Október 16-án került megrendezésre a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának kosárlabda férfi négyes döntője. Az elődöntőben és a döntőben is érdekelt volt csapatunk, az ELTE-BEAC.
A felhős szombati napon álmosan érkeztek a csapatok játékosai a Ludovika Arénába, ahol az első mérkőzésen tízkor dobták fel a labdát. Az első elődöntőt a BME-MAFC és az Óbudai Egyetem (ÓE) vívta egymással. A várakozások ellenére a mérkőzést az esélytelenebbnek számító ÓE kezdte jobban, így az első negyed végére egypontos előnyre tett szert. A második játékrész közepére a BME ugyan egyenlített, de az óbudaiak egy jó hajrának köszönhetően nyolcpontos fórral mehettek a szünetre. A harmadik negyedben azonban jelentősen megváltozott a játék képe, a BME többek között Svéda (8) és Rados (6) extrájával, valamint egy 17–4-es rohammal megfordította a találkozót, és a lefújásig már nem is engedte ki a kezéből a vezetést. Az izgalmakkal teli összecsapás végére még a nap is kisütött, így minden adott volt egy élvezetes játéknaphoz.
BME MAFC – ÓBUDAI EGYETEM 50–34
A BME legjobb dobói: Svéda (19), Rados (11), Bór (7)
Az ÓE legjobb dobója: Vigh Marcell (12)
A második elődöntőre a Semmelweis Egyetem és az ELTE-BEAC között került sor. A mérkőzésen egyetemünk csapata végig magabiztosan vezetett, a negyedik negyedet 29–20-as ELTE-vezetéssel kezdte meg a két, összesen 6–6 (!) játékossal felálló együttes. A fáradtság jelei ekkorra már megmutatkoztak, a játékrész végére csapatunk előnye csupán négy pontra fogyatkozott. A SOTE azonban nem tudott élni a lehetőséggel, így érvényesült a papírforma, egyetemi csapatunk a döntőbe jutott, ahol a BME várt rá. Dicséret illeti a SOTE játékosait, mert az utolsó pillanatig küzdöttek, valamint személy szerint Hajdú Botondot, aki 11 (!) lepattanót szedett.
ELTE-BEAC – SOTE 38–33
Az ELTE-BEAC legjobb dobói: Jónás (13), Bokros (10), Barna (6 pont, 3 blokk)
A mérkőzés után lehetőségem nyílt beszélgetni Kóródi Kristóffal, a SOTE alapemberével, akivel korábban a Budapest Honvéd színeiben együtt pattogtattunk.
Mit jelent számotokra a torna?
Számunkra ez egy nagyon jó lehetőség, hogy élesben is kipróbálhassunk magunkat, a kis létszámú csapatunk miatt ugyanis ritkán tudunk 5–5 ellen játszani.
Ennek ellenére elég sok ideig bírtátok az ELTE ellen is. Mi vitt titeket előre?
A tét, azt hiszem, mégiscsak egy elődöntőről volt szó. A csoportkört könnyedén vettük, csupán a BME-től szenvedtünk vereséget. Úgy vélem, hogy jók az esélyeink a harmadik hely megszerzésére, mindent meg fogunk tenni ezért.
A bronzmérkőzésen tehát egy kimerült, de mindenre elszánt SOTE nézett farkasszemet a BME-t kemény küzdelemre kényszerítő, és azóta ráadásul újabb játékosokkal kiegészült Óbudai Egyetemmel. A meccs a várakozásoknak megfelelően kezdődött, az ÓE egészen a második negyed közepéig vezetett. Ekkor azonban a SOTE magasabb fordulatszámra kapcsolt, és az előző mérkőzésen nem játszó Hunka Zsombor (7) vezetésével megfordította a találkozót. A szünetben öt ponttal ment a SOTE, és bár az újfent extrát hozó Vigh révén az ÓE közelebb férkőzött, fordítani már nem tudott. A végjáték szorosra sikeredett, de a SOTE győzni tudott, és ezzel felállhatott a dobogó legalacsonyabb fokára. A mérkőzés legjobbja a 17 pontig jutó Kóródi volt.
SOTE – ÓBUDAI EGYETEM 47–45
A SOTE legjobb dobói: Kóródi (17), Hunka (11), Kirják (10)
Az ÓE legjobb dobója: Vigh (18)
A játéknapot a délután kettőkör kezdődő döntő zárta. A legfontosabb mérkőzésre már a szurkolók is szép számban látogattak ki, a két csapatot körülbelül ugyanakkora tábor buzdította, akiknek együttes száma körülbelül 40 főre rúgott. Az összecsapást az ELTE kezdte jobban, ám a BME Vantal (2) tripláinak köszönhetően egyre közelebb férkőzött, és a szünetre már ötpontos előnyre tett szert. A második félidőben csapatunk az elődöntőben nem játszó Tímár révén mindvégig tűzközelben maradt, sőt, fél perccel a meccs vége előtt az ő triplájának köszönhetően három pontra olvadt a műegyetemisták előnye. Az utolsó lépést azonban az ELTE már nem tudta megtenni, a BME pedig stabilan tartotta magát, és az idegtépő meccsvégi büntetőkkel be is húzta a mérkőzést.
BME-MAFC – ELTE-BEAC 43–36
A BME legjobb dobói: Svéda (15), Rados (11), Vantal (10)
Az ELTE-BEAC legjobb dobói: Tímár (14), Bokros (9), Barna (4)
A döntő után az ELTE csapatkapitánya és egyben legeredményesebb játékosa, Tímár Gergely értékelt:
„Elégedett vagyok a csapat teljesítményével, jól játszottunk, közel voltunk az aranyéremhez. Persze kíváncsi vagyok, hogy milyen eredmény született volna, ha teljes csapattal állunk ki (az ELTE ezen a meccsen is csak hét emberrel játszott – a szerk.), de ezt már sosem tudjuk meg. Köszönjük a támogatást, folytatjuk a munkát. Gratulálok az ellenfélnek.”
Nem lehet tehát panasz csapatunk teljesítményére – hiszen a szépen csillogó ezüstöt hozták el –, valamint az egész rendezvényre sem. A szervezés és a lebonyolítás profi volt, a mérkőzések az előzetes terv szerint követték egymást. A csapatok mindent megtettek azért, hogy szórakoztassák a buzdításukra kilátogató nézőket.
Én személy szerint a bronzmeccset és a döntőt élveztem a legjobban, izgalmas, fordulatos mérkőzések voltak az utolsó pillanatig. Korábbi kosaras éveim alatt megismert játékosokkal találkozhattam és beszélgethettem, és egy szép szombati napon a kedvenc sportágam hazai egyetemi élcsapatainak játékában gyönyörködhettem.
Képek: Zsolnai Dóri, ELTE Online
