Mindannyian ismerjük a halogatás miatt érzett szorongást és bűntudatot. Úgy tűnik, egy új kognitív terápia alkalmazása azonban javíthat a krónikus halogatáson.
A halogatás leginkább a tizenéveseknél és a húszas éveik elejénél járó egyéneknél a legaktívabb, hiszen az agynak a hosszú távú tervezésért felelős része csak a húszas éveinkre fejlődik ki teljesen. Ugyanakkor a krónikus halogatás a későbbiekben sem múlhat el, mert a teljes tinédzser- és fiatal felnőtt korunk rossz mintái könnyen berögzülhetnek, és ezáltal a szokásainkká válhatnak.
„Mindenki halogat” – mondta Alexander Rozental, a Stockholm Egyetemről. „Ez egy mindennapi jelenség. Általában nem okoz többet, mint egy kis bosszúság és ingerültség.” A krónikus halogatók esetében azonban komoly negatív hatása is van, mint például az előbb említett szorongás és a bűntudat, ráadásul gyakorlati hátulütője is lehet, hiszen a halogatás során nagy mennyiségű feladatot kell rövidebb idő alatt elvégeznünk, így romlik az elkészített munka minősége, és mi is fáradtabbak leszünk. Ha például – mindezek mellett – elhalasztjuk a lefekvést, akkor emiatt kevesebb időnk marad aludni, ehhez hasonlóan a halogatásnak is lehetnek komoly, egészségre gyakorolt hatásai, csak úgy, mint amikor az orvoshoz menést halasztjuk el.
A halogatás azonban nem számít klinikai rendellenességnek, ezért nincs is megalapozott kezelés rá. Így jött a képbe a kognitív viselkedésterápia (CBT). Ennek célja, hogy megváltoztasson egy problémás viselkedést, és azt valami hasznosabbra cserélje ki. Ez a kezelés már megmutatta a hatását több mentális betegség (különböző fóbiák és a poszttraumásstressz-szindróma) kezelésében. A CBT megtanítja az embereknek, hogyan kell irányítaniuk a légzésüket a szorongás leküzdésére, ugyanakkor – a pszichoanalízissel ellentétben – nem feladata az adott viselkedészavar vagy fóbia feltérképezése.
A kísérlet célja az volt, hogy a kognitív viselkedésterápia vajon képes-e csökkenteni vagy a legjobb esetben teljesen leküzdeni a krónikus halogatást. A halogatás elleni csapat olyan viselkedési formákra fókuszált, mint a célok meghatározása, a zavaró tényezők eltávolítása és a siker megjutalmazása. A csapat kutatói úgy azonosították a halogató viselkedést, hogy az önkéntes diákokkal egy kérdőívet töltettek ki, és a halogatásukat egytől hatvanig értékelték. Az emberek átlagban harmincas eredményt értek el, így a tudósok csak azokon próbálták ki a kezelést, akiknek az értéke negyven felett volt.
Több mint nyolc héten keresztül a terápia két változatát tesztelték. Egyheti internetes terápiát biztosítottak az egyik csoport negyvennyolc résztvevőjének, amiben olvasnivalók, gyakorlatok és tanácsok is helyet kaptak. A másik tizenkét főt számláló csoport tagjai kéthetente egy személyes terápián vehettek részt.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérleti alanyok javuló tendenciát értek el. „Nagy hatást figyeltünk meg” – mondta Rozental. „Az értékeik nagyjából tíz ponttal estek, és a kezelés végére harmincnégy százalékuk értékei már hasonlóak voltak az átlaghoz.” A kutatók mindezek mellett azt is igyekeztek kideríteni, hogy a kezelésnek volt-e bármilyen más pozitív hatása. Kiderült, hogy a diákok jobb akadémiai eredményeket értek el, miközben csökkent a szorongásuk mértéke. Hat hónappal később a csoportterápiában részt vevő diákok további négypontos javulást mutattak, míg az internetes verzióban részt vevők valamivel közelebb kerültek a régi szokásaikhoz.
Bruce Fernie, a King’s College kutatója szerint a halogatás kezelése jó ötlet, amíg azt a ténylegesen problémás halogatók segítésére használják. Néha jó ötlet elhalasztani egy feladatot, hogy azt később kipihenten, a teljesítőképességünk csúcsán végezzük el, ezzel csökkentve a hibák valószínűségét, valamint felgyorsítva a munka elvégzését is. A kutatók reményei szerint az általuk létrehozott kezelés az iskolákban és az egyetemeken egyaránt megjelenhet majd.
Forrás: arsatio.hu
Kép: Huffington Post
