A labdarúgásban mindig örök kérdés a legjobbak sorrendbe állítása, illetve már önmagában az, hogy lehet-e ilyen sorrendet felállítani. Sokan úgy tartják, hogy mindenekelőtt posztonként kell meghatároznunk, kik is a legkiemelkedőbbek. Nem elhanyagolható az sem, hogy a futball folyamatosan változik, így minden játékost a maga korában kell megítélni. Az ELTE Online most nem kisebbre vállalkozik, mint hogy egy cikksorozat keretein belül, tízes listákban összeszedje a posztonkénti legjobb futballistákat 2010 és 2020 között. Az ötödik részben kerülnek rangsorolásra azok a játékosok, akiknek sok esetben igencsak nehéz meghatározni az igazi posztjukat.
A labdarúgás posztjait szemlélve rendkívül széles palettával találhatjuk szemben magunkat, ám a köztudatban leginkább még mindig a klasszikus négyes felosztás (kapus, hátvéd, középpályás, csatár) él leginkább. A futball már a kezdetektől fogva folyamatosan változott, így az egyes posztok jelentősége, feladatköre is nagyon átalakult, nem is beszélve arról, hogy ma már pl. fedezetekről nem is beszélhetünk, holott a magyar futball egyik legnagyobb legendája, Bozsik József is ezt a posztot töltötte be, de ugyanígy említhetnénk az összekötőket. Utóbbi kifejezést ugyan esetenként ma is használják, de már korántsem abban az értelemben, amelyben a Puskás Ferencre való hivatkozáskor szokás.
Ugyanez a helyzet a szélsőkre való hivatkozás tekintetében. Ez a poszt mindig is létezett, ugyanakkor számos időszak volt, mikor ezt a szerepkört nem választották el a támadóktól, vagy éppen a középpályásoktól. Időnként a futball is abba az irányba ment, hogy háttérbe szorult ezen pozíciók jelentősége. Napjainkban azonban mondhatjuk, hogy a legkiemelkedőbb képességű játékosok többsége rendre szélen játszik, vagy ha nem is ez az elsődleges posztja, de gyakorta bevetik őket itt.
Mindez nagyban összefügg a futball változásával is, a középpályán ugyanis előtérbe kerültek az úgynevezett „nyolcasok”, akik a játékszervezés első számú felelőseinek számítanak, háttérbe szorítva ezzel a korábban uralkodó „tízes” posztot. Utóbbiról szintén szólnunk kell pár szót, hiszen ha kötetlen szerepkörről van szó, megkerülhetetlenek. Korábban a csatár vagy csatárok mögött, de a középpályássor előtt szabadon mozgó, szervező játékosokat értettük ezalatt, akiknek a posztja egy időben összeforrott az irányító megnevezéssel. Amellett, hogy az esetek többségében a csapatuk legtechnikásabb játékosai töltötték be ezt a posztot, a kiszolgáláson túl a viszonylagos gólerősség is jellemzőjük volt, persze közülük is akadt, aki inkább középpályásnak, más pedig inkább csatárnak volt tekinthető, ha be kellett szorítanunk ebbe a kategóriába. Tökéletes példa erre Zinedine Zidane vagy fiatalabb éveiben Francesco Totti. Felbukkantak azonban azok a játékosok is ezen a poszton már ekkor is, akik sokszor szélsőt játszottak – hol többet, hol kevesebbet –, ugyanakkor támadóként is lehetett rájuk számítani, jellemzően párban egy vagy két másik játékossal. Ilyen volt a két brazil legenda, Rivaldo és Ronaldinho is.
Az előbb említett két játékoshoz a csatárerényeket leszámítva Luis Figo is hasonlítható, akinek a játéka már klasszikus szélső skilleket mutatott és alapvetően a pálya jobboldalát játszotta be, de ha szükség volt rá, be lehetett vezényelni a csatárok mögé tízesnek. Erre a korszakra jellemző volt, hogy a szélsőket összevetették a szélső középpályásokkal, amely egy teljesen más feladatkört jelentett, még ha ugyanoda is voltak felrajzolva a mágnestáblán. Mindkét esetben fontos volt az adott játékos szerepe a társak kiszolgálásában, de míg a klasszikus szélsők a gyorsaságra és az egy-egy elleni szituációkra koncentráltak, addig a szélső középpályások némileg statikusabban, a szélről belőtt vagy beívelt labdákban csillogtatták erényeiket, valamint a passzjátékból igyekeztek kivenni a részüket. Ezutóbbinak tökéletes példája David Beckham, aki a középpálya jobboldalán játszott (mielőtt a Real Madridba igazolt), akárcsak Luis Figo, de az elhelyezkedésen kívül alig-alig akadt hasonlóság kettejük között.
Ekkor a csapatok többsége még azt az elvet vallotta, hogy jobblábas a jobb oldalon, ballábas a bal oldalon szerepeljen. A tükörszélső alkalmazása, amikor is a játékos az erősebb lábához képest az ellenkező oldalon játszik, létezett már jóval korábban, viszont ekkoriban Ronaldinho volt az első jelesebb képviselője ennek a szerepkörnek, így a technikás, gyors játékosok befelé húzva sokkal inkább ki tudták használni gólérzékenységüket, nagyobb veszélyt jelentve ezáltal az ellenfél kapujára. Ebben az időben kezdte bontogatni szárnyát korunk két legmeghatározóbb játékosa, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, akik ugyancsak tükörszélsőként robbantak be a köztudatba. Ez a poszt már inkább nevezhető szélső támadónak. Ugyanakkor az ilyen játékosok felállástól függően változtathatják a pozíciójukat, és sokszor hosszú ideig fel sem tűnnek a széleken. Behúzódnak a kilences mellé, olykor hamis kilencest játszanak. Ugyanakkor a tízes poszt sem tűnt még el a futballból, csak némileg átalakult. A 4-2-3-1-es felállásban a csatár mögötti hármas közepén nagy szerepük van a szélsők kiszolgálásában, illetve a center által lekötött védők között a gólszerzésben is. Nem hárul már rájuk akkora szerep a szervezésben, mint korábban, ugyanakkor gólerősebbek és több pozícióban bevethetők, de a csapatuk támadójátéka nem kell, hogy feltétlen tőlük függjön, hála a mellettük lévő társaknak.
Ez a pozíció is visszaszorulóban van, de azért még mindig jelentős, a mai futball technikás és magas játékintelligenciájú szélsői pedig szinte bármikor képesek felvenni ezt a szerepet, ahogy a hamis kilencest, a középcsatárt, sőt egyes játékosok adott esetben még a mélységi irányító szerepét is. Épp emiatt a sokoldalúság miatt és a jelentős szabadság miatt, ezt a két pozíciót most egy kalap alá vesszük, innen a megjelölés „szélsők/kötetlen szerepkörű játékosok”.
Alapvetően támadónak tekintjük őket, de rendkívüli módon elkülönülnek a tipikus középcsatároktól – akik között azért szintén találunk olyat, aki képes a szélen is játszani. A hosszú felvezető után most nézzük, hogy az elmúlt 10 évben – 2010–2020 között – kik alkották a legmaradandóbbat ezen a rendkívül összetett és sokrétű poszton.
10. David Silva (spanyol)
Ő miért nem a középpályások között szerepelt? Joggal tehetné fel a kérdést bárki, ugyanis a spanyol legenda az elmúlt években többnyire a nyolcas pozíciójából szervezte a játékot, azonban a pályafutása egészét és a vizsgált korszakunkat nézve is jóval több volt ennél. A Manchester Cityben Pep Guardiola érkezéséig, többnyire a balszélen vagy a tízes pozícióban kapott szerepet, csak ritkábban vezényelték hátra, a spanyol válogatottban pedig többnyire a jobbszélen játszott. A 2012-es Eb döntőjében épp ezen a poszton szerepelve szerzett gólt. A 2010-ben világbajnoki címet nyerő játékos az elmúlt évtizedben a Manchester City történetének legnagyobb legendájává nőtte ki magát, valamint a Premier League történetének egyik legjobb játékosaként tartják számon. Kiváló előkészítő, technikás, aki a góllövéssel sem állt hadilábon. Mi az oka tehát, hogy nem szerepel listánkon előkelőbb helyen? Tény és való, hogy játéktudásában az őt megelőző focisták némelyikét is felülmúlta, ugyanakkor azokat a sajátosságokat tekintve, amelyek ezt a posztot jellemzik, mások sokkal kirívóbban teljesítettek. Futballistaként többeket megelőz, de ezt a posztot tekintve nálunk „csak” tizedik, amely így is kimagasló eredmény.
9. Mohamed Salah (egyiptomi)
Napjaink egyik leginkább felkapott játékosa a Liverpool klasszisa, aki az angol csapat újabb sikerkorszakának egyik fő letéteményese. 2016-ban a Chelsea együttesénél José Mourinho lemondott az akkor már kölcsönben egy éve az AS Románál játszó szélsőről, akit ekkor hivatalosan is leigazoltak az olaszok. Rómában mindkét szezonjában kimagasló teljesítményt nyújtott, majd amikor 2017-nyarán a Liverpool leigazolta, valósággal berobbant a világ legjobb játékosai közé. Az a szezon róla szólt. Rekordmennyiségű góllal lett az angol Premier League aranycipőse, a BL-ben pedig 11 góllal járult hozzá ahhoz, hogy a vörösök döntőbe jutottak, ahol Sergio Ramos – vélhetően – szándékos szabálytalansága miatt megsérült, és hamar le kellett cserélni. A következő szezonban azonban nem lehetett megállás, csapatával begyűjtötte a BL-serleget, a döntőben pedig gólt szerzett tizenegyesből. Ugyanebben a szezonban holtversenyben ismételten gólkirályi címet ünnepelhetett Angliában. Végképp liverpooli legendává emelkedett, amikor 30 év után a vörösök megnyerték az angol bajnoki címet, amely csapatnak továbbra is kulcsfigurája volt, nem csak góljaival, de előkészítéseivel és összjátékban való szerepével is kimagaslót nyújt rendszeresen.
8. Gareth Bale (walesi)
A walesi szélső 2010 őszén robbant be a köztudatba. Az akkor még balhátvédként játszó Bale az olasz Internazionale elleni BL-csoportmeccsen mesterhármast szerzett, amivel egy csapásra az egyik legfelkapottabb futballistává nőtte ki magát. Rövid időn belül már nem szélső védőként, hanem támadó-balszélsőként játszatta edzője, mely poszt sokkal inkább feküdt az elképesztően gyors, kiváló előkészítőnek. A kapuhoz közelebb játszva a góllövésben is egyre kiemelkedőbbet nyújtott, hamarosan pedig csapata legfontosabb játékosává vált. A 2012-2013-as szezon volt számára egyéniben a csúcs, amikor is a balszélről edzője, Harry Redknapp bevezényelte a csatár mögé tízes pozícióba – melyet a 2016-os Eb-n is remekül játszott a válogatottban. Bale parádézott ebben a szerepkörben, aki már korábban így is gyakran feltűnt kötetlenül a bal- és a jobbszélen is. A bajnokságban 21 gólt ért el és az év játékosának választották. Nem véletlen, hogy a Real Madrid rekordösszegért leigazolta. Kezdetben voltak ugyan nehézségei, de a szezon végül diadalmenet lett számára. Elsősorban jobbszélsőként szerepelt, idővel egyre több gólt szerzett. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a Barcelona elleni Király-kupadöntőben elért találata, amikor is emberfeletti módon futotta le Marc Bartrát, de nem kevésbé volt emlékezetes az Atletico Madrid elleni, BL-döntőben szerzett találata sem. A Reallal még további 3 BL-elsőséget szerzett, noha a 2017-es diadal során sérülése miatt is kisebb szerep jutott neki, a 2018-as finálé róla maradt emlékezetes, amikor csereként beállva két gólt szerzett, ebből egyet ollózva, mely talán a BL-döntők történetének legszebb találata. Ezt követően kegyvesztett lett Madridban. Nem sikerült átvennie Cristiano Ronaldo helyét, teljesítménye visszaesett, sokkal inkább a golfozós megjegyzéseiről maradtak emlékezetesek az elmúlt évei, mintsem jó teljesítményéről.
7. Antoine Griezmann (francia)
A Real Sociedadban balszélsőként kezdte pályafutását a francia Antoine Griezmann, aki a válogatottban is sokáig szerepelt, hol többet, hol kevesebbet ebben a pozícióban. Idővel azonban rájöttek, hogy kvalitásai alapján még jobb teljesítményt képes nyújtani csatárként, de leginkább kedvenc pozíciójában árnyékékként/tízesként. Az Atletico Madridban ezen poszton nőtte ki magát világklasszissá, ahol rendkívül gólerősen játszott, de kulcsszerepe volt az előkészítésekben is. A válogatottban is csak ritkábban bukkant fel a széleken innentől kezdve, ahol ugyan szintén jó teljesítményre volt képes, de középre vezénylésekor jelentette legtöbbet a csapatának. De még milyen sokat! A 2016-os Eb-n 6 góljával a torna gólkirálya és legjobb játékosa lett, legemlékezetesebb meccse a németek elleni elődöntő, ahol két góljával döntőbe lőtte a későbbi ezüstérmes franciákat. Ez az esztendő arról is emlékezetes maradt számára, hogy vezérletével az Atletico BL-döntőbe jutott, ahol azonban sok kritikát kapott a kihagyott büntetője miatt. Ennek ellenére ebben az évben többen úgy gondolták, hogy neki kellett volna kapnia az aranylabdát. Jó teljesítményét később is folytatta, főképp 2018-ban, amikor a matracosokkal begyűjtötte az Európa-liga trófeáját. Griezmannt a sorozat legjobb játékosának választották, a döntőben pedig két gólt szerezve oroszlánrészt vállalt a kupasikerből. Ezen a nyáron jött el számára a csúcs, a 2018-as világbajnoki címmel, mely sorozatban 4 gólt szerzett, ebből egyet a horvátok elleni döntőben, valamint a torna álomcsapatába is beválasztották. 2019 nyarán a Barcelonához igazolt, ahol az esetek többségében ismét a szélen játszik, de volt már középcsatár, jobbszélső és tízes is. Nem igazán találja a helyét a katalánoknál, góljai száma visszaesett, voltak ugyan jó időszakai, de eddigi másfél szezonja nem a sikerekről szólt a Barcában.
6. Arjen Robben (holland)
Robben az a játékos, akivel sokan az önzőséget azonosították hosszú ideig. Tény és való, a holland jobbszélső sok esetben nem nagyon szerette lepasszolni a labdát, emiatt is történt, hogy amikor 2013-ban Josep Guardiolát nevezték ki a Bayern München élére, számtalan mém született arról, hogy a sok passzos játékba mennyire nem fog beleilleni. Robben azonban rácáfolt minden előzetes kritikára, és remekül alkalmazkodott a katalán mester stílusához. A szélen játszva az egész évtizedet tekintve a Bayern egyik legfontosabb góllövője lett. Legemlékezetesebb találata a 2013-as BL-döntőben született, mellyel a bajorok elhódították a serleget, aktív részt vállalt a történelmi triplázásban. A holland válogatottból sem lehetett kihagyni, a 2014-es vb-bronzérem legfontosabb játékosa volt, nem véletlen, hogy a torna harmadik legjobb játékosának választották. Elképesztő sebessége volt, noha nem rendelkezett kimondottan széles a cselezési repertoárral, de amit tudott, az a gyorsaságával vegyítve szinte kivédhetetlen volt az ellenfelek védői számára.
5. Franck Ribery (francia)
Ribery volt az a Bayernnek a baloldalon, ami Robben a másik szélen. Hasonlóan holland csapattársához, szinte levédekezhetetlen volt az ellenfelek számára a játéka, óriási szerepe volt abban, hogy a bajorok ilyen szinten uralni tudták a Bundesligát. A 2013-as triplázáskor a müncheniek legjobbja volt, élete formájában futballozott az egész szezonban, nem véletlen, hogy neki ítélték az UEFA Év játékosa-díjat, valamint az aranylabdára is a legnagyobb esélyesnek tartották, ám végül Cristiano Ronaldo kapta abban az évben. A francia válogatott sikerkorszakának ugyan már nem volt tagja, de azt megelőzően a válságban lévő francia futball legnagyobb zászlóshajójának számított. Kevésbé volt gólerős mint Robben, ugyanakkor előkészítésben rendkívül kimagasló volt. Sosem játszott tízest, de amikor befelé húzott megvillantotta azon erényeit, melyek megmutatták, hogy azon a poszton is megállta volna a helyét, elképesztő játékintelligenciájának köszönhetően.
4. Eden Hazard (belga)
A belga zseni 2011-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor meglepetésre francia bajnoki címig vezette a Lille együttesét, mindössze 21 évesen. A következő szezonban már igazi gólvágóként játszott, így nem meglepetésre 2012-ben leigazolt a Chelsea együttese. Az angoloknál aztán az évtized legfontosabb játékosa lett. Az első sorban balszélső, de támadó középpályás (tízes) poszton is otthonosan mozgó Hazard mindössze két szezonban lőtt kevesebbet 15 gólnál, nem is beszélve a számtalan gólpasszáról. Rengetegszer volt döntő faktor kulcsmérkőzéseken, a Premier League egyik legjobban cselező futballistája, aki két angol bajnoki és két Európa-liga trófeát is elhódított a Chelsea szélsőjeként, 2015-ben az év játékosának is megválasztották. Egyéniben talán a 2018-2019-es szezon volt számára a legerősebb, amikor minden sorozatot figyelembe véve 21 találatot jegyzett. A belga válogatottban is parádézott a 2016-os Eb-n, illetve a 2018-as vb-n is, ahol bronzérmet szerzett Belgiummal. 2019 nyarán leigazolta őt a Real Madrid. A királyi gárdánál nagyon nem megy neki, melyben sérülései is komolyan hátráltatják, ugyanakkor tény, hogy Hazardnak eddigi madridi pályafutása során mindössze 2-3 jó meccs jutott, mentális és súlyproblémákkal is küzdött, mióta Madridba szerződött, ugyanakkor képességei felől így sem lehet kétsége senkinek.
3. Neymar (brazil)
Napjaink egyik legmegosztóbb futballistája. Neymartól valóban nem áll távol a színészkedés, a 2018-as vb-n mutatott fetrengésével pedig igen komoly közutálat tárgyává vált azóta is. Ugyanakkor nem lehet elvitatni tőle, hogy kevés olyan játékos van, aki olyan cselekre képes, mint ő, és ennyire látványos játékot tudna nyújtani. 2013-ban kerül a Barcelonához, ahol egy jó, de még beilleszkedésről szóló első év után a másodikban már-már felnőtt Messi és Ronaldo mellé. A Barcelona mindent megnyert (bajnokság, BL, kupa) a 2014-2015-ös szezonban, Neymar ebből összesen 39 góllal vette ki a részét, emellett számos gólpasszal és remek mezőnyjátékkal járult hozzá a sikerekhez. Sokszor felróják neki, hogy nem alázatos, ugyanakkor ki kell emelni, hogy a Lionel Messivel és Luis Suarezzel alkotott csatársorban a brazil balszélső volt az, aki rendszeresen visszazárt besegíteni a védekezésbe. Fontos pillanata ebből a szezonból a BL-döntőben szerzett gólja. A következő szezonban folytatta remek teljesítményét, 2015 őszén Messi egy rövid periódusra kiesett sérülés miatt, ekkor neki kellett átvennie a szerepét, amit maradéktalanul ellátott. Élete formájában futballozott, még az argentin zsenit is képes volt feledtetni pár meccsre. A 2016-2017-es szezonban góljainak száma visszaesett ugyan, ám mezőnyben minden korábbinál jobb teljesítményt nyújtott, ezután igazolta le a PSG 222 millió euróért, mellyel minden idők legdrágább játékosa lett. A párizsiaknál rendkívüli mutatókat hoz, 103 meccsen eddig 83 gólt szerzett, illetve megkapta a kötetlen tízes posztot, ahol még inkább kiteljesedhetnek a képességei. Pechjére első két szezonjában mindig kiesett tavaszra, tavaly viszont a legjobbja volt a BL-döntőbe jutó PSG-nek, noha a helyzeteit nem sikerült kihasználnia, az ő játéka volt az, ami a fináléba jutást eredményezte. 29 évesen már 64 gólt szerzett a brazil válogatottban, jó esélye van megdönteni Pelé 77 gólos rekordját.
1-2. Lionel Messi (argentin) és Cristiano Ronaldo (portugál)
Van még olyan, amit nem mondtak el erről a két klasszisról? Megkerülhetetlenek mindketten, ha a futballtörténelem legjobbjait keressük, sőt egyes vélekedések szerint, mivel a labdarúgás ennyit változott napjainkra a sokkal komolyabb védekezés, valamint a fizikumra helyezett hangsúlyok miatt, ezért Pelé vagy Maradona sem hasonlítható hozzájuk. Ez a két ember tart majdhogynem minden létező góllövési rekordot. Ronaldo a futballtörténelem legeredményesebb játékosa hivatalos mérkőzéseket tekintve, valamint a BL történetének legjobb góllövője is. Messi mindkét esetben szorosan a nyomában, meccs/gól mutatója pedig még jobb is, mint portugál riválisának. Az argentin hajtotta végre a legtöbb sikeres cselt az elmúlt évtizedben, valamint előkészítésben is rekordokat döntött. Ronaldo 102 gólt szerzett már válogatott pályafutása során, amit valószínűleg senki nem fog megközelíteni. Mindketten kiemelkedően tehetségesek, Messi az, aki jobb alapképességekkel rendelkezik, Ronaldo azonban kemény munkájával képes volt feljönni a szintjére. A portugál fizikálisan erősebb, nagyobb lövőerővel, Messi mégis képes volt megelőzni őt a tizenhatoson kívülről szerzett találatok tekintetében. Alapvető posztokat tekintve CR balszélső, Messi jobbszélső. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű. Messi sokkal többet játszott az elmúlt évtizedben támadó középpályást, de különösen hamis kilencest, míg Ronaldo az idő előrehaladtával egyre gyakrabban húzódott be a középcsatár helyére, a Juvéban pedig gyakorta egyfajta második csatárként funkcionál. Messi tekinthető sokoldalúbbnak kettejük közül, hiszen amellett, hogy csatárként és szélsőként is világklasszis, még irányítóként is a legjobbak között van (nem egy olyan esztendő volt, ahol ebben a kategóriában is az élen végzett). Ronaldo azonban jobban képes a csapata vezérévé válni és feltüzelni a társait, ami ugyancsak nem elhanyagolható egy klasszis esetében. Kettejüket számos ponton lehet összehasonlítani, szinte minden tényező, amelyből egyikük győztesen kerül ki, magával von egy másikat, amely pedig épp az ellenkezőjét hozza. Messi 6 aranylabdát szerzett, Ronaldo 5-öt. Az argentin 6 európai aranycipőt zsebelhetett be a lőtt góljaival, a portugál 4-et, egyéni elismerések tekintetében tehát a Barcelona legendája vezet. Ha a jelentősebb trófeákat nézzük, Ronaldo 5 BL-címet nyert, míg Messi 4-et, illetve ugyancsak a portugál javára dől el, hogy hazájával megnyerte az Európa-bajnokságot. Tény, hogy a szélsők/kötetlen szerepkörű játékosok kategóriájában nem lehet náluk jobbat találni, sőt más kategóriában sem. Sorrendet persze állíthatnánk, mindenesetre annyi vita volt már arról, hogy melyikük a jobb, annyi tényezőt figyelembe lehetne venni, hogy ezúttal nem vállaljuk a megkülönböztetést, mert bármelyikük kerülne második helyre, nem lenne igazságos, még akkor sem, ha az első helyezett viszont az lenne.
Akik kimaradtak, de megkerülhetetlenek (sorrend nélkül): Mesut Özil (német), Angel Di María (argentin), Marco Reus (német), Roberto Firmino (brazil), Thomas Müller (német), Sadio Mané (szenegáli), Raheem Sterling (angol)
Képek forrása: espn.com; infobae.com; as.com; skysports.com; bundesliga.com; twitter.com; fcbarcelonanoticias.com; talksport.com
