45 évvel ezelőtt ezen a napon történt az első nemzetközi kézfogás a világűrben. A hosszas űrverseny után az első nagyhatalmak közötti űrprogram az Apollo–Szojuz volt. Áttekintésünkkel az eseményre emlékezünk.
Május 30-án, a koronavírus árnyékában, először szállított kereskedelmi űrhajó embert a világűrbe. A SpaceX és a NASA közösen végrehajtott Crew Dragon Demo–2 missziója során Douglas G. Hurley és Robert L. Behnken veterán űrhajósok dokkoltak a Nemzetközi Űrállomáshoz, és egyikük sokadik űrsétáján is túl van. Mindez nem jöhetett volna létre a világ együttműködése nélkül, ami egyáltalán nem magától értetődő hozzáállás. A hidegháborúban szemben álló két nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió a világűrben is versengett, aminek eredményeként nemcsak hogy ember juthatott a világűrbe, de egy másik egy idegen égitestre is ráléphetett. Akkor mégis miért ennyire jelentős a kézfogás, amely mindezt lezárta?
Ez történt 1975. július 17-én
1975. július 15-én Bajkonurban felbocsátották a Szojuz–19 űrhajót, majd pár óra késéssel a Kennedy Űrközpontból indult útjára az Apollo-program utolsó, hivatalosan számozás nélküli 18. űrhajója. Már a start is mérföldkőnek számít, hiszen először közvetítette televízió a világ számára szovjet űrhajó kilövését. Az amerikai űrhajóban Thomas Stafford, Vance Brand és Donald Slayton foglaltak helyet, míg a szovjet űrhajó fedélzetén Alekszej Leonov és Valerij Kubaszov kaptak helyet. Majdnem két teljes napon keresztül keringett a két űrhajó külön-külön a Föld körül egymáshoz közeledve. Július 17-én a pályák összehangolása sikeres volt, a két űrhajó találkozott. Az Apollo először robotpilótával közeledett tíz méterig, majd kézi vezérléssel dokkolt a Szojuzhoz. Az összekapcsolódás elsőre is sikeres volt, majd kicsit több mint egy óra után a zsilipek kinyíltak és megpillanthatták egymást a két űrhajón utazók. A két parancsnok, Stafford és Leonov kezet fogott egymással valahol a franciaországi Metz városa fölött, ami szimbolikusan az űrverseny végét jelentette.
Alekszej Leonov és Donald Slayton az első nemzetközi űrállomás, vagyis a 44 óráig összekapcsolt Apollo–Szojuz fedélzetén.
Az űrverseny kiélesedik
A történelmi kézfogás egy 18 évig tartó időszakot zárt le, amely az űrutazás aranykorának számított. A két szemben álló nagyhatalom számára presztízsértékű volt minden elért mérföldkő, amelyet az ellenfél előtt tudtak teljesíteni. A verseny kezdetét a szovjet Szputnyik–1 műhold 1957-es pályára állása jelentette. A NASA-t csak egy évvel később alapította meg az amerikai fél. 1961-ben Jurij Gagarin lett az első ember a világűrben, aki a Vosztok–1 fedélzetén egy teljes kört tett meg a bolygó körül, majd sikeresen visszatért a Földre. Az első űreszköz, amely sértetlenül szállt le a Hold felszínére, még mindig vörös színekben érkezett. A Luna–9 1966-ban érte el az égitestet.
Az amerikai űrprogram pár hónappal mindig az oroszok mögött kullogott, így az első műholdat, az első állatot (a méltán híres Lajka kutyát), az első embert is a szovjetek küldték az űrbe, majd az első űrsétát is magukénak tudhatták. A felzárkózás, sőt a verseny győzelmének érdekében John F. Kennedy elnök még az évtized elején hirdette meg az Apollo-programot. Az elhíresült beszédében az elnök kitűzte az amerikai űrprogram elsődleges célját: még a hatvanas években embert juttatni a Holdra. A feladatot 1969-ben sikerült teljesíteni, hiszen Neil Armstrong és Edwin Aldrin kitűzték az amerikai zászlót a Hold felszínére. Az amerikaiak megelőzték a szovjeteket, az USA küldött először embert egy idegen égitestre.
Az Apollo kézi irányítással közelítette meg a Szojuzt.
A következő fejezet az űrállomások pályára állítása volt. A két szemben álló fél saját fejlesztésű űrállomásokat juttatott Föld körüli pályára. A szovjet Szaljut–1 űrállomáshoz sikertelenül kapcsolódó Szojuz–11 űrhajó küldetése tragikus véget ért. Az űrhajóból a meghiúsult dokkolás után szökni kezdett a levegő, ami miatt a háromtagú legénység életét vesztette. A hetvenes évek fordulatot hoztak az agresszív űrversenyben, és az enyhülés első jele a közös űrrepülés megtervezése volt. A diplomáciai problémák mellett technikai különbségek is jócskán nehezítették az űrhajósok földön kívüli kézfogását.
Előkészíteni egy kézfogást
A közös űrrepülés nem egy hirtelen ötlet volt. Először 1970-ben vetődött fel az együttműködés lehetősége, majd Richard Nixon és Leonyid Brezsnyev Moszkvában aláírta azt az egyezményt, amely kimondja, hogy a két nagyhatalom 1975-ben együtt hódítja meg sokadszorra a világűrt. Az űrprogramot az amerikai fél Apollo–Szojuz, míg a szovjet oldal Szojuz–Apollo néven emlegeti. A diplomáciai nehézségeket fokozta, hogy Nixon időközben távozni kényszerült posztjáról. A két űrhajó legénysége többször „vendégeskedett” a másik országában, a felkészülést egy kölcsönös bizalmatlansággal vegyes együttműködés jellemezte.
A misszió technikailag sem volt egyszerű. A két űrhajót egy közösen fejlesztett dokkolómodul segítségével tudták összekapcsolni, hiszen felépítésében sem voltak kompatibilisek. A zsilip feladata volt az is, hogy kiegyenlítse a két űrhajó nyomását, mivel az Apollóban tiszta oxigént, míg a Szojuzban egyszerű levegőt lélegeztek be az asztronauták. A program létrejöttének nehézségét jelzi az, hogy egy bagatell döntés is milyen vérre menő vitát volt képes kiváltani: ki fog dokkolni kihez, vagyis (űrhajósterminussal élve) ki lesz a fiú, és ki lesz a lány az aktusban? Az összekapcsoláshoz szükséges berendezést a kétszer nagyobb Apollo űrhajó szállította fel, így először az amerikaiak dokkoltak az oroszokhoz, de – egy atomháborút megspórolva a világnak – több kapcsolódást is végrehajtottak fordított felállásban.
A történelmi pillanat: az első nemzetközi kézfogás a világűrben.
Nem csak kezet ráztak
A laikus számára felmerülhet a kérdés: mit csinál egy űrhajós a világűrben? Egy ilyen nagy presztízsértékű űrrepülés természetesen presztízseseményeket jelentett. Az űrhajósok beszéltek Ford és Brezsnyev elnökkel, ajándékokat és üzeneteket adtak át. A protokolláris eseményeken túl a tudomány is helyet kapott a 44 órás együttlét során. Az asztronauták például a halikrákon figyelték meg a mikrogravitáció hatásait, gyakorolták a szétválást és újradokkolást, illetve az egymás körüli keringést. Az Apollót még a Szojuz és a Nap közé is kormányozták, hogy az orosz űrhajósok a mesterséges napfogyatkozás során a napkoronát tanulmányozzák.
A majdnem kétnapos együtt keringés után a két űrhajó szétvált, de nem tért vissza azonnal a Földre. Az oroszok július 21-én érkeztek vissza gond nélkül, míg az amerikaiak július 24-én, nem egészen problémamentesen. Az Apollo leszálláshoz szükséges ejtőernyőinek kinyitásakor mérgező gáz jutott az utastérbe, és a tehetetlen űrhajósok közel halálos dózist lélegeztek be. Szerencsére az első nemzetközi űrprogram nem zárult halálos áldozattal, hanem egy mai napig tartó együttműködés első állomása volt.
Miért fontosabb az űrverseny lezárulta, mint a kezdete?
Az Apollo–Szojuz (vagy Szojuz–Apollo) megágyazott a két nagyhatalom további együttműködésének, ami olyan eredményeket hozott, mint a Shuttle–Mir, vagy éppen a Nemzetközi Űrállomás tervei. A program és a történelmi kézfogás szimbolikusan múlt időbe helyezte az űrversenyt, a hidegháborút pedig direkten enyhítette. Természetesen a két nagyhatalom közötti versengés továbbra is fennállt, de lehetőség volt a közös munkára is, ami költséghatékonysági és környezettudatossági szempontok szerint is előnyösnek bizonyult. Az űrutazásban lassan áttevődött a hangsúly a nagy médiavisszhangú és tetszetős programok helyett a halkabb, de annál hatásosabb küldetésekre. Manapság már ritkábban utazik ember a világűrbe, hiszen – bármennyire is fájó – egy gép az űr sötétjében jobban tudja végezni a dolgát.
A nemzetek közötti versengés visszafogottabb formában, de több résztvevővel bővült. Már Kína is képes önállóan embert küldeni a világűrbe, de India is figyelemreméltó terveket épít. Az európai (relatíve) kis országok pedig összefogva, az Európai Űrügynökség keretein belül juttatnak objektumokat a kozmoszba. Mára már természetessé vált az átjárás és a transzparencia, és reméljük, soha nem tér vissza az információkat elhallgató rendszer, valamint az ész nélküli versengés. Idén egy új fejezettel bővült az űrutazás lexikonja, hiszen a SpaceX vált az első kereskedelmi céggé, ami embert juttatott a világűrbe. Mindez nem, vagy csak később jöhetett volna létre, ha nincs az első nemzetközi kézfogás az űrben.
A kiemelt kép forrása. A bejegyzésbe illesztettek pedig innen, innen és innen származnak.
A cikk a Múlt-kor, az Index és a Space.com cikkei alapján készült.
