2019. április 13-án, szombaton megrendezésre került az Eötvös József Kárpát-medencei Középiskolai Szónokverseny döntője. A verseny 28 résztvevőjének egy tételmondatra reflektálva kellett véleményüket megérvelni öt perc alatt. Az eseményre nemcsak az ország minden területéről, de Kárpátaljáról és Erdélyből is érkeztek versenyzők.
Az eseményt Dr. Kiss Róbert Richárd egyetemi oktató, Prima Primissima-díjas újságíró, a verseny zsűrielnöke nyitotta meg. Beszédében kifejezte örömét, hogy az alkalmon külhoni magyar versenyzők is jelen tudnak lenni, és a verseny „kárpát-medencei”-vé tudott válni – ezt egy hatalmas előrelépésnek gondolja. Ezt követően kijelentette, hogy a retorika és az argumentációs technikák az élet (szinte) minden területén érvényesíthető kvalitások, amiknek egyaránt rendelkezniük kell az arisztotelészi alapokkal, emellett viszont figyelni kell az olyan külső dolgokra, mint az öltözék, a gesztusok stb. Úgy gondolja, folyamatosan fejlődik a verseny, a korábbi események tanulságosak voltak a szervezők számára. Ezt a fejlődést és a szervezést külön megköszönte Dr. Bóna Juditnak. Végül minden versenyzőt bátorságra és merészségre biztatott, és kijelentette, hogy a zsűri nyitott – csak meg kell győzni.
Az említett zsűrinek Dr. Kiss Róbert Richárd zsűrielnökön túl öt tagja volt: Dr. Raátz Judit, Dr. Farkas Tamás, Jankovics Julianna, Keszy-Harmath Dániel és Dr. Bóna Judit, a döntő felelős szervezője.
A korábbi rendezvényeken is hagyomány volt, hogy azon felkészítő tanárok elismerő oklevelet kapnak, akik az adott alkalommal harmadszor neveztek diákokat. Idén ezt a díjat az esztergomi Keppel Dániel kapta.
Fotó: Baló Tímea
Ezt követően, amíg a verseny résztvevői elkezdték a várakozó szobában a felkészülést, Keszy-Harmath Dániel tartott szakmai előadást a Facebookon történő tanár-diák kommunikációról. Úgy gondolja, hogy a kommunikáció komoly változáson esett át a „Zuckerberg-galaxis” létrejöttével, a tanárok is digitális bennszülöttekké váltak/válhattak, így a Facebookot érdemes alkalmazni az oktatásban. Bár a diákok már kevésbé használják (az Instagram mára sokkal meghatározóbb social media platform, mint a Facebook, egyre nyilvánvalóbb ez a térhódítás – a szerző), de így is a legnagyobb közösségi oldal – ezt Keszy-Harmath különböző statisztikákkal bizonyította, mind az aktív felhasználók, mind a magyarországi felhasználók számáról.
A Facebookos tanár-diák kommunikáció már a regisztráció után felvet egy kérdést: a tanár bejelölheti ismerősnek a diákot, vagy meg kell várni, míg a diák kezdeményez? Ezt követően még több kérdés, ezzel együtt viszont lehetőség merül fel: az eseményekre invitálás (akár iskolai, akár iskolán kívüli), egy bizalmas kapcsolat kialakítása például a születésnapok figyelésével és a felköszöntéssel, valamint a tartalom személyessé tétele, például tageléssel, kommenteléssel, megosztással, szavazással.
Viszont hiába van meg a lehetőség, dilemma lehet, hogy helyes-e a tanárnak kapcsolatot teremteni a diákkal – egy pedagógusok által kitöltött kérdőív szerint igen. Keszy-Harmath 2014 és 2018 között 300 pedagógusnak tett fel alapvető kérdéseket a kapcsolattartásról, a helyesírásról és az udvariasságról. A Facebook hasznosságát pontozhatták a tanárok egy ötös skálán, aminek az átlaga 4,07 lett; a válaszadók többsége használja a diákjaival, leggyakrabban információközlésre, az érdeklődés felkeltésére vagy közösségi élmény létrehozására. A kérdőívet kitöltők leginkább zárt csoportokban és személyes üzenetváltás során kommunikálnak a diákjaikkal.
Fotó: Baló Tímea
A pedagógusok többsége szerint a helyesírás és udvariasság kérdéskörébe nem kell beavatkozniuk, mert a Facebookon más formában zajlik a kommunikáció, és annak a regiszternek megfelelnek a diákok által használt formák.
Végül néhány példát hozott Keszy-Harmath a Facebook konstruktív használatára. Köztük voltak az érvelési feladatok (egy posztban szerepel egy tételmondat, és a kommentekben kell a mondat mellett vagy ellen érvelni), a stílusgyakorlatok és az idővonalon történő CV-készítés.
A szakmai előadás után kezdetét vette a verseny. A résztvevőknek Joēl Dicker svájci író alábbi mondatát kellet megcáfolniuk vagy alátámasztaniuk: „Húsz év múlva az emberek nem fognak olvasni. Ez így van. Minden idejüket lefoglalják majd a hülyeségek a mobiltelefonjukon.”
A versenyzők szinte kivétel nélkül az olvasás mellett érveltek, vagy a könyvek pozitívumait kiemelve, vagy az okostelefonokban rejlő lehetőséget hangsúlyozva. Sokan kiemelték, hogy a tételmondatban az „olvasás” szó szerepel, ami nem csak az irodalomra vonatkozik: amellett, hogy ugyanúgy lehet könyveket olvasni a telefonon, olvashat az ember cikkeket, híreket, posztokat is. Egy versenyző a Magyar Elektronikus Könyvtárban látta a kulcsot, ami reprezentatív példa a könyvek és a telefonok közti feszültség feloldására.
Többen kifogásolták az idézet második mondatát, miszerint „ez így van”, hiszen a kijelentést érvek nélkül teszi ultimátum-szerűvé. Ennek apropóján a versenyzők egy része elkezdte bebizonyítani, hogy ez miért nem így van.
A generációs problémákra is többen felhívták a figyelmet: egy versenyző kiemelte, hogy az idősebb generáció szinte minden esetben kritizálja a fiatalabbat, egy másik résztvevő arra a jelenségre reflektált, hogy bizonyos korosztály már nem ismeri és érti a mobilkultúrát a technika rapid fejlődése miatt, egy harmadik szónok pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyjából fél évszázaddal ezelőtt a tévére is hasonló reakciók születtek, például hogy többet az emberek már nem mennek ki a szabadba.
Kép forrása: kozepsuli.hu
Miután mind a 28 versenyző elmondta beszédét, egy büféebéd után a résztvevők elmentek a Petőfi Irodalmi Múzeumba, hogy megtekintsék a kiállításokat.
Az értékelést Dr. Kiss Róbert Richárd kezdte meg, aki elismerését fejezte ki: úgy gondolta, hogy a versenyen kerek, színvonalas előadások voltak, a tanárok pedig jól felkészítették diákjaikat. Ezt követően saját vicces élményeit mesélte el a telefonkultúra változásával kapcsolatban: a vezetékes telefonját fel tudta váltani egy kezdetleges mobiltelefonra, mikor a Magyar Rádió munkatársa lett, és rendszeresen megbámulták a hatalmas Motorola telefonjával a HÉV-en, majd mesélt arról az Ericsson telefonjáról, amit a vállra akasztva kellett hordania, olyan nehéz volt, végül a kisebb telefonokról és az okostelefonokról.
Ezután saját maga is körbejárta a tételmondat kérdéskörét. Úgy gondolja, hiába több az internet ismeretanyaga, kevésbé pontos, mint a könyvé. A könyvvel fejlődik az ember fantáziája, bővül a kifejezéstára, hiszen sokszínűbb a regisztere. Azt gondolja, hogy nem pontos az az érv, amit néhány versenyző felhozott, mégpedig hogy a telefonnal időt lehet spórolni. Úgy véli, hogy az okostelefonokkal kialakult egy késztetés, hogy mindent közvetítsünk, és „egyszemélyes médium lett minden ember”.
Végül elmondta, hogy elégedett volt a zsűri a versenyzőkkel, kifejezetten az előadásmód miatt. Elárulta, hogy a szónoklat eleje és vége a leginkább hangsúlyos, és figyelmeztetett a közhelyesség kerülésére, majd gratulált mindenkinek.
A dobogós versenyzők (balról jobbra): Réti Gergely, Köles Kende Bátor, Bujtor Zsófia Krisztina, Muraközi Vince
Kép forrása: kozepsuli.hu
A verseny résztvevői Budapestről, Veszprémből, Nyíregyházáról, Sárospatakról, Bonyhádról, Pécsről, Bajáról, Gyöngyösről, Esztergomból, Győrből, Zalaegerszegről, Békéscsabáról, Kézdivásárhelyről, Beregszászról és Székelyudvarhelyről érkeztek. Dr. Bóna Judit átadta azon résztvevők díját, akik bár nem értek el helyezést, de teljesítményük szép volt. Ezt követően Dr. Farkas Tamás átadta az első 10 helyezett ajándékait. Nemcsak a résztvevők kaptak ajándékot: a felkészítőtanárokat szintén jutalmazták munkájukért.
A közönségdíjat Muraközi Vince, a VIII. Kerületi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója kapta. Harmadik helyezést ért el Réti Gergely a veszprémi Lovassy László Gimnáziumból, második helyezett lett Bujtor Zsófia Krisztina, a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulója, az első helyet pedig Köles Kende Bátor, a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium diákja érdemelte ki. Az első helyezett és felkészítő tanára az ajándékcsomagon túl 50–50 000 forint jutalmat is kapott.
Kiemelt kép forrása: kozepsuli.hu
