Gondolatok Jacquie Durrel Állatok az ágyamban című regényéről.
Gerard Durrell nevét már mindenki hallotta. A napokban azonban a kezembe akadt Jacquie Durrel könyve, az Állatok az ágyamban című kötet. Az írónő Gerard Durrel felesége volt, és úgy gondolom, hogy a neve méltatlanul sikkadt el eddig a híres brit zoológus mellett.
Jacquie Durrel 1929-ben született Manchesterben Jacqueline Wolfenden néven. Ő volt Gerald Durrel első felesége és a Jersey Állatkert (ma Durrel Wildlife Park) egyik alapítója. Kezembe akadt Jacquie könyve, az Állatok az ágyamban című regény, és felkeltette az érdeklődésemet. Gerald Durrel klasszikusnak számító Családom és egyéb állatfajták című művét még kiskoromban olvastam, és élvezetes, szórakoztató könyvként emlékszem rá. Gerald Durrelről illik tudni valamit, és ha feljön a neve egy beszélgetés során, mindenki fel tudja eleveníteni a Családom és egyéb állatfajták című regényéhez köthető gyerekkori olvasmányélményeit. Jacquie Durrelről azonban ezelőtt még nem hallottam, és pozitív meglepetésként ért, hogy a híres brit zoológus felesége is tollat ragadott, ráadásul nem is akárhogyan.
Az Állatok az ágyamban rendkívül szórakoztató szöveg, nagyon tetszett az írónő csípős humora és ironizáló hangvétele. Erős önéletrajzi ihletettséggel átszőtt műről van szó. A regény kompozíciója is érdekes, ugyanis olyan, mintha két írója lenne. A regény borítóján Jacquie neve szerepel, a regény főszövegébe azonban egy alszólam is ágyazódik, amely nem a főszöveg elbeszélőjéhez tartozik. A főszöveg narrátora lendületesen írja le a történetet, ezt az előretörő dinamikát azonban megtöri a lábjegyzetekkel beékelődő alszövegek sokasága. Apró megfigyelések, odavetett megjegyzések tarkítják a szöveget, és ezekben a szövegrészletekben nem a főszöveg megjegyzéseit olvashatjuk, hanem egy másik narrátor kap lehetőséget a megszólalásra. Ez a második hang „belekotyog” a lendületes főszövegbe, és incselkedve, maró gúnnyal átitatott kritikus megjegyzésekkel próbálja megdönteni a főszöveg egyeduralmának biztonságát.
A lábjegyzetek mögött egy bizonyos „G. D.” szerepel tendenciózusan. A titokzatos monogram mögött Gerald Durrelt sejthetjük, illetve ezt a látszatot próbálja a szöveg magára ölteni. Érdekesnek találtam, hogy a kétszólamúsággal sikerült megtörni a klasszikus regények narrációs technikáját. Arra gondolok ebben a kontextusban, hogy az egyszerűbb regény narrációs sémája az, amikor a szövegben egyértelműen egy narrátor jelenik meg, aki az egész történetet elénk tárja, és uralja ezáltal az általa előadottakat. A fő narrátor által megképzett szövegbe ágyazódhatnak alnarrátorok is, saját történetekkel, de ezen elbeszélők szövegbeli létjogosultsága, szerepük hangsúlyai mind az elsődleges narrátor reprezentációs eljárásainak és döntéseinek vannak kitéve.
Jacquie Durrel
Forrás: http://www.jgypk.hu/gyakktar/a-honap-szerzoje-gerald-durrell-2016-januar/jacquie-durrell/
Ebben a regényben azonban nem ez a hagyományos narrációs séma aktualizálódik. A főszöveg narrátorának egyeduralmát megtöri a beékelődő alszövegek kotnyeleskedő szerzője. Olyan, mintha egy férj és feleség közti pattogó dialógust olvashatnánk. A főszöveg nyugalmát ugyan megbolygatják az éles, kritikus közbevetések, de a narrátorok hatalmi pozíciója így is stabil marad. A törzsszöveg magabiztos folyamatosságáért a női szólam a felelős. A közbevetések a férfi megszólalásaihoz tartoznak. Ebben a textuális konstellációban a nő kerül hatalmi pozícióba a szöveg narratív eljárásait tekintetbe véve, ugyanis az ő perspektívája fogja össze a regényt, az ő szemlélő pozíciójából bontakozik ki az összefüggő narratíva. A férfi szólam megpróbálja destabilizálni az összefüggő narratíva nyugodt egységét. A főszöveg „épít”, hiszen narratívát konstruál, az elbeszélő célja az egységesen átlátható és befogadható szöveg létrehozása. Az alszólam a beékelődő megjegyzések révén „bontó” szerepet tölt be, ugyanis a beékelődő szövegrészletek az egységes konstelláció destabilizálását idézik elő. A férfi perspektíváját magára öltő alszólam árnyalja a főszövegben ismertetett kontextusokat. A női szólam által tényként kezelt elemeknek gyakran mond ellent a férfi szólam, így az olvasó előtt egy sajátos egymással feleselő dialógus bontakozik ki.
Az Állatok az ágyamban című kötetet mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel a női írás témája, a zoológia, vagy egyszerűen csak egy szórakoztató, sziporkázó humorral megírt regényt szeretne olvasni. Jacquie Durrel munkássága eddig méltatlanul feledésbe merült. Nemcsak zoológiai munkássága, hanem szépirodalmi tevékenysége miatt is érdekes lehet az egyes tudományos diszciplínák számára.
