Az Eötvös József Collegium Orientalisztika Műhelye IX. „Közel, s Távol” Orientalisztika Konferencia néven tudományos konferenciát szervezett az orientalisztikával foglalkozó hallgatók számára. A rekordszámú jelentkező és azok színvonalas munkájának köszönhetően az idei konferencia négy napon át, 2018. március 1–4. között zajlott az Eötvös József Collegiumban.
A 2018-as, IX. „Közel, s Távol” Orientalisztika Konferencia első napját ünnepélyes köszöntővel az Eötvös József Collegium igazgatója, Dr. Horváth László nyitotta meg. A konferencia négy napja során közel hatvan előadó színvonalas munkáját hallgathatták meg az érdeklődők, melyeket a tizenkét felkért szekcióvezető szakmailag értékelt. A konferencia során a hallgatóságnak is lehetősége nyílt kérdéseket feltenni az előadóknak, melyekre kimerítő és pontos választ kaptak, a rendezvény interaktív és rendkívül változatos volt. Az interdiszciplináris jelleget és sokszínűséget a programsorozat neve is jelezte, az idei rendezvény a „Változások” nevet viselte.
A rendezvény, melyet az Eötvös József Collegium Orientalisztika Műhelye 2009 óta rendszeresen megszervez, túlnőtt eredeti célkitűzésein. Az egyre nagyobb népszerűségnek köszönhetően a 2018-as konferencia négy napon át tartott, az idei év során már nem csupán az ELTE, hanem az ország más egyetemeiről érkeztek előadók és oktatók.
A konferencia első napján a hallgatóság a keleti kultúrák hagyományairól, lélektani, spirituális nézeteikről, mindennapi kultúrájukról, vallásaikról hallgathatott meg előadásokat. A második nap előadásai a múltba kalauzolták el az érdeklődőket, a történelmi nyelvekről, az évezredes ókori hagyományokról, a sikeres hadjáratokról és a rítusokról tartottak előadást a résztvevők. A második nap délutáni szekciója nemzetközi viszonylatokban tárgyalta a térség változásait, a Habsburg-oszmán diplomáciától kezdve, a katonai modernizáción át, egészen aktuális, Iszlám Állammal és a terrorizmussal kapcsolatos munkákat hallgathattak meg az érdeklődők. A péntek délutáni előadások ezen kívül bepillantást engedtek a modern kor változásainak témakörébe is.
A harmadik nap programja szintén a múlt és a jelen gondolatainak összekapcsolására, a modern kori jelenségek ismertetésére, azok továbbgondolására törekedett. A hallgatók bepillantást nyerhettek a mandarin nyelv evolúciójába, az antik auctorok és a korai keresztény írók Seresről alkotott véleményének változásába.
A szombati nap harmadik előadása során a Dél-Kínai tenger vitatott területeinek történetével és aktuális helyzetével ismerkedhettek meg az érdeklődők, nemzetközi és kínai jogi szempontból. A vitatott terület felett – mely több szigetcsoportot, víz alatti és víz feletti területeket is érint – több ország is jelentette a szuverenitási igényeit, ezáltal a lokális probléma globális méreteket öltött. A történelmi előzményeket tekintve a terület mindig is sűrűn hajózott volt, a kereskedelemben központi szerepet töltött be, azonban jogilag senkihez sem tartozott. A második világháború alatti és az azt követő szerződések, mint az 1943-as Kairói Egyezmény sok terület jogi státuszát stabilizálta, csakúgy, ahogy az 1945-ös Potsdami Egyezmény, azonban ezekben az egyezményekben nem esett szó a vitatott terület, szigetek sorsáról. A kérdéskör kutatói az 1954-es, az első indokínai háborút lezáró Genfi Konferenciát jelölték meg a birtokjogi konfliktusok kezdetének. Kína ekkor, történelmi jogaira hivatkozva felrajzolta a Nine-Dash Line vonalat, melyre mint nem szilárd, hanem történelmi határvonalra hivatkoztak, ezáltal jelezve igényüket a terület felett. Az 1982-ben ratifikált, UNCLOS, tengerjogra vonatkozó egyezmény ugyan felváltotta az addig érvényben lévő szokásjogot, de a Dél-Kínai tenger problémáját nem oldotta meg. Az 1990-es években rendszeres, nem békés jellegű tengeri összecsapások voltak az érintett vizeken, a feszültség állandó volt.
Nine-Dash Line- vonal, mely Kína, a terület feletti történeti előjogait hivatott szimbolizálni
A területre a Kínai Népköztársaság, valamint a Fülöp-szigetek is igényt tart, hiszen a vizek jelentős halállománnyal rendelkeznek, mélyvízi fúrással kitermelhető szénhidrogénforrás található ott, nem utolsó sorban pedig geostratégiai és kereskedelmi szempontból kiemelt jelentőségű terület. Kína a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztette az ügyet, a történeti jogaira hivatkozva, mely okokat a Bíróság visszautasított. Ezt a döntést Peking nem fogadta el. Eközben a Fülöp-szigetek vezetősége is a terület jogigényéről szóló dokumentumokat nyújtott be, ők nemzetközi jogokra alapozták a szándékukat. Jelenleg nincsen hágai végzés az ügyről, azonban a terület példáján keresztül megfigyelhető Kína sajátos nemzetközi jogértelmezése, regionális hegemón igényei valamint az unilateriális külpolitikai kapcsolatai, azok sajátos kezelése.
Ezt követően egy sajátos tájépítészeti problémával ismerkedhettek meg a Konferencia résztvevői. Egy nemzetközi program keretein belül öt hazai és külföldi egyetemnek lehetősége nyílt tervet benyújtani Huangshan város átépítésére. A programban fontos célként szerepelt a helyi, tradicionális jelleg megőrzése és a globális értékeknek való megfelelés, turisztikailag fontos város megtervezése. A globalizáció jegyei most is megfigyelhetőek a városban, az épületek sok esetben acélüveg szerkezetűek, az óvárosként bemutatott városrészt utólag építették fel, olyan stílusban és olyan eszközökkel, melyek sosem voltak használatosak a területen, valamint az 1980-90-es évek jellegzetes posztmodern építészete – többek között Hugyecz László magyar építész munkásságának köszönhetően – is beszivárgott az építészeti kultúrába. A terület városépítészeti szempontból különleges, hiszen a 2000-es évekig a kontinuitás jellemezte, a városszövet természetesen nőtt, külső, romboló hatás nem érte. A városon keresztülfutó folyónak köszönhetően gazdag kultúrával rendelkezik, a kereskedelem felvirágoztatta a térséget.
Hugyecz László Ede magyar-szlovák építész –Sanghaj városképét az ő munkássága határozza meg
A projektben résztvevő öt egyetem diákjai azt a feladatot kapták, hogy kihasználva a város jellegzetességeit és területi adottságait készítsenek egy olyan várostervet, mely a turistáknak vonzóvá teszi a várost. A magyar csoport a terveiben rámutatott a történelmileg aktív, város és vízpart közötti kapcsolat helyreállításának előnyeire, felhívták a figyelmet a városmagok, közeledési központok kialakításának jelentőségére, valamint a tradicionális, városon belüli gyalogos közlekedést is előtérbe állították. A városvezetés a magyar csoport tervei közül egyetértett a funkcionális központok kialakításával, valamint azzal, hogy a történelmi hagyományok is előtérbe kerüljenek, ne csak a turizmus határozza meg a város identitását.
Az identitás fogalma a nap során visszatérő elem volt, az Arab Tavasz után jelentkező identitásváltozást, a névadási szokásokat, a nyelvújítást vizsgálták a nap további előadói. A negyedik, utolsó nap az előadások témáját tekintve talán a legszínesebbnek mondható. A képzőművészet, a vallás, a nemi szerepkörök és a nyelvkérdés témaköreit érintették az előadások.
A konferencián elhangzott előadásokból a szervezők, hagyományszerűen kötet megjelenését tervezik. A beküldött absztraktok és a részletes programfüzet online elérhető. A négy nap tanulságaként és az előadások tapasztalataként levonható, hogy a „Változások” nevet viselő konferencia a fiatal kutatók széles körét megmozgatta, a legkülönbözőbb tudományterületről érkező előadásokat befogadta. Az elmúlt és az idei év tapasztalatai alapján, izgatottan várjuk a jövő évi konferenciát!
Képek forrása: http://fijione.tv; http://www.shanghaiartdeco.net
