A Tejútrendszer második legnagyobb fekete lyukára bukkantak a csillagászok. Nem közvetlenül figyelték meg az objektumot, hanem a fekete lyuk gravitációs hatása alá került gázfelhő viselkedése miatt bukkantak rá. A köztes tömegű fekete lyukak megfigyelésének ez a legcélravezetőbb módja.
A fekete lyuk a téridő olyan tartománya, ahonnan az erős gravitáció miatt semmi, még a fény sem tud távozni. A fekete lyukak létezése mind elméletileg, mind csillagászati megfigyelésekkel jól alátámasztott. A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni. A fekete lyukak tömegét akkor tudjuk pontosan meghatározni, ha a körülötte keringő csillagközi anyagfelhők, csillaghalmazok vagy csillagok mozgása, azaz pályamérete és sebessége is megmérhető. Nagyobb fekete lyuk sűrűsége kisebb lehet, mint a vízé vagy a levegőé.
A gázfelhős megfigyelést a japán Nobeyama rádióteleszkóppal készítették; eszerint a vizsgált objektum mindössze 200 fényévre van a Tejút centrumában található szupermasszív (nagyon nagy tömegű) fekete lyuktól, a „Saggitarius A-tól”, s a CO-0.40-0.22 elnevezést kapta.
A CO-0.40-0.22 felhő gázai különböző sebességgel kavarognak, vagyis feltehetően valami komoly gravitációs hatással van rájuk. A számítógépes mérések alapján egy közeli, nagyjából 100 ezer naptömegű fekete lyuk okozza a jelenséget. Ezt a nagyságot a 4 millió naptömegű „Saggitarius A” ugyan jelentősen felülmúlja, mégis hatalmas, a megszokottnál jóval nagyobb kozmikus monstrumról beszélhetünk: egy köztes tömegű fekete lyukról.
Néhány tudós szerint galaxisunkban legalább 100 millió fekete lyuk létezik, ezeket azonban még nem sikerült feltérképezni. A gázok mozgását figyelő rádióteleszkópok használatával azonban elképzelhető, hogy hamarosan többnek is a nyomára bukkanhatnak a csillagászok.
Forrás: origo.hu
Kép forrás: kozpontiujsag.hu
