Az évek során hagyománnyá vált KÖSZ! rendezvénysorozat, azaz az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiumának őszi konferenciája idén november 6-án, szombaton kerül megrendezésre az ELTE PPK Kazinczy utcai épületében, Schütz Brúnó, az ELTE PPK pszichológia alapszakos hallgatója szervezésében. Kalandos egyetemi karrierjéről, a szakkollégiumhoz való kötődéséről és a konferenciáról kérdeztük, és azt is megtudtuk, mi a közös az Örkény Színházban, a nyelvtanban, a konferenciaszervezésben és az önkéntességben.
Hogyan találtad meg a pszichológiát mint hivatást?
A pszichológiának nálam van egy alapvetően szakmai és művészi vonatkozása. Magát a hivatást úgy találtam, hogy sok minden érdekelt, a nyelvtan, annak minden vonatkozása, másrészt pedig az emberi egészséggel és anatómiával kapcsolatos tudás, és annak is minden vonatkozása. A nyelvtant, a biológiát és a matematikát pedig úgy mutatták be az iskolában, hogy a pszichológia egyesíti ezeket, ami persze részben igaz, részben nem.
Szakmailag valóban segít, hogy a pszicholingvisztikát megismerhettem, művészetileg pedig azért fontos, mert több szálon kapcsolódik eddigi hobbijaimhoz, az alkotáshoz, a rendezéshez, legyen szó programszervezésről vagy művészeti termékről, ezek esetében az emberekkel való kommunikációhoz, csoportvezetéshez hozzátartozik a pszichológiai tudás gyakorlatba implementálása.
Különleges úton jöttél az ELTE-re, mesélnél erről egy kicsit?
Az első Covid-érettségiző évfolyam (2020) tagja vagyok, az első évemet Ausztriában kezdtem, az Innsbrucki Egyetemen, egy osztálytársammal ott próbáltunk szerencsét. Nekem viszont nagyon hiányzott a magyar nyelven való tanulás – ezt nem úgy kell érteni, hogy a magyar nyelv bármiben is jobb lenne a németnél, egyszerűen nekem volt hiányérzetem, hisz mindig is sokat foglalkoztam a magyarral. Részben a Covid miatt, részben talán a saját makacsságom miatt is, de a közösségi élet sem volt számomra az igazi. Ausztriában nincsen például szakkollégium sem. Ezért úgy döntöttem, hogy ha a nyelvszakot tudom online folytatni, akkor a pszichológia alapképzést Budapesten végezném el. Az előbbi gyakorlatilag magyartanítást jelent osztrák hallgatóknak, egy ottani magyar oktató segítségével, tanársegédi minőségben (Brúnó kurzusát itt találjátok). Párhuzamosan elkezdtem már a pszichológia alapszakot ott is, ezért nem volt teljesen idegen, csak egyszerűen más. Most úgy érzem, ez egy jó döntés volt, nagyon elégedett vagyok.
Mesélnél egy kicsit a szakkollégiumról? Miért jelentkeztél, mit kaptál, illetve milyen érzés részt venni a szervezet életében?
A Középiskolások Szabadegyeteme nyári táborain való részvétel, később önkéntesség során hallottam több szervezőtől az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiumról mint szerethető, befogadó, összekovácsoló helyről, ezért ide is felvételiztem a nyáron. A folyamat során annyira megtetszett, hogy mindent a hallgatók intéztek, úgyszólván ők reprezentálták saját magukat, hogy mindenképpen szerettem volna a közösség része lenni. Amit vártam, az be is teljesült: egyrészt hogy „másfél” évfolyamosként (se nem első-, se nem másodévesként, kicsit mint „gyüttment”) adjon egy ugródeszkát, egy alapot. Mivel a szakon 200-300 évfolyamtárssal nehéz ismerkedni, a szakkoliban azért jóval könnyebb, másrészt a technikai segítség sem elhanyagolható. Azért jó szakmai szempontból a szakkollégium, mert bár az osztrák rendszer nagyban hasonlít a magyarhoz, mégis rengeteg különbség van: a praktikus dolgoktól, mint a Neptun, vagy a budapesti közlekedés – amiben azért sokat tudtak segíteni – egészen a személyi vonatkozásig, hiszen egy emberileg jól funkcionáló szakmai dúc is egyben.
„Úgy tudunk jól dolgozni, ha az alapvető pszichológiai jóllét adott, ezt megtanultam az osztrák évem alatt. Amikor nem éreztem jól magam Ausztriában, lehetett akármilyen menő az egyetem és a diploma, számomra nemes egyszerűséggel nem fog működni.”
Azonnali mély bizalmi kapcsolatokat lehet itt kötni [a szakkollégiumban], nagyon toleráns közösség, könnyű az együttélés, kiegyensúlyozottak és alkalmazkodóak a tagok. Emiatt biztonságban érzem magam, és otthonommá vált a város.
Elsőéves egyetemistaként és friss szakkollégistaként elég nagy fába vágtad a fejszédet: mi motivál a konferenciaszervezésben?
Igazából egy csapat gyűlt össze Szofi [Sall Zsófia] vezetésével, majd csoportdinamikailag kellett egy ember, aki vállalja, hogy átlátja az információkat, képben van mindennel. Ennek tükrében Zsófi végzős, záróvizsgázó jogászként meghozott egy felelősségteljes döntést, aminek eredményeként a csoport engem tisztelt meg ezzel a feladattal. Mondhatni organikus folyamat volt ez. Ennek tükrében mindennek van felelőse, részlege, én pedig nagyon szívesen átlátom ezeket a folyamatokat, már csak az előbb említett szakmai-művészeti érdeklődésem miatt is. Úgy gondolom, egyre jobb vagyok abban, hogy a legjobb energiákat hozzam ki a csoportból, jó gyakorolni és mondhatni sikerre vinni ezt egy élesebb, nagyobb felelősséggel és nyilvánossággal járó helyzetben, mint egy konferencia szervezése.
Mit jelent számodra a konferencia címe?
Muszáj volt egyfajta szójátékot belevinni: egyrészt nyelvészetet tanulóként nagy öröm volt a közös ötletelés a csoporttal, egy rövid, többjelentésű és figyelemfelkeltő címet alkotva. Az Önként. Tessék? felteszi a kérdést, hogy van-e a társadalomért önként végzett jótékony tevékenységnek altruista alapja, milyen emberi, pszichológiai vonatkozással jár ez, milyen lehetőségek vannak erre hazánkban. Erre vonatkozik a Tessék? rész. Bízunk benne, hogy ezekre a kérdésekre sikerül választ kapni a konferencián, valamint nem elfelejtendő, hogy ennek mi, a fiatalok vagyunk az utánpótlása: reméljük, sikerül egy-egy embernek felkelteni az érdeklődését.
Ha egy hosszú mondatban kellene összefoglalnod a konferenciát, mi lenne az?
Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy tegyünk azokért, akik valamiben segítségre szorulnak, s mindez akkor tud megfelelően megtörténni, ha nem csak a fennálló problémák vannak az emberek fejében, de különböző megoldási módozatok is, hogy lássák, hogy hol is lehet az ő szerepük ebben. A mindennapjainknak az értelme maga az ember.
Mi a célod a konferenciával? Kiket célzol meg, milyen változást szeretnél elérni?
Szeretnénk azokat a szervezeteket, akik elfogadták a meghívásunkat, hangadásra biztatni. Ahogy az előbb mondtam, ha társadalmi kontextusban gondolkodunk, akkor mindennek az alapvető forrása, és ezzel együtt minden társadalmi folyamat oka és célja az ember. Az önkéntesség felfogható úgy is, mint amit az emberek tesznek az emberekért, mindenféle juttatástól mentesen, de arról is szó lesz, hogy ez ténylegesen így van-e. Ha már lesz akár egy olyan gimnazista vagy egyetemista, aki a konferencia által elkezd valamilyen önkéntes tevékenység után kutatni vagy akár foglalkozni is vele, akkor abszolút elégedettek lehetünk.
Volt az Örkény Színházban egy Kiváló dolgozók c. előadás, ami azért volt különleges, mert valamilyen társadalmi tevékenységért felelős, szociális, egészségügyi szférában dolgozó személyek szerepeltek benne színészek helyett, mint például ápolók, idősgondozók, szociális munkások. Az ő gondolataikból alakult a szövegkönyv, ami ugye a magyar helyzetet tartalmazta: előkerült tehát az is, mennyire rettentően támogatás nélkül maradtak ezek a szervezetek, milyen nehézségekkel küzdenek meg. Rám nagy hatást gyakorolt, hogy mennyire élő és emberi volt.
Van olyan előadás vagy workshop, aminek kihívást jelentett a szervezése? Vagy olyan, amit különösen vársz?
Kiemelném a főelőadást, amit dr. Arapovics Mária, az ELTE TáTK habilitált egyetemi docense tart. Ő úgy kapcsolódik a konferencia témájához, hogy a Szociális Munka Tanszéken oktató, illetve az Önkéntesség Magyarországi Éve programsorozatba becsatlakozó ELTE-s szervezői csoport egyik tagja, amelyhez mi is csatlakoztunk ezáltal, szakkollégiumként és konferenciaszinten is. Különleges egybeesés ez, a témaválasztás nem ez alapján történt egyébként.
Továbbá hálás vagyok azoknak a szervezeteknek, akik workshoptartóként, standolóként elfogadták a meghívásunkat: TASZ, ÖDE, HiSchool, Melegség & Megismerés, Kórházsuli, Amnesty International Magyarország, Középiskolások Szabadegyeteme Egyesület, Vöröskereszt, BAGázs, SOS Gyermekfalvak, Kontúr Közhasznú Egyesület és még több másik közösség.
A rendezvény időtartama alatt maszk viselése kötelező. A konferencia látogatása ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amit ezen a linken tudtok megtenni.
A Facebook-esemény linkje itt található.
