogy több tanáris hallgató csatlakozzon az Illyéshez, jelenleg kicsit alulreprezentáltak vagyunk, többen vannak a pszichológia szakosok. Van ugyan a tudóstanár irány is, amit az EC, úgy gondolom, remekül képvisel, ami ugyanúgy jó és fontos cél, mint a tanárságot érintő problémákat nyíltan feldolgozó fórum, illetve ennek a létrehozása, ahol meg lehet fogalmazni megoldásokat, kapcsolatot teremteni a praktizáló, régóta tanításban lévő tanárok és az új generáció között, mert sokat tudnánk tanulni egymástól és segíteni egymásnak. Bár csekélyebb tapasztalattal, de más világlátással rendelkeznek a pályakezdő kollégák, bizonyára kölcsönösen hasznos együttműködés lenne ez.
Egy hallgatói közösség nagyon sok mindent képes elérni, ha motivált.
Az olvasóknak azt tanácsolnám, hogy legyen bármilyen érdeklődésük is, járjanak nyitott szemmel, érdeklődjenek az ezekhez hasonló intézményekről, mert rengeteget tud adni. Én egy hatalmas mérföldkőként tartom számon az Illyésbe való jelentkezésemet és az itt szerzett tapasztalataimat, élményeimet mind szakmai, mind személyes fejlődésemet tekintve.
Legfrissebb promóvideó, az OKTONDI interjú
Az Illyés honlapja: https://illyes.elte.hu/
Facebook-oldala: https://www.facebook.com/elteillyes
Kiemelt kép forrása: Facebook
