Lapszámbemutató beszélgetést tartott a Szociológiai Szemle a legutóbbi különszámáról, mely a „Zsugorodó városok és társadalmi egyenlőtlenségek” címet kapta. A tematikus számban arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan befolyásolja a városi zsugorodás a társadalmi-térbeli egyenlőtlenségeket a helyi társadalmak esetében, valamint az ott élő családoknak, embereknek, városi intézményeknek milyen mozgásteret képez.
A Szociológiai Szemle egy olyan, alapvetően évente négy alkalommal megjelenő, kétnyelvű, a Magyar Szociológiai Társaság által lektorált folyóirat, amely szociológiai publikációkat, tudományos elemzéseket és ismertetéseket közöl. A tavalyi évvel 30. évfolyamát sikeresen záró folyóiratból 2020-ban két szám jelent meg, melyből a második – egy különszám – helyezte fókuszába a társadalmi egyenlőtlenségeket a városi zsugorodás fogalmának használatával és annak megközelítéséből.
A nyitott és ingyenes eseményt 2021. február 2-án, kedden, 16:00 és 17:30 között tartották meg a Zoom online felületén keresztül, melyhez összesen több mint 60 érdeklődő résztvevő is csatlakozott. A beszélgetést a folyóirat főszerkesztője, Berényi Eszter vezette és moderálta, aki az ELTE Társadalomtudományi Karának Szociológia Tanszékének oktatója és tudományos munkatársa is. A beszélgetést Nagy Erika, az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézetének tudományos főmunkatársa vezette fel, melyet Pulay Gergő, a Max Planck Institute for Social Anthropology munkatársa, a lapszám recenziójának szerzője egészített ki. Őket követően, a gondolataikra reflektáltak a kötet tanulmányait készítő szerzők is: Jelinek Csaba, Kovai Cecília, Németh Krisztina, Virág Tünde és Zolnay János.
„Magyarország népessége 1980 óta csökken, 2001 és 2011 között pedig a magyar városok 75%-ában regisztráltak demográfiai zsugorodást. Közép-Kelet-Európában hasonló folyamatokat figyelhetünk meg” – olvasható a szám (SZSZ 2020/2) összefoglalójában a problémafelvetés, mely a benne szereplő publikációk kiindulási alapját adta.
A lapszámbemutató beszélgetést Berényi Eszter nyitotta meg, és nemcsak örömét fejezte ki a különszám megjelenését illetően, de a szerzőket és a nagy számban megjelent résztvevőket is üdvözölte.
Ezt követően Nagy Erika felvezető gondolatait hallgathatták meg az érdeklődők, aki mindenekelőtt úgy fogalmazott az új számról, mint amiről már az elején tudta, hogy „ez egy igazi intellektuális élmény lesz”. Elmondta, hogy a szám ugyanakkor egy új szintet is jelent az empirikus terepkutatások területén, mert a szerkesztett kötetben közös konceptuális keretet, kombinált módszertant alkalmaztak, és folyamatosan reflektáltak a kutatások elméleti keretére. Hangsúlyozta, hogy mivel a szerzők többféle megközelítésben magyarázzák, hogyan élnek az emberek szűkülő társas terekben, így minden olvasó megtalálhatja a számára megfelelő megközelítést, egy kedvenc nézőpontot. Hozzátette, hogy a zsugorodó városok fogalmának felhasználásával a városi tereket nem csak a strukturális magyarázatok irányából közelítették meg, hanem azok megélt valóságában is értelmezték.
Utalt még Immanuel Wallerstein világrendszer-elméletére és a periféria helyzetére, mint ami lefordítható a zsugorodó városokra is, ezzel újraértelmezhetjük vele az ehhez kapcsolódó jelenségeket, sokkal árnyaltabb képhez juthatunk. A perifériát olyan statikus, térbeli és strukturális helyzetnek nevezte, melyet zsugorodás mobilizálhat, túlmutatva a függő viszonyokon; ezek a városok olyan átmeneti terek, ahol az átmenetiség a mobilitás közvetítőjeként jelenik meg, azaz segíthetik a kitörést az egyének számára.
Végül úgy is fogalmazott, hogy „számomra nagyon jó, új tapasztalat volt a szám elolvasása”.
Utána Pulay Gergő vette át a szót, aki azt a kérdést járta körül, hogy hogyan járulhatnak hozzá a társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatos vitákhoz az etnográfiai módszereket használó tudományok a zsugorodás látószögén keresztül. Egy konkrét antropológiai monográfiát bemutatva a zsugorodás jelenségét egyszerre nevezte politikai (döntéshozói), szakértői (kutatói) és megélt (egyéni-társadalmi) ügynek, illetve tapasztalatnak. Ugyanis míg a kormányzás számára a fenntartás, a zsugorodással járó bizonytalanságok kezelése jelent kihívást, addig az egyének állandóan olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogy érdemes-e ott élniük és mihez kezdjenek. A lakosság egy, általuk nem befolyásolható jövőképet képzel el, aminek megváltoztatására nincsenek eszközei, de a jövő megragadásának képességét folyamatosan törekszik visszaszerezni. A szakértői-kutatói oldalról pedig a zsugorodás vizsgálata egyfajta jövőkutatásként is értelmezhető, mivel a szereplők reményeit, jövőmegragadási kísérleteit vizsgálják.
Jelinek Csaba az önkormányzatok változó szerepére utalt; cikkének fő állítása szerint a központi kontroll miatt egyre nagyobbá válik az állam szerepe a kis- és középvárosok önkormányzatával szemben. A keletkezett űrt különféle szereplők próbálják kitölteni és oldani, melyben három jellemző irány figyelhető meg: a középvállalatok, állami intézmények és egyházak mozgásterületének növekedése.
Németh Krisztina röviden a város és vidék kölcsönös függéséről, összekötöttségéről beszélt, ami kapcsán jól látszanak az evidensnek mondható tények: a strukturális kényszerek a munka és lakhatás vonalán indulnak meg, azaz a falvakban kevés a munka, a városban van, azonban oda nem tudnak költözni bizonyos rétegek. Tehát a falvaknál erősödő lakófunkciót, míg a városoknál erősödő munkafunkciót figyelhetünk meg.
Zolnay János a közoktatás, oktatási rendszer térbeli dimenzióit hozta fel; a magyar közoktatás 2010 előtt is a legszelektívebb rendszer volt a világon, azóta még inkább így van. Bár az állam centralizálta a hálózatot, ennek ellenére az iskolák feletti közpolitikai kontroll gyengült. Három egymással rivalizáló szereplő figyelhető meg: az államosított iskolák, az önkormányzati óvodák és az egyházi szféra, melyek térben is szemmel láthatóan elkülönülnek. Minél magasabb presztízsű volt egy intézmény, a tértől annál inkább tudta magát függetleníteni (területi kötelezettség); válsággal küzdő városokban a legnagyobb presztízsű iskolák mai napig úgy gondolják, hogy uralják a teret, és fényes jövőképről számolnak be.
Virág Tünde a zsugorodás érzékelési módjairól számolt be; sok városról nem gondolják, hogy zsugorodik, pláne nem azt, hogy hanyatlik, nem néznek ezzel szembe. Mindezt a különféle fejlesztésekkel, beruházásokkal ellenpontozzák, vagy éppen azzal, hogy ők már kihúzták magukat a bajból. Általánosan elmondható, hogy a zsugorodás nem jelent meg a városok közbeszédében; de céljuk is az, hogy a diskurzusban élhetőként tűnjenek fel a városok.
Kovai Cecília azt mondta, az önkormányzatok szerepe kiüresedett, egyedül a marginalizált népesség fegyelmezése maradt meg. A zsugorodást tipikusan az adott város osztályszerkezetésre ható jelenségként jellemezte: azok mennek el véglegesen, akiknek van rá lehetősége (tőkeerősebbek, helyi középosztályhoz tartozók). Akik maradnak, azok a szegényebbek, alsóbb osztályokhoz tartozóak, ahol az etnicitás is megjelenik. Jellemző még a külföldön alacsony presztízsű munkát vállalók csoportja is, akik, bár hazajönnek a városba, csak időnként. Politikai szavazatszerzési móddá változik a helyi erőforrások becsatornázása; a lakosság megnyerése.
Az esemény végén biztosítottak lehetőséget a közönség számára az esetleges kérdések feltevésére, azonban ezzel nem éltek a résztvevők.
A beszélgetésről felvétel is készült, ami így online visszanézhető formátumban is elérhető, itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=NL6FEMU1Bjc
A lapszám vagy akár a teljes folyóirat iránt érdeklődők az abban megjelent publikációkat a következő linken keresztül tekinthetik meg: https://szociologia.hu/szociologiai-szemle
Kiemelt kép forrása: facebook.com/szociologiaiszemle
