Minden, amit a Perseidákról tudni érdemes

Az éves augusztusi Perseidák meteorzápor valószínűleg a legkedveltebb meteorzápor mind közül. Habár a csillaghullás július közepétől augusztus végéig tart, a Perseidák meteorraj augusztus közepén (11, 12, 13, 14) a leglátványosabb, és 13-án éri el maximum aktivitását. A minden évben bekövetkező meteorzápor most a megszokottnál is emlékezetesebb lehet, hiszen az újhold, amely röviddel napfelkelte előtt jön csak fel, sötét eget és tökéletes látási viszonyokat biztosít. Egy órán belül akár 60-80 hullócsillagot is megfigyelhetünk, ráadásul fényszennyezett helyeken is jól láthatóak lesznek a fényesebb meteorok.

Mi a Perseidák meteorraj forrása?

A Perseidák a Swift-Tuttle üstökös törmelékei. A Perseidák első megfigyelése Kr. u. 36-ra tehető, Kínában, ugyanakkor számítások szerint az üstökös már ezelőtt is keresztezhette a Föld pályáját, így az áramlat akár több ezer éves is lehet, csak éppen feljegyzések nem maradtak róla.

Az üstökös a naphoz közel érve felmelegszik, és törmeléket enged ki a keringési pályájára. A Swift-Tuttle üstökösnek különösen hosszú a pályája, a naptól legtávolabb a Plutón kívül, míg a naphoz legközelebb a Föld keringési pályáján belül halad, így körülbelül 133 évenként kerüli meg a napot. Minden alkalommal, amikor az üstökös megkerüli a belső naprendszert, a nap felmelegíti és megpuhítja az üstökösön található jeget, ami aztán az üstökös pályájára kerül. Minden évben július 17-e és augusztus 24-e között a Föld áthalad a Swift-Tuttle üstökös keringési pályáján, belekerül a törmelékek ösvényébe, de csak augusztus első hetében éri el a törmelék sűrű részét, és ez okozza a minden évben ekkortájt bekövetkező meteorzáport. A meteorraj homokszem méretű kő- és jégdarabkákból tevődik össze, amelyek 60 km per szekundummal közelednek a földfelszín felé, amit ugyanakkor nem érnek el, hiszen a földi légkörbe érve felhevülnek és elégnek, körülbelül 100 kilométerrel a földfelszín felett, látványos csillaghullást okozva ezzel. Ha egy meteor ugyanakkor mégis „megmenekül”, a megmaradt részt meteoritnak nevezzük. A meteorzáporokból csak nagyon kevés meteorból válik meteorit, az üstökös törmelékeinek gyenge jellege miatt.

A Swift-Tuttle üstökös utoljára 1992 decemberében érte el a periheliont – azt a pontot, amikor a legközelebb helyezkedik el a naphoz – és ez legközelebb 2126 júliusában történik újra így. Ilyen alkalmakkor a csillaghullás akár 300-400 meteort is adhat óránként.

A Perseidák nevének eredete

A meteorzápor a Perseus csillagkép után kapta a nevét, hiszen a meteorrajnak a csillagkép területén van a radiánsa (vagyis a kisugárzási pontja, ahonnan a csillaghalmaz kiindul). Az ókori görög mitológiában Perseus Zeusz főisten és Danaé, egy halandó fia. Azt mondják, hogy a meteorzápor megemlékezés arra, mikor Zeusz aranyesőben látogatta meg Perseus édesanyját, Danaét. Emellett pedig Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik, annak az ókeresztény mártírnak az emlékére, akinek ünnepnapját augusztus 10-én tartják.

Mikor és hogyan érdemes figyelni a Perseidák meteorzáport?

Amikor a Perseus csillagkép alacsonyabban helyezkedik el (alkonyatkor és kora este), akkor a meteorok száma kisebb, ugyanakkor, ha szerencsések vagyunk, megfigyelhetünk ügynevezett „földsúrolókat”, amelyek hosszú, lassú, színes meteorok, és vízszintesen haladnak át az esti égen. A földsúroló meteorok amilyen ritkák, olyan izgalmasak és emlékezetesek. Gyakran több színű, vékony csíkot húznak maguk után. Késő éjjel, mikor a meteorzápor radiánsa magasabbra emelkedik az égen, több és több Perseida meteor válik láthatóvá. Ráadásul augusztus második hetétől a Delta Aquarid meteorzápor is minden éjjel meteorokat bocsát ki magából, így a kettőt együtt láthatjuk.

A meteorzápor megtekintéséhez semmiféle különleges felszerelésre nincs szükség, de ideális sötét, nyílt ég alatt letelepedni, hiszen a meteorok különböző irányból, jó pár csillagkép előtt áthaladva cikáznak az égen. Előny, ha az ember éjszakai bagoly, mert a csillaghullás késő éjszaka, hajnali négy óra körül a leglátványosabb, ugyanakkor jobb előbb megkezdeni a megfigyelést, mert a szemünknek akár 20 percbe is telhet, mire teljesen hozzászokik az éjszakai sötéthez.

Forrás: EarthSky, the guardian, eumet

Kép: link

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]