A Diszciplínák párbeszéde címmel induló sorozat első alkalmán a HistoGenes projekt mutatkozott be február 26-án a Kari Tanácsteremben. A legújabb élvonalbeli tudományközi kutatásokba, a műhelymunka részleteibe kaphattak betekintést az érdeklődők. Az ELTE-s kutatócsoportokat bemutató, félévente 2-3 alkalommal megrendezett beszélgetések következő alkalmát áprilisban tartják.
A sorozat szervezője, a BTK Tudományos Bizottságának elnöke, Varga Zsuzsanna professzorasszony köszöntőjében elmondta, hogy a beszélgetések célja megszólítani és az érdeklődő közönségnek bemutatni azokat a kutatócsoportokat, amelyek figyelemreméltó, nemzetközileg is kiemelkedő munkán dolgoznak. Így az érdeklődők első kézből értesülhetnek a legfrissebb kutatási tapasztalatokról, akár szakmai kulisszatitkokról.
Sonkoly Gábor, a BTK dékánja kiemelte az interdiszciplináris kutatások, illetve a bemutatkozó HistoGenes projekt nemzetközi jelentőségét. A European Research Council (ERC) legrangosabb pályázatán, a Synergy Granton 10 millió eurós támogatást nyert projekt címe: „Integrating genetic, archaeological and historical perspectives on Eastern Central Europe, 400-900 AD (HistoGenes)”. Célja Kelet-Közép-Európa népességtörténetének mélyebb megismerése a Római Birodalom bukása után, a nagy népvándorlások és a kora középkori politikai és kulturális változások időszakában.
A köszöntők után három húszperces előadásban mutatták be az előadók, azaz a HistoGenes projekt kutatói a tervezett kutatási irányokat. Vida Tivadar, a Régészettudományi Intézet igazgatója, a magyarországi projektvezető, és két vendége, Mende Balázs Gusztáv antropológus, az ELKH BTK Régészeti Intézet témacsoport-vezetője és Széchényi-Nagy Anna, az ELKH BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratórium laborvezetője a történelem, a régészet, a kronológia, az archeogenomika kapcsolatáról, az április elején induló projekt tervezéséről és az eddigi kutatási eredményekről beszéltek.
A projekt során az ELTE és az ELKH BTK Régészeti Intézetének kutatócsoportja több külföldi partnerrel is együtt dolgozik, (Österreichische Akademie der Wissenschaften, Wien; Institute for Advanced Study, Princeton; Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte, Jena).
Bár a nagyívű projekt csak április elején indul, a szervezők az előkészítő munkákról, illetve azokról a korábbi eredményekről és ásatásokról is beszámoltak, melyek megalapozták a HistoGenes projektet.
Elsőként Vida Tivadar professzor mutatta be a külföldi együttműködő partnereket. A pályázat témavezetője Walter Pohl, az Osztrák Akadémia középkori intézetének kutatója, vezetőtársai Johannes Krause, a jenai Institut für Menschheitsgeschichte munkatársa és Patrick Geary, az IAS professzora.
A Közép-Duna-medence területére terjednek majd ki a kutatócsoport vizsgálatai, így a szomszédos országok kutatói közül is többen csatlakoztak a projekthez. Az előadó kutatási eredmények bemutatásával szemléltette, hogy a régészet interpretációs kereteinek elérésekor hogyan kaphat segítséget a társtudományoktól.
A HistoGenes projekt során 6.000 kora középkori egyént vizsgálnának a kutatók. A genetikai állomány rekonstruálása segíti a populáció történetének, vándorlásának megismerését. Az archeogenomikai eredmények a régészeti kutatásokkal összevetve adnak képet a kora középkori emberek életmódjáról, identitásáról.
A vizsgált egyének felénél, azaz 3.000 esetben izotópvizsgálatra is sor kerülne. Az oxigénizotópok vizsgálata annak a térségnek az éghajlatára, átlagos hőmérsékletére utal, ahol az egyén gyermekkorában élt. A stronciumizotópok, melyek a szilárd és folyékony táplálékból épülnek be a csontokba, viszont arról a területről adnak információkat, azaz azon terület talajának izotóp-összetételével egyeznek meg, amelyen az egyén később élt, tehát ahová vándorolt, vagy betelepült. A vizsgálatokból a kutatók többek között megállapíthatják a helybeli születésű és a bevándorló népesség arányát.
A fizikai antropológiai eredmények régészeti modellekkel egybevetve és a történeti kútfőkből megismert információkkal összefésülve lehetőséget nyitnak a különböző kutatási eredmények összhangba állítására. A kutatás célja a mikroközösségek rekonstrukciója. Eddig források hiányában ismeretlen területek, a kora középkori család intézménye, életmódja, rokonsági kapcsolatai válnak vizsgálhatóvá a legkorszerűbb technikával.
Az eddigi kutatási eredmények közül a Balaton-közeli szóládi ásatások eredményeit ismertette részletesen az előadó, ahol 2005 és 2007 között egy langobárd temető 45 sírját tárták fel a kutatók, és már nemzetközi keretben, izotópkémiai vizsgálatokkal azonosították az egyéneket. De szó esett a keszthely-fenékpusztai és a mözsi temetőben végzett ásatásokról is.
Mende Balázs beszámolt arról, hogy a Régészeti Intézetben a 2000-es évek közepén kialakított laborban már számos nagyívű kutatást végeztek, jelentős tapasztalatokat tudtak szerezni az interdiszciplináris kutatások terén, a fizikai antropológia és a történettudományok kooperációjával.
Kiemelte a ’80-as években induló archeogenetikai tudományág dinamikus fejlődését, melyet jól jelez a ma már inkább használatos archeogenomika kifejezés. A különbség az új generációs DNS-szekvenálási technológiák megjelenésével jelentkezett, ma már egyre jobban megismerhetővé válik a DNS egésze. Ezáltal a kutatók fel tudják fejteni az anyai, apai származási, családi és vérségi-leszármazási vonalakat. Az így nyert eredményekből pedig kronológiai következtetésekre is juthatnak. És nem csak emberi DNS-ek válnak ilyen módon vizsgálhatóvá, hanem a kórokozók „mikroszkóp alá” tételével egykori betegségekre, a népességben esetleg bekövetkező járványokra is következtethetnek.
Az érdeklődők a Régészeti Intézetben létrehozott laboratóriumba is betekinthettek, természetesen csak virtuálisan, pár fénykép erejéig, hiszen az itt végzett munka rendkívül tiszta, steril körülményeket követel.
Nagy átgondoltságot és rendkívüli következetességet igényel a mintavételi stratégia kialakítása és az azt követő vizsgálatok folyamatos és minden részletre kiterjedő dokumentálása. A kutató a régészeti és fizikai antropológiai, genetikai módszerek eredményeinek különbözőségére és az együttműködés fontosságára egy 10. századi temető vizsgálatának bemutatása kapcsán hívta fel a figyelmet.
Széchényi-Nagy Anna a DNS-szekvenálás műhelytitkaiba avatta be az érdeklődő közönséget. A fogalom a DNS megfejtését, azaz a DNS-spirált összekötő nukleotid fázisok „megfejtését”, leolvasását jelenti. A kutatás elérhetőségét, illetve a terület dinamikus fejlődését jól jelzi, hogy a 2000-es évek elején még 100 millió dollár költségű vizsgálat napjainkban már 750 dollárért elvégezhető. Az archaikus DNS-ek vizsgálatánál azonban körültekintőbben kell eljárnia a szakembereknek, mint a modern DNS-ek vizsgálatánál, hiszen az archaikus DNS tartalmazza környezete DNS-eit is, továbbá több a hibás, töredékes közöttük. Az elmúlt években a nemzetközi szakirodalom több mint 1500 archaikus genomot publikált. Azonban nehézség, hogy a régészek és biológusok által megfejtett eredmények sokszor nem egyeznek például a forrásokban megjelölt etnikumokkal, előfordul, hogy egy sírban található személy identitásával kapcsolatban is eltérő eredményre juthatnak a régész és a biológus-genetikus kutatók.
Éppen ezek a látszólagos ellentmondások lendítik előre a kutatást, és vezetnek új eredményekhez a Közép-Duna-medence kora-középkori népességével, identitásával, életmódjával és származásával kapcsolatban.
Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, melyen többek között szóba került a tudományágak közötti kommunikáció, a közös tudományos nyelv kérdése vagy az interdiszciplináris kutatási eredmények publikálásának sajátosságai is.
A kiemelt kép forrása: pixabay.com