Éltessük tovább a meséket!

Idén tizenegyedjére hangoztak fel hallgatók előadásában magyar és külföldi, népköltészeti és műköltészeti mesék az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéke és a Könyvtár rendezésének köszönhetően. A Népek meséi nevű mesemondóversenyen idén tizennyolcan indultak, a versenyzők a Kárpát-medence területéről érkeztek.

Ahogy haladtam a budai TÓK-épület felé a csütörtök reggeli a csúcsforgalomban, képtelen voltam nem összehasonlítani a környezetet a pesti BTK-val, hiszen én arra járok minden nap. A meleg napsütés, a zöldellő tavaszi fű és fák persze sokat számítottak ebben a kérdésben, mégis meg kellett állapítanom ‒ a Gesztenyés-kerten átvonulóban ‒, hogy valahogyan nyugodtabb ez a kis sziget itt, a BAH-csomópont felett. A benyomások sora itt nem állt meg: miután az eredetileg kiírt teremhez mentem, ahonnan a második emeletre tették át a Népek meséi mesemondóversenyt, az egyik órára várakozó lány felszaladt velem, hogy ne tévedjek el. Menet közben láttam egy lépcsőfordulóban a HÖK-iroda nyitott ajtaját; egy vízforralóval szemeztem, miután egy óriási, kézzel készített heti programnaptárról elfordítottam a tekintetem: mintha csak a volt általános iskolám tanáriját látnám magam előtt. Valahogyan mosolygósabbak (voltak ezen a szép tavaszi napon) itt az emberek.

A terembe belépve azt vettem észre először, hogy a résztvevők és a közönség egészen vegyes képet mutatott öltözködésileg: hagyományos népviselettől kezdve elegáns, modern ruhán át pulóver és edzőcipő kombinációjáig mindenféle előfordult. A sokszínűség jellemezte a versenyt magát is, kezdve azzal, hogy három zsűri döntött a helyezésekről: egy szakmai bizottság, a kari könyvtár zsűrije és autentikus módon egy diákzsűri, ami az ELTE Gyertyánffy István Gyakorló Általános Iskola diákjaiból állt. Az utóbbi délelőtti és délutáni „műszakban” dolgozott, emiatt a két külön diákzsűri két díjat adott a legjobb mesemondóknak. A szakmai bizottság tagjai Nevigyánszky Éva, az ELTE Gyakorló Óvoda volt vezetője, Koósné Sinkó Judit mestertanár, Bajzáth Mária mesepedagógus, Bereczkiné dr. Záluszki Anna adjunkus és Zentai Dorottya HÖK-vezető voltak; a kari könyvtártól pedig Bartalics Mária, Kontra Dávid és  Nemeskéri Márton zsűrizett.

IMG_5346

Az első diákzsűri (fotó: Bujtás Barbara)

A mesemondóverseny kiemelt helyzetét mutatja, hogy dr. Márkus Éva, a TÓK dékánja nyitotta meg a rendezvényt. A kar fennállásának 150 éves évfordulóján rendezett programsorozatba illeszkedett idén a verseny, ami mindig népes mezőnyt vonz: idén 18-an jelentkeztek. Márkus Éva kiemelte, hogy külön öröm, hogy határon túli versenyzők is érkeztek, így Újvidéktől a Nyitráig, Nyíregyházától Szombathelyig fedte le a verseny a Kárpát-medencét; ami egyben azt is jelentette, hogy többféle nyelvjárást volt módunk hallgatni.

Dr. Pölcz Ádám tanszékvezető-helyettes azzal a gondolattal vezette be a versenyt, hogy a mese alapvető szövegműfajaink egyike, hiszen minden nap mesélünk, legyen az az életünk története vagy kifejezetten mese. Nemcsak szórakoztatás ennek a funkciója: képzeletet igényel és fejleszt, és elvont fogalmakról gondolkodtat egy olyan időben, amikor egyre elmosódottabbak a fogalmaink.

Tímárné Hunya Tünde docens bátorította a versenyzőket, valamint megköszönte, hogy kiállnak a közönség elé, és ajándékot adnak nekik ‒ hiszen a mese ajándék, nemcsak a mesemondónak, aki a személyiségéhez szabta, a magáévá tette a mesét, de a hallgatóknak is, akiknek előadja.

IMG_5359

Bozsánovics Maja (fotó: Bujtás Barbara)

A verseny színességét mutatja, hogy egy hallgató által elénekelt rimóci népdal után következő legelső versenyző, Bozsánovics Maja nemcsak hogy népviseletben, de harmonikával érkezett. A zene több mesében is szerepet kapott (például Kelemen Petra dúdolt a meséje elején), de talán itt a leginkább. A Miért kell asszony a férj mellé? c. mese a férfi-női szerepekkel foglalkozott, ahogyan több más versenyző előadása is. Tipikus téma volt például a nősülés, a legkisebb fiú menyasszonykeresése: egy ezzel kapcsolatos mesét két változatban, egészen különböző előadásmóddal (és nyelvjárásban) is meghallgathattunk, Kovács Alexandra Ildikó és Milus Fruzsina egész hallgatóságot lekötő tolmácsolásában. A Mátyás királyról szóló mesék is népszerűek voltak: Koncz Krisztina, Bozó Virág és Irimiás Erika is ilyen szöveget mondott. A (sokszor leleményes, sokszor esendő) szegény ember típusfigurája került elő Sólyom Anna Rebeka, Bodnár Beáta, Kelemen Petra, Szűcs Anett, Lőrinc Virág, Király Balázs és Popovics Barbara meséjében, utóbbinál kicsit az Orpheus-történetre emlékeztető módon, hiszen az okos Iván mindenkit megigéző furulyázása volt az ukrán népmese lényegi eleme. Koczka Jázmin és Szivák Judit történetében a háború is fontos szerepet kapott (egyébként mindkettő székely mese): az előbbi egy háború után hazatérő katona esetét mesélte el a kocsmárossal, utóbbi pedig egy háború alatt szövődött szerelemről számolt be. Viszonylag kevés állatmese fordult elő a mezőnyben: Toldi Cintia a jószívű szegény ember esetéről beszélt, aki egy kígyót megmentve szert tett az állatok nyelvén beszélés képességére, Sólyom Anna Rebeka meséjében pedig a szegény emberen a lova segít csellel, hogy másik lovat is vehessen.

A téma mellett legalább olyan fontos szempont az előadásmód. Ahogyan Tímárné Hunya Tünde a verseny végén megjegyezte, többen nem először ültek a mesemondó székében, s ez az előadásukon is látszott; mások még érezhetően izgultak. Volt, aki direkt kiszólásokkal vonta be a közönséget, vagy a hangjával játszott ‒ akár különböző karaktereket, akár modalitásokat ‒, más inkább gesztikulációval, teljes testével játszotta el a mesét. A humor sokszor találta meg az utat a hallgatósághoz: fel-felhangzó nevetés kísért több mesét is. Azt a két előadást, amelyik ezt a dinamikát a leginkább sikeresen vitte végig, ezzel megszólította, lekötötte, végigvezette a hallgatóságot a ‒ jól kiválasztott ‒ történeten, a hivatásos mesehallgatók, vagyis a diákzsűri is helyezéssel értékelte. Ez Milus Fruzsina és Szivák Judit meséje volt.

A diákzsűri döntése jól rímelt a szakmai zsűri döntésével, hiszen a két első helyet épp ez a két versenyző kapta. A két második helyezett Popovics Barbara és Kelemen Petra, míg a két harmadik helyezett Toldi Cintia és Koncz Krisztina lett. Különdíjat ítélt a zsűri Sólyom Anna Rebekának, Bozó Virágnak, Szűcs Anettnek és Lőrinc Virágnak.

A könyvtáros zsűri már hagyományosabban minden helyezéshez egy-egy versenyzőt rendelt: első helyre náluk is Milus Fruzsina került, másodikként végzett Bodnár Beáta, a harmadik helyezett pedig Sólyom Anna Rebeka lett.

IMG_5385

Milus Fruzsina (fotó: Bujtás Barbara)

IMG_5424

Szivák Judit (fotó: Bujtás Barbara)

Az eredményekből látszik nemcsak az, hogy a hallgatók véleménye a legjobb mesé(k)ről lényegében megegyezett, de az is, hogy minden versenyzőt értékeltek más-más szempont alapján. A TÓK egy olyan közeget biztosított a mesemondóversenynek, ami befogadó, támogató, pozitív; vagyis éppen olyan szellemiséget képviselt, amit az oktatásban is hirdet. Így nyílik lehetőség egymás megismerésére, kapcsolatok kialakulására, történetek mondására és meghallgatására, különböző kultúrákkal (és nyelvjárásokkal) való találkozásra, fejlődésre, fejlesztésre. Legyen az ember bármilyen idős (általános iskolás, egyetemista vagy dolgozó felnőtt), Tímárné Hunya Tünde gondolatát mindenki magával viheti: éltessük tovább a meséket!

Fotók: Bujtás Barbara (ELTE Online).