Hova lett az időnk? És hogy szerezzük vissza? – Tudósítás az ELTE Karrierközpont eseményéről

A legtöbb egyetemista – kiváltképp a szemeszter ezen szakaszában – időhiányban szenved. Tornyosulnak előttünk a feladatok, a kiselőadásokra és zárthelyi dolgozatokra való felkészülések mellett szorít a különböző beadandók leadási a határideje. A közelgő vizsgaidőszak pedig Damoklész kardjaként lóg a fejünk fölött. Ilyenkor egyáltalán nem mindegy, hogyan osztjuk be az időnkent, minden egyes perc ajándéknak számít, amit teendőink elvégzésére fordíthatunk. Nem csoda hát, hogy az ELTE Karrierközpont által szervezett esemény mely a „Hova lett az időnk? És hogy szerezzük vissza?” címet viselte, olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy november 12-én, kedd este megtelt a Gólyavár érdeklődőkkel.

Limpár Imre szakpszichológus és tanácsadó az ELTE Karrierközpont állandó meghívott előadójaként nyújtott segítséget a résztvevőknek, hogyan is lehet több idejük. A színpadra hatásosan az Eredet című film zenéjére vonult be, ezzel megalapozva a beszélgetés tematikáját, majd nyakában a Harry Potter-filmekből ismert időnyerő lánccal a közönség felé fordult, és feltette a költői kérdést, miszerint mit csinálnának, ha több idejük lenne.

A téma felvezetése után szóba került az úgynevezett „időrablók” fogalma, ami minden olyan cselekvésre vonatkozik, amit nem kötelességből, hanem a szabadidőnkben csinálunk, és közben azt érezzük, hogy ezt az időt sokkal hasznosabban, pihentetőbben is el tudtuk volna tölteni. Naná, hogy ezeknek a cselekvéseknek az élén áll az Instagram és a Facebook céltalan böngészése. Azt gondolom, mindenkivel előfordult már, hogy egy-egy kevésbé érdekes előadás során, a buszon, szünetben, otthon vagy éppen egy találka előtti várakozás során elővette a mobiltelefonját, és a közösségi médián csüngött unalmában. Ezek általában csak pár perces dolgok, azonban sok kicsi sokra megy alapon ezek a számok hihetetlen nagyra tudnak nőni, ha összeadódnak. Így fordulhat elő az is, hogy ha például napi egy órát töltünk azzal, hogy az Instagrammot görgetjük, akkor nagyjából 3 és egy negyed évet töltünk el az életünkből csupán ezzel a tevékenységgel. Ha pedig naponta két órát facebookozunk, az 6 és negyed év az életünkből. Természetesen más időrabló cselekvések is behelyettesíthetők az előbb említett alkalmazások helyére.

Az előadó hozott is egy saját példát, szemléltetve, hogy nem bort iszik és vizet prédikál, hiszen ő is ugyanúgy beleesett az időrablók csapdájába egyetemistaként. A kollégiumban ebédidőben összeültek Jóbarátokat nézni csoporttársaival, azonban egy rész 25 perces volt, egy egyetemista viszont nagyjából 6-7 perc alatt végez az evéssel. Felmerült a kérdés, hogy kikapcsolják-e az adott részt, mikor végeztek az étkezéssel, de hát még az édesanyja is azt tanította neki, hogy amit elkezd, azt ne hagyja félbe. (Igaz, hogy ezt az egyetemre értette, de ebbe a szituációba is tökéletesen beilleszthető volt). Így természetesen végignézték az epizódot. Azonban egy rész nem rész, jöhetett a folytatás. Végül nem mentek be a délutáni órákra, sőt, ha már így alakult, csaptak egy görbe estét, hajnali négyig nézték a sorozatot. Amikor pedig az alkohol is jól csúszott a Jóbarátok mellé, a másnaposság miatt két nap ment el arra, hogy ebédidőben leültek egy epizódot megnézni. Így működnek az időrablók, törvényszerűen rabolják az ember idejét.

Felmerült egy másik nagyon fontos fogalom is, az „eszmélési idő”, amikor is rájövünk, hogy mennyi időt töltöttünk el ezekkel az időrabló cselekvésekkel. Ilyenkor megkérdezzük magunktól, hogy mégis mit csináltunk az elmúlt percekben. Általában ez az eszmélési idő 7-8 perc szokott lenni, tehát ennyi ideig észre sem vesszük, hogy saját magunkat fosztjuk meg az értékes időtől azzal, hogy céltalanul nyomkodjuk a telefont/számítógépet. Természetesen a különböző applikációk algoritmusai nagyban megnehezítik azt, hogy csak úgy bezárjuk a megnyitott oldalakat, hiszen keresési és lájkolási előzményeink alapján olyan tartalmakat dobnak fel, amik minket érdekelhetnek, így elérve azt, hogy még több időt töltsünk az adott alkalmazás böngészésével. Limpár Imre ezt saját bőrén is megtapasztalta, felregisztrált az Instagramra és a Wishre is, megrökönyödve tapasztalta, hogy mit is művelnek ezek az oldalak a pszichével.

Limpár Imre előad.  Fotó: Bors Réka

Limpár Imre előad.
Fotó: Bors Réka

Annak mérésére, hogy pontosan mennyi időt is töltünk el ezekkel az időrablókkal, azt tanácsolta, hogy két héten keresztül negyedórás pontossággal mindenki jegyezze fel magának, hogy mit csinált az adott időintervallumban. Természetesen ez még nem megoldás az időhiányban szenvedők problémáira, azonban nagyon jól tudja szemléltetni, hogy mi maga a probléma. Annak, aki ezt a tanácsot betartva két héten keresztül negyedóránként lejegyzi, éppen mivel foglalkozik, rálátása lesz arra, hogy pontosan mennyi idő megy el bizonyos időrabló cselekvésekkel. Persze érdemes itt megjegyezni, hogy nem minden esetben kell és lehet ezt így lemérni, hiszen ha épp randizik vagy barátokkal találkozik az ember, akkor meglehetősen furcsán és zavaróan nézne ki (értelmetlen is lenne), ha tizenöt percenként elővenné az illető a noteszét, és leírná, hogy még mindig a találkozón van. Azonban, ha az ember dolgozik vagy tanul, gyakran előfordul, hogy ezeket a cselekvéseket félbeszakítja a különböző alkalmazások böngészésével, arra hivatkozva, hogy „öt perc Facebook csak belefér, nem? Azt az egy Youtube-videót még meg lehet nézni.” Ezek az öt percek azok, amiket igazán érdemes lejegyezniük azoknak, akik hallgatnának Imre tanácsára. Fontos kiemelni azonban, hogy nem minden egyes közösségi médiával, sorozatnézéssel eltöltött perc számít időrablónak, csupán mindennek megvan a maga helye és ideje. Így például ha tanulás közben azon mélázunk, milyen jó posztokat tudnánk gyártani, az kizökkent az adott cselekvésünkből, ezáltal az érékes időnket rabolja.

Na, de mégis mit csinálhat az, aki több időt szeretne magának? A válasz roppant egyszerű: lassítson. A budapesti lakosoknak például (az éjszakai járatoktól eltekintve) teljesen felesleges a tömegközlekedési eszközök után futniuk. Hiszen pár perc múlva jön a következő, amin lehet, hogy kevesebben lesznek, nem kell nyomorogni a tömegben, de ami a legfontosabb: ezzel a mentálhigiéniára, a lelki egyensúlyára is jobban oda tud figyelni az illető, hiszen ezáltal másképp lehet megélni az időt. Idegeskedés helyett az ember befelé tud koncentrálni, elgondolkozhat azon, honnan hová tart, mivel pazarolja el a spontán idejét. Jobban átláthatóvá válik, mik azok a kritikus öt percek, amik összeadódnak, amik miatt kevesebb idő jut arra, amit valóban csinálni kell, amivel ténylegesen foglalkozni lehetne.

Továbbá vannak praktikák, amiknek a segítségével bizonyos dolgokat rövidebb idő alatt el lehet intézni. Adott például egy postai szituáció, ahol általában hatalmas a sor, sokat kell várakozni, hogy feladhassunk egy levelet, csomagot, vagy befizessünk egy számlát. Értékes perceket veszítünk a szabadidőnkből azzal, hogy várakozunk. Azonban ezeket az értékes perceket könnyen vissza tudjuk szerezni, ha kicsit odafigyelünk. Megkérdezhetjük az ott dolgozókat, mikor érdemes az adott helyen ügyet intézni, mikor vannak a legkevesebben, és a jövőben, ha van rá lehetőségünk, abban az időintervallumra szervezhetjük az ilyen fajta ügyintézéseinket. Ha pedig nekünk ez nem felelne meg, hasznos opcióként szolgálhat a postai hűségkártya, aminek segítségével jóval hamarabb hívnak bennünket a pulthoz sorszámhúzás után, tehát gyorsabban és eredményesebben végezhetjük el ezt a feladatot. A másik hasznos tipp a kötegelés, azaz hogy mennyire tudjuk összevonni a tevékenységeinket. Ha például befizetni, utalni szeretnénk, akkor egy nap többször is beléphetünk az internetbankba, vagy pedig összevonhatjuk ezt, és egyszeri belépés után elintézhetjük az összes tranzakciót egyszerre.

Arra is van megoldás, hogy kevesebbet böngésszük csak úgy megszokásból a telefonunkat. Ha például vizsgaidőszakban átállítjuk a mobilunk kijelzőjének színeit monokrómra, rövidebb lesz az eszmélési időnk, hiszen nem lesznek olyan élénkek és színesek az általunk látott képek, tartalmak, tehát hamarabb válnak unalmassá.

Fotó: Bors Réka.

Fotó: Bors Réka.

Általánosságban véve tele vagyunk vállalásokkal, elvárásokkal, be van táblázva az életünk. Mégis szükség van arra, hogy válasszunk egy úgynevezett nullázási pontot, amikor kifutnak az életünkből a vállalásaink. Egyetemisták, tanulók számára erre a tavaszi vizsgaidőszak vége lehet a legalkalmasabb, hiszen ilyenkor egy teljes tanév fejeződik be. A nyári szünet remek lehetőséget nyújt arra, hogy jól meggondoljuk, mit vállalunk a következő időszakban, hiszen általában túlvállaljuk magunkat, amiből egy zsonglőrmutatvány lesz. Mindent egyszerre szeretnénk megcsinálni anélkül, hogy hibáznánk vagy kifutnánk az időnkből, emellé társulnak azok a feladataink, amiket kívülről kapunk, így könnyen válhatunk halogatókká.

A halogatás egy tünet. Általában a közvélemény szerint az ember azért halogat, mert lusta. Azonban ez ennél jóval összetettebb, hiszen halogató lehet az, aki túlvállalta magát, de az is, aki maximalista, és azért nem tudja kiadni a kezéből a munkát, mert mindig csiszolgatni szeretne rajta valamit. Azért is lehet halogató valaki, mert nem szereti elkezdeni az adott feladatot. Limpár Imre pedig remek praktikákkal érkezett a halogató emberek legnagyobb örömére. Az egyik hasznos tanácsa az úgynevezett ementálitechnika alkalmazása, amelynek a lényege az, hogy ha van egy nagyobb feladatunk, például a szakdolgozat megírása, akkor halogatás helyett kis lépésenként haladunk vele. Érdemes egy pár pontos listában összegyűjteni, mik azok a feladatok, amiket a legkevésbé szeretnénk elvégezni, és ezekkel kezdeni, addig fel nem állni a feladattól, amíg el nem végezzük őket. Számításba kell vennünk azt is, mi az a legkisebb időegység, amit kontrollálni tudunk figyelem és cselekvés szempontjából. Tehát a napi teendőink listájára nem írhatjuk fel azt, hogy „szakdolgozat megírása”, hanem fel kell darabolnunk akkora méretű részletekre, amikre még tudunk koncentrálni nagyobb kaliberű projektek esetén. Fontos továbbá, hogy sosem az adott feladathoz rendeljük az időnket, hanem az időnkhöz a feladatot. 

A különböző időbeosztási praktikák mellett az előadó kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy figyeljünk azokra a határainkra, amik a minőségi időnket védik, válogassuk meg, kinek engedjük meg, hogy ebbe csak úgy belepiszkáljon. Szánjunk megfelelő mennyiségi időt önmagunkra, mentális egészségünk érdekében. Gondolkozzunk el azon, melyik az a nap, amikor ki tudunk magunknak menteni egy olyan idősávot, amire azt tudjuk mondani, hogy ez már valami, itt tényleg tudunk pihenni. Érdemes eltűnődni azon, mitől minőségi idő az az idő, amit mi annak címkézünk, és lehetne-e ebből többet nyerni?

Zárásképp kiemelte, hogy mindig van másik út, mindig tehetünk másképp, mint korábban. Folyamatosan lehetőségünk van változni és változtatni. Tehát ezekkel a praktikákkal megkönnyíthetjük önmagunk dolgát, jobban strukturálhatjuk az időnket, azonban el kell fogadnunk, a nap mindenki számára 24 órából áll, ebből kell tudnunk gazdálkodni.

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a cikk, ajánlom figyelmedbe az ELTE Karrierközpont Facebook-oldalát, ugyanis a teljes előadásról felvétel is készült, amit a későbbiekben publikálni fognak. Mindemellett pedig számos hasonlóan érdekes és hasznos előadásokkal várnak minden érdeklődőt eseményeiken, amikről szintén a linkre kattintva tudtok bővebben tájékozódni.

 Fejléckép: HospitalCareers

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]